EST. 2002

TÓTH IMRE

PORTRÉ

Tóth Imre 1985. szeptember 6-án született Budapesten. A kistermetû, mindössze
17 éves versenyzõt a motorsport berkein belül még mindig csak Iminek szólítja
mindenki, pedig mindaz, amit a fiatalember eddi pályafutása során elért, sokaknak
egy egész életre elég volna. És még csak 17 éves!




Mint az összes versenyzõ, õ is hamarabb tanult meg járni, mint motorozni, csakhogy
nála a két esemény közt nem sok idõ telhetett el. Hamar megunja szüleitõl kapott
elektromos motorját, és mikor 4 és fél évesen elõször jár a Hungaroringen, feltûnik
neki, hogy ott ‘füstölõ’ motorok mennek. 5 évesen õ is kap egy ‘füstölõ’
motort, egy 50 ccm-es automata LEM-et, mellyel azonnal versenyezni kezd, és
elsõ versenyét mindjárt meg is nyeri. Innentõl kezdve aztán nincs megállás.




1991-ben jobb gépre vált, és QR 50-es automata Hondával folytatja nyerõ szériáját.
1992-ben 7 évesen elnyeri a Magyar Bajnoki címet az automata kategóriában, 1993-ban
pedig könnyedén megismétli ezt az eredményét egy Minarellivel. 1994-ben egy
50-es Suzukival indul a váltós kategóriában, és ott is mindjárt az elsõ évben
Magyar Bajnoki címet szerez.




1995-ben túllép az 50 ccm-es kategórián. Ekkoriban válik nyilvánvalóvá számára,
hogy a motorozással akar a legkomolyabban foglalkozni, ugyanis a 10 évesen már
háromszoros magyar bajnok idõközben intenzíven karatézott és focizott is, sõt
apja alapvetõen focistát szeretett volna csinálni fiából.




Az 1996-os évad második felében már egy Casal nyergében motorozik a 80 ccm-es
kategóriában, ahol ugyan fiatal kora miatt nem lehetett értékelni eredményeit,
de ennek ellenére mindenki tudta, hogy összesítésben a második helyen végzett
volna az évad végén. Ebben az évben rajthoz áll 80-as Casal-jával egy Brno-i
nemzetközi 125-ös versenyen, ahol természetesen elmarad a 125-ösök mögött, mindez
azonban elég okot adott arra, hogy édesapja a verseny végén a helyszínen megvásárolja
fiának Rizmayer Gábor 125-ös RS Hondáját.




A fiatal Tóth Imre soha nem csodálkozott azon, hogy versenytársai mindig idõsebbek
voltak nála, de mikor 10 és fél évesen megjelent a 125-ös kategóriában, fiatalsága
szemet szúrt mindenkinek. Magyarországon fiatal kora miatt nem állhatott rajthoz,
ezért eleinte külföldön versenyez különengedélyekkel. Így nyer bajnoki futamot
Szlovákiában, és így lesz az Alpok-Adria versenysorozat második helyezettje
1997-ben. Saját bevallása szerint ekkoriban még nem tudott igazán teljes gázt
sem húzni a 125-ösön. Fiatal korával azonban mindenhol szenzációt keltett, ahol
rajthoz állt, de az induláshoz szükséges külön engedélyek megszerzése sok bosszúságot
okozott ekkoriban.



1998-ban végre hivatalosan indulhat itthon is a 125-ösök között, meg is
nyerve mindjárt a Magyar Országos Bajnokságot a hazai és nemzetközi motorozás
történetének legfiatalabb nemzeti bajnokaként. 1999-ben az Európai Motorkerékpáros
Unió kedvezményes rajtengedélyt biztosít számára, így mielõtt betöltené 14 életévét,
már indulhat nemzetközi versenyeken is, RS 125-ös állandó társát pedig ekkor
már VB-s szerelõk veszik kézbe.




Ebben az évben a Német Bajnokságon minden futamon
az elsõ tíz között végez, kétszer dobogóra léphet, az összesítésben pedig az
ötödik helyet szerzi meg. A hazai bajnokságban ezzel párhuzamosan ezüstéremmel
zárja az évadot.




2000-ben korengedménnyel EB futamokra is nevezhet, 8 futamon indul, és az erõs
mezõny legfiatalabb versenyzõjeként 7 pontot sikerül összegyûjtenie. Emellett
a Német Bajnokság 8 futamából is 4-en indul, mind a négyszer dobogón végez,
egyszer pedig a dobogó legfelsõ fokán, így avatva fel az éppen akkor versenynek
elõször helyet adó Lausitz Ringet. A Német Bajnokság összesítésében hatodik
helyen végez.

Az egyre magasabb szintû versenyzéssel járó újabb és újabb kihívások következtében
sorozatos problémák merültek fel a 2001-es évben, ami jócskán rányomta bélyegét
Tóth Imre verseny-eredményeire, és radikális változtatásokhoz vezet. A három
éve a csapatnál dolgozó olasz szerelõk nem csak drága, de jobbára eredménytelennek
nevezhetõ motorépítését technikai és szerelési mulasztások is követték, minek
következtében egy alkalommal már a limit teljesítése sem sikerült az egyik EB-futamon.
A szerelõk elbocsátását követõen Imre az akkoriban egyre jobban teljesítõ Apriliák
felé fordul, de az átállás fél évet is igénybe vesz. Elõször az olasz Team Dex
Motorsport csapatánál ismerkedik az Apriliával, majd az év vége felé a Racing
3 csapatnál Angel Rodriges motorját próbálja ki egy spanyol futamon. Ezen a
futamon eredményei olyan látványos javulást mutattak, hogy azokhoz képest a
vadonatúj Hondával egy évvel korábban futott eredményei is jelentõsen elmaradtak.




