Hirdetés
Kezdőoldal Sporthírek sporthirek-mx Tolószékb?l a csúcsra

Tolószékb?l a csúcsra

Hirdetés

1989-ben elindult valami a motokrossz berkein belül. Tehetséges európai versenyz?k szállták meg az amerikai bajnokságot, ráadásul fényes sikereket értek el odaát. Ez korábban elképzelhetetlen volt. Azóta persze valamelyest elmosódtak a határok, hadseregként özönlenek át az Államokba a világbajnokságon edz?d? fiatalok siker, pénz, csillogás reményében. Van azonabn egy ember közöttük, akinek ez becsületbeli ügy.

Christophe Porucel már 17 évesen világbajnok lett. Európában ? volt az ász, de mint minden francia krosszos, fél szemét az amerikai bajnokságon tartotta. Minimotorosként már járt az ígéret földjén, és már akkor sem ment rosszul. Mike Alessi és Ryan Villopoto mögött harmadik lett a Loretta Lynn-i amat?r bajnokságban.

“Mindenképpen Amerikában akartam magamnak karriert csinálni. Sokat beszélgettünk akkoriban az USÁ-ról.” – mondja Pourcel a 2007-es évr?l, amikor a világbajnokságra készülve elindult pár szuperkrossz versenyen. “Mitch Paytonnal (a Pro Circuit Kawasaki tualjdonosa és csapatf?nöke) abban maradtunk, hogy miel?tt egész évre elkötelezném magam, belekóstolok kicsit a légkörbe.”


http://www.motorinfo.hu/sporthirek/mx/2009/03/30/mxgp_faenza_pancsolas/

2004-ben debütált a vb-n, kétütem? 125-össel is megállta a helyét az MX2-es gépekkel szemben, Loketban nyert is. 2006-ban (a fotón) már ? volt a világbajnok.

A tolószékes csapatf?nöknek évtizedes tapasztalatai vannak a külföldi krosszosokkal. Talán kevesen tudják, de Jean-Michel Bayle is neki köszönhette els? tengerentúli szerz?dését, valamint Mickael Pichon is az ? kezei között érett klasszis versenyz?vé. És akkor még nem is említettük Ben Townley-t, Grant Langstont és Tyla Rattray-t. ?k mindannyian lehet?séghez jutottak Payton csapatában.

“Els?re semmi sem egyszer?. Be kell illeszkednek egy olyan társadalomba, ami szöges ellentéte az európainak.” – mondja Pourcel. “Más a kaja, mások az emberek, más a légkör, de mindig is err?l álmodtam, minden percét élveztem.”

Sok francia motoros vérzett el az Egyesült Államokban. A teljesség igénye nélkül pár név: Sebastien Tortelli, David Vuillemin, Rodrig Thain, Matthieu Lalloz, Steve Boniface. Pourcelben azonban van fantázia, ezt már az els? versenyén is bizonyította. Anaheimben második lett Villopoto mögött, aztán jött Phoenix, ahol már senki nem tudta ?t megállítani. Így emlékszik vissza erre az id?szakra:


http://www.motorinfo.hu/sporthirek/mx/2009/03/30/mxgp_faenza_pancsolas/

Csak egyszer tudta hazáját képviselni a Nemzetek Krosszán, 2006-ban. Matterley Basinben ötödik lett a francia csapattal.

“Villopoto nagyon gyors volt, nem tudtam vele mit kezdeni, ezért jobbnak láttam, ha nem állok le vele meccselni. A phoenixi pálya viszont nagyon feküdt nekem, úgyhogy mindent beleadtam, amit csak tudtam. Jól startoltam, kiegyensúlyozott köröket motoroztam, úgyhogy mondhatni gyerekjáték volt az a verseny számomra. ‘Csak el ne ess, srác!’ – végig ezt hajtogattam magamban.”

A tündérmesének hamar vége lett. A sorozat harmadik állomásán Pourcel elesett és eltörte a lábát. Állítása szerint azért történhetett ez meg, mert nem volt rendben mentálisan. Gondolatai folyton a világbajnokságon cikáztak, így pedig nem lehet magabiztosan motorozni. Ekkor még nem is sejthette, hogy karrierje legnehezebb id?szaka vár rá.

Visszatérvén Európába természetesen ? volt a legf?bb beszédtéma a paddockban. Megváltozott – állították róla. A szíve visszahúzta Amerikába, fényes jöv?r?l álmodott, sok pénzr?l, és csinosabbnál csinosabb lányokról.

