A brit visordown.com összeszedte a japán gyártó tíz modelljét, melyek a tervez?asztalon még ígéretes elképzelésnek indultak, aztán mégsem bel?lük lett a következ? R1.
10. Deinonychus, 2005
Ez a modell azt bizonyítja, hogy a Yamaha már kilenc évvel ezel?tt gondolkodott az elektromos meghajtásban. Egy olyan motort képzelt az akkoriban még igen merész er?forrás köré, melynek mindkét kereke hajtott, könnyed és mozgékony, a vázgeometriája változtatható, vagyis alakítható chopperes vagy sportos irányba, de a stuntriding is a tervez?k fejében lehetett, mert a kerekeken BMX-stílusú lábtartókat is elhelyeztek. Két oka lehetett annak, hogy a Deinonychus sosem került le a tervez?asztalról: az egyik, hogy az akkumulátor hatótávolsága alig volt több a nullánál, a másik pedig a neve, amit egy húsev? dinoszauruszról kapott, de véleményünk szerint az R1-nek ebb?l a szempontból is könnyebb dolga van.
Fotó: bikewalls.com
9. Y125 Moegi, 2011
Ez a 125-ös járm? leginkább egy motoros bicikli benyomását kelti, azt is valahonnan a húszas évekb?l, ami els?sorban akkor érdekelne minket, ha lányok lennénk. Lehet, hogy a Yamaha jöv?belátóinak fejében is hasonló gondolatok cikáztak, mikor papírra vetették ezt a könnyed és egyszer? masinát, de úgy sejtjük, a cég azóta már megszabadult ezekt?l a munkatársaktól.
Fotó: vanishingpointbikes.wordpress.com
8. Chivicker, 2003
Ezzel a névvel is kihívás lett volna az élet ez az ötven köbcentis, négyütem?, amúgy nagyon vagány külsej? motor számára. Ezen is találunk BMX pegeket, és bizonyára vicces dolgokra lehetett volna használni, de ez alatt nem a gyorsulási versenyekre gondolunk. Testvére, a Tricker gyártósorra került, de a Chivicker csak egy elképzelés maradt.
Fotó: bikewalls.com
7. HV-X, 2009
A hibrid járm?vek megjelenése óta a HV-X volt az els?, ami a motorkerékpárok között életképesnek t?nt. A hajtása gyakorlatilag a Toyota Prius-éval megegyez? elven m?ködött, CVT váltó tartott rendet az elektromos és a benzines er?forrás m?ködése között. 2009-ben nagy csinnadratta közepette mutatta be a Yamaha az újdonságot, majd soha többet nem hallottunk róla. Hogy ez jó döntés volt-e a Yamaha részér?l, arról a design tekintetében sokat elárul majd a Honda Vultus fogadtatása, ami er?sen emlékeztet egy zsírleszívott HV-X-re, a technológiát illet?en pedig van egy olyan érzésünk, hogy az ötlet csak a polcra került, nem a süllyeszt?be.
Fotó: www.yamaha-motorcycles.org
6. Maxam 3000, 2005
Egy újabb Vultus, ezúttal James Bond megrendelésére, Cadillac Eldoradóból, vákuumcsatornában formázva. Ha minket kérdeznek, megmondtuk volna, hogy ez a modell a jelenben nem lesz életképes. A nevében szerepl? szám a hosszára utal, ami egészen elképeszt? három méter, és a forgalomból való kit?nésen kívül nehéz elképzelni, mi másra lehetett volna használni.
Fotó: www.totalmotorcycle.com
5. Tesseract, 2007
A négy kerék – egy járm? elképzelés nem az ördögt?l való, így a Yamaha Tesseract koncepciója akár életképes is lehetett volna, hiszen méretes V-twin blokkjával és superbike-os megjelenésével karizmatikus benyomást keltett, miközben trükkös felfüggesztésének köszönhet?en hagyományos motor érzetét ígérte, kétszer annyi tapadófelülettel. Az ötlet a háromkerek? Tricity-ben némiképp hasonlóan tért vissza idén, de teljesen más a felfüggesztés rendszere, és a stílusa sem ilyen sportosan agresszív.
Fotó: www.wallpapersdb.org
4. Gen-Ryu, 2005
A név és a küls? alapján gondolhatnánk, hogy ezt a modellt a Yamaha a Kymcóval közösen tervezte piacra dobni, de majdnem biztos, hogy nem ez történt. A Gen-Ryut a Maxam 3000-rel egy id?ben tartotta jó ötletnek a Yamaha, ez a modell a steampunk verzió. Hatszáz köbcentis blokkját gyakorlatilag az R6-tól kapta, és elektromos hajtása is volt, ami 2009-ben a HV-X-ben éledt újjá.
Fotó: www.zr.ru
3. Morpho 2, 1991
A Yamaha két Morpho koncepciót alkotott, mindkett? legendává vált a maga nemében. Az 1991-es Morpho 2-n menet közben változtatható az üléspozíció a vezet? pillanatnyi igényének megfelel?en, amit aktív felfüggesztés és – tádám! – kormányozható els?- és hátsó kerék kísér. Furcsa, ugye? A Morpho 2 ezer köbcentis volt, a Morpho még csak négyszáz. A külseje a TDM850-re hajaz, ami ezzel egy id?ben jelent meg, csak sokkal rajzfilmszer?bb, vagyis a hátraarc valószín?leg nem a külcsínnek volt köszönhet?.
Fotó: autoevolution.com
2. XS-V1 Sakura, 2007
Bármelyik modellt nézzük ezen a listán, felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyiben múlt a sikere a megjelenés id?zítésén. A Sakura 2007-ben nem kavart nagy port maga körül. Kifejezetten szép motor, bár kicsit talán túl kényes benyomást kelt, mintha egy szétken?d? légy is hatalmas kárt okozna benne. Ha viszont az azóta különösen népszer?vé vált retró modelleket, a Bonneville-t vagy a Moto Guzzi V7-et nézzük, egyértelm?, hogy lenne köztük keresnivalója.
Fotó: www.totalmotorcycle.com
1. Morpho, 1989
A Morpho bár sosem került gyártásba, mégsem t?nt el nyomtalanul, például az els? felfüggesztése kés?bb megjelent a GTS1000-en. De az ötlet, ami ebben a négyszáz köbcentis modellben bukkant fel el?ször, és tette feledhetetlenné, az volt, hogy a motor változtatni tudta az alakját: menet közben volt állítható az ülésmagasság, a lábtartó-magasság, és a kormány, a m?szerfal és a plexi is fel tudott emelkedni vagy lesüllyedni, annak megfelel?en, hogy a motoros éppen milyen testhelyzetre vágyott. Az üléspozíció változtatásának lehet?sége azóta felt?nt számos „modern” motoron, de ez az analóg verzió nem vált igazán valóra, pedig így utólag látszik, hogy volt benne potenciál.
Fotó: minekaze.exblog.jp
Elgondolkodtató, ugye? Mennyi ötlet, amib?l milyen sok végzi a süllyeszt?ben, pedig gyakran egészen apróságokon múlik, például azon, hogy a piac nem áll készen a fogadására. Mosolygunk rajtuk, esetleg ihletet adnak a gyerek farsangi jelmezéhez, dehát a nagy ötletek mindig merészek, nem igaz?
Legutóbbi hozzászólások