A 2002-es év a Racing 3 csapattal való tárgyalásokkal kezdõdött, az Aprilia
vonzásában, de megkereste Imrét a Semprucci is, felkínálva számára VB-n való
rajthoz állást. A Sempruccinak szüksége volt egy nem olasz versenyzõre, másik
pilótájuk, a 12 éve a VB-n szereplõ Noburu Ueda pedig tovább növelte az ajánlat
komolyságát, mely hamar szerzõdéshez vezetett. Így került Tóth Imre Talmácsi
után második magyarként a VB-re, és így maradt meg a Honda RS 125-nél.




Egy valenciai és két IRTA teszt után kiderült, hogy mennyire erõs a VB mezõny,
és hogy mennyire erõs az Aprilia a Hondákhoz képest. Mindezt az elsõ futam tapasztalatai
csak megerõsíteni tudták. Imre a 31. pozícióból rajtol, majd a jó start, az
esõ és a küzdelem eredményeképpen végül mindjárt az elsõ futamon a 18. helyen
ér célba. Az 5. futamon az olaszországi Mugellóban az egész csapat neki dolgozik,
körideje 2,2 másodperccel maradt csak el a legjobb versenyzõétõl, és Talmácsival
együtt húzzák fel egymást. Talmácsi azonban kiáll, ami rossz érzést hagy benne,
és végül a 20. helyen végez. A legjobb, és mégis a legrosszabb futamra Portugáliában
került sor, hatalmas esõben. Imre a 20. hely környékén motorozik, folyamatosan
esnek ki mellõle ellenfelei. Ha egy kanyarban a gép kicsúszó hátsó gumija a
kuplungos aláfestés következtében nem tapad meg és nem dobja át, biztos pontszerzõként
érhetett volna célba. Így viszont ez lett az egyetlen futam a 16-ból, amelyen
nem ment végig.

Az évad második felében a szerelõk látványosan elhanyagolják gépét, és végül
már csak az alapvetõ munkákat végzik el a Hondán. Lassan világossá válik, hogy
mennyire a versenyzõ után befizetett pénz és mennyire nem a versenyzõ teljesítménye
számít a Sempruccinál. Mivel látványos sikerben az istállónál már nem bíztak,
a maguk részérõl jó pár futammal a VB vége elõtt befejezettnek látták a versenyt,
megakadályozva ezzel Tóth Imrét abban, hogy pontszerzéssel bizonyítsa rátermettségét
a legrangosabb versenyen.




Ezek a tapasztalatok jócskán hozzájárultak ahhoz a döntéshez, hogy az idei
évben már ne egy idegen istállóban fizesse a tanulópénzt, hanem megfelelõ hátteret
teremtsen saját versenyzéséhez. Igaz voltak tárgyalások különféle csapatokkal,
és újra elõtérbe került az Aprilia is, de mint ahogy arról nemrég tudósítottunk:
Tóth Imre a Team Hungary pilótájaként folytatja idén a VB-t, továbbra is Honda
125 RS-sel. A Team Hungary-n belül a hozzá tartozó szûkebb csapat kizárólag
az õ versenyzésére fog koncentrálni. E csapatba tartozik Seel technikus (német),
Hideaki fõ szerelõ (japán) és Milleneuer mindenes (olasz), mindannyian VB-szintû
szerelõk. Id. Tóth Imre természetesen nem csak csapatfõnöki és menedzseri, hanem
apai mivoltában is fiával lesz minden futamon, szerepet vállalva a fiú felkészítésében
is. A Team Hungary anyagiakban biztosítani tudja a versenyzési költségeket,
de a frissen alakult csapat egyelõre még csak kialakulóban lévõ szponzor-kapcsolatai
tovább növelhetik az anyagi kereteket.

Tóth Imre céljai között továbbra is elsõsorban a pontszerzés szerepel. Tisztában
van vele, hogy a Team Hungary egyelõre nem rendelkezik jelentõs VB tapasztalatokkal,
ezért csodákban nem reménykedik. Ugyanakkor tudja, ha sikerül minél hamarabb
bedolgozniuk magukat a VB-színtéren, a Team Hungary támogatása sokkal hatékonyabbá
válhat, mint bármely idegen csapathoz való leszerzõdés.

Tóth Imre tehát készül az idei VB-re, edz, erõsít, vagy a csapat ügyeit intézi.
Gimnáziumi magántanulmányai ugyan folytatódnak, de sokkal lassabb tempóban ûzi
õket, mint a motorozást. Hobbijairól kérdezve csupa technikai sportot sorol:
autóvezetés, rallyzás, jetski, motokrossz, és csajozás. Mi is észrevettük, hogy
a jogosítvány és az ivarérettség következményeit és mellékhatásait nehéz lenne
letagadnia. Megjegyezzük, hogy nem is nagyon tagadja. A legtöbb versenyzõtõl
eltérõen õ szeret utcán is motorozni, de sajnálatára ezt egyelõre csak robogóval
teheti. Röviden megemlíti a VB-n szerzett ismerettségeit, kiderül, hogy Hector
Barbera-val és Chaez Davis-sel kifejezetten jó kapcsolatban van, de összefutott
már Rossival és és Biaggival, és persze mindenki mással is. Megemlíti, hogy
a VB-n már nem õ számít a legfiatalabbnak, a jövõrõl kérdezve pedig kiderül,
hogy egyelõre marad a 125-ös kategóriában, késõbb pedig ‘majd meglátjuk!’.

ugrás fel