Francia megszállás

1991-ben,egy Jean-Michel Bayle nev? ember bebizonyította, hogy európaiként is helyt lehet állni Amerikában. Kétszeres világbajnokként repült át az óceánon, és egy csapásra legenda lett az Egyesült Államokban. ? az egyetlen motoros, aki egy évben három bajnoki címet is zsebrevághatott: 250 SX és MX, valamint az akkor még létez? 500-as MX koronát. Krosszos karrierje után átnyergelt a MotoGP-be, de ott már nem tudta megismételni korábbi sikereit.

Jean-Michel Bayle

Mickel Pichon követte el?ször honfitársát. 1995-ben és ’96-ban ugyan megnyerte a 125-ös keleti szuperkrossz kiírást Mitch Payton Kawasakijával, de sem motokrosszban, sem pedig a nagy géposztályban nem tudott maradandót alkotni. Inkább visszatért a világbajnokságra, majd két 250-es címmel a háta mögött vonult vissza rejtélyes betegsége miatt.

Bayle-hez hasonló nagyságokig egy kés?bbi próbálkozónak sem sikerült feln?nie. David Vuillemin ígéretes fiatal krosszos volt, erejéb?l azonban csak pár gy?zelemre futotta a kis és nagykategóriában egyaránt. Most Gautier Paulin managere. Stephane Roncada legalább nyert egy keleti szuperkrossz bajnokságot, de akárcsak Pichon, a királykategóriához nem tudott feln?ni. ? videójátékfejleszt? lett Phoenixben. Sebastien Tortelli életét sérülései keserítették meg. Kétszeres világbajnokként három motokrossz és egy szuperkrossz gy?zelemmel a tarsolyában volt kénytelen távozni. Most Rick Johnsonnal vezet egy mx-sulit.

“Kétszer olyan nehéz megvédeni a bajnoki címet, mint megszerezni. Valóban nem voltam jó formában, sem fizikálisan, sem mentálisan. Cairoli nagyon jó motoros, a végletekig kitartó. Ellene nem lehet félig felkészülten kiállni. Ennek ellenére nem voltak rossz eredményeim: sokszor voltam második Tony mögött, néha meg is tudtam ?t verni. De való igaz, ekkor már az amerikai pályafutásom töltötte ki a gondolataim nagy részét. Ott volt a pro circuitos szerz?désem a zsebemben, ny?gnek éreztem a világbajnokságot.” – mondja Pourcel.

Az élet nem kényeztette el a francia világbajnokot. Talán már el is szállt magától, de Írországban durván visszarántotta a sors ?t a földre. “Túl magabiztos voltam, most már belátom. Az élett?l meg is kaptam a magamét. Az írországi forduló el?tt még harcban voltam a bajnoki címért, bár nem volt kicsi a lemaradásom. A bemelegít? edzésen aztán gyökeresen megváltozott az életem. A pálya legnagyobb ugratója után történt egy baleset. Egy srác elesett, a pályabírók pedig máig megmagyarázhatatlan módon nem jelezték a veszélyt. Én teljes sebességgel jöttem és a srác motorján landoltam. Szörny? nagy baleset volt.”

Az ütközés erejét?l eltört Pourcel keresztcsontja, ami a környékén található idegeket is megsértette. Bár lábait képes volt mozgatni, deréktól térdig lebénult. Az orvosok már lemondtak róla, egy kockázatos m?tét volt számára az utolsó lehet?ség.


http://www.motorinfo.hu/sporthirek/mx/2009/03/30/mxgp_faenza_pancsolas/

Ez már Amerika: Az egyenruha kötelez? a Pro Circuit csapatban!

“Hét vagy nyolc órát feküdtem a m?t?asztalon. El?tte felkészítettek rá, hogy 30 százalék esélyem van visszanyerni a járóképességemet. Nem volt más választásom, hiszen ha arra gondolok, hogy nem lehetek együtt többet egy lánnyal sem, hogy nem tudok utódot nemzeni, az elég elkeserít? életkilátás. Szóval belevágtam. A m?tét szerencsére jól sikerült, de várt rám egy nyolc hónapos rehabilitáció.”

A m?tét nem szavatolta a versenyképességet, Mitch Payton tehát nehéz helyzetbe került. Az amerikai szakember azonban a kitartott választottja mellett, fenntartotta helyét a csapatban. Pourcel hozzáállása végérvényesen megváltozott.
Az élet, amit eddig élt nem volt többé. Nem volt már világklasszis motoros, nem volt csillogás, nem voltak csinos lányok, csak a szürke hétköznapok.

“Folyton a motorozás járt a fejemben.’ – emlékszik vissza. ‘Egész nap a plafont bámultam. Három hónapig képtelen voltam mozgatni a csíp?m, nem éreztem semmit ott lent. Rengeteget fogytam, a gyomrom is rendetlenkedett…a legrosszabb dolog, ami történhet egy emberrel, hogy nem tud önállóan kimenni a WC-re. Amíg nem történik meg veled, nem tudod elképzelni, hogy milyen nyomorult érzés.”


http://www.motorinfo.hu/sporthirek/mx/2009/03/30/mxgp_faenza_pancsolas/

Nem szívesen válik meg kabalarajtszámától, de a kelet/nyugat szétlövésen ez sem tudta megzavarni. A bajnoki 1-essel is lenyomta Ryan Dungey-t.

Christophe családjának még nehezebb id?szak volt ez. Apja, a GPKR Kawasaki csapat f?nöke képtelen volt fia állapotáról beszélni, édesanyja összetört, bátyja, a szintén krosszos Sebastien nem volt képes ilyen állapotban látni öccsét. “Néha bejött hozzám a kórházba. Nem hibáztatom azért, mert nem jött gyakran. Egy motorversenyz?nek a legnehezebb szembesülni egy ilyen komoly sérüléssel. Amikor a pályán vagy, nem gondolhatsz erre, mert az jelent?sen gátolja a teljesítményedet. Ennek ellenére fantasztikusan motorozott Sebastien a vb-n. Büszke voltam rá.”

Nyolc hónap elteltével újra talpon volt a kis Pourcel, de továbbra sem érezte csíp?jét. Ennek ellenére csak a motorozás járt a fejében. “15 kilót fogytam, félig még béna voltam, de újra motorozni akartam. Minden er?mmel azon voltam, hogy felszedjek egy kis izmot magamra, más különben nem lett volna keresnivalóm a sportban.”

Nem volt felkészülve a motokrossz utáni életre. De miért is lett volna? Fiatal volt, tehetséges, joggal hihette az, hogy meg fogja váltani a világot! A nulláról kellett újra felépítenie magát, ami összeszorított fogakkal ugyan, de sikerült neki. Erre csak a legnagyobbak képesek. Például Doug Henry, aki szintén egy ehhez hasonló gerincsérülésb?l állt újra talpra.


http://www.motorinfo.hu/sporthirek/mx/2009/03/30/mxgp_faenza_pancsolas/

Hiába nyert több futamot tavaly, mégis Dungey lett a motokrossz bajnok. A visszavágóra legalább egy évet várni kell.

“Sokkal felel?sségteljesebb lettem a balesetem óta. Nem tudom tisztelni azokat az ellenfeleimet, akiknek az egész csak egy jó móka. Akik fennhangon nyilatkozzák, hogy milyen király volt a legutóbbi esésük. Nem is értem, hogy mit képzelnek magukról ezek a fiúk?! Néha azt kívánom nekik, bárcsak átélték volna azt, amit én. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal a sport is sokkal tisztább lenne.”

Christophe balesete után érettebb és megfontoltabb motoros lett. Tavaly nagy fölénnyel nyerte a keleti szuperkrossz bajnokságot, legy?zte Ryan Dungey-t a kelet/nyugat szétlövésen, és egy hajszálon múlott, hogy nem nyerte meg az AMA motokrossz bajnokságot. Az élet fricskája volt, hogy pont az a technika fosztotta ?t meg a bajnoki címt?l, mely türelmesen várta ?t a balesete utáni hónapokban.

Pourcelnek a mai napig meg kell birkóznia balesete következményeivel. A gyomra továbbra sem m?ködik tökéletesen, és még most is minden egyes pillanatot pokolként él meg a mosdóban. Christophe nagy Superman rajongó, és talán az ? élete is egy kicsit képregénybe ill?: világklasszisként megjárta a mennyet és poklot, túlélt egy olyan sérülést, amib?l csak nagyon kevesen tudtak volna felépülni. A lelke mélyén ? maga is köpenyes szuperh?s…

-nn-