Villanyos kétkerek?ek: öt ok, hogy szeressük…

Hinni a fejl?désben, bátran menni el?re. Nyomós indok, elgondolkodtató érv. Annak idején a srácok hülyére röhögték magukat a lóháton, amikor letolták az útról Benz egyhengeres, háromkerek? modelljét az 1880-as évek végén. A helyzet hasonló: a jelenkor sportmotor-tulajdonosainak szája szélét mosolyra csiklandozzák a majdnem hetven lóer?s, szériaérettnek nyilvánított elektro-szupermodellek. Ez van: a történelem mindig ismétli önmagát, és éppen emiatt nem tarthatjuk kizártnak, hogy talán a következ? nemzedék képes lesz beleszeretni egy ma még gyerekcip?ben járó technológiába, ha a járgány tényleg komoly lesz.

Rekontra. Nincs ellenérv: hinni a fejl?désben, bátran menni el?re.

A divatot belénk diktálják, nagyon nehéz ezzel mit kezdeni. Társadalmi kihívás, úgymond. Ha valami trendi, akkor a tömeg abba az irányba húz. A trendalkotás eszköze pedig a marketing: ezzel a remek kis fiolával lehet eladni egy sima tölt?tollat negyedmillió forintért, bukósisakor háromnegyed millióért, városi kisautót négy és félért. El?bb vagy utóbb az elektromos kétkerek?ek is tárgyai lesznek majd masszív reklámkampányoknak.

A Mini és a Smart valamivel a többiek el?tt járnak e téren legutolsó robogóikkal, de ez csak az el??rs: a nagy márkák nagy pénzei még a kutatás-fejlesztésben dolgoznak. Amikor készen lesz a termék, ami képes kielégíteni a tömegpiac elvárásait, akkor fektet?dik majd be a pénz a reklámba. És a kávézók el?tti díszk? burkolatok majd megtelnek innovatív küllem?, zümmög? e-robogókkal.

Hiába a trendek, csak a nagyon távoli jöv?ben válhat tömegjelenséggé az elektromotorozás. A kívánt min?ség? termékig ?rült összegeket kell a különféle, kétes kimenetel? projektekbe önteniük a gyáraknak, amiknek legtöbbje annak is örül, hogy egyáltalán még nincs kinn a kapun a nagy rozsdás lakat. Aztán megfejelni még a kampánnyal – a cehhet pedig valakinek csak állni kell majd. Valószín?leg annak, aki elektromotort vesz, kockáztatva a ‘hagyományos’ motoros társak fagyos közönyét vagy maró gúnyát.

Visszakanyarodva a szentimentális habokból a gyakorlati szempontokhoz: az elektromosra váltás jelent?s megtakarításokkal jár majd: olcsóbb az üzemeltetés, karbantartás. A villanymotor szerkezetileg egyszer?bb a bels? égés?nél, a tény pedig, hogy egyszer?en hozzácsatlakoztatható a hálózathoz, mint egy laptop vagy egy telefon, felhasználó- és pénztárcabaráttá is teszi. Nem nehéz feltölt?állomásokat vizionálni a nagyobb városokba, ahol némi pénz vagy valamiféle tagsági mágneskártya ellenében kapjuk az elektronokat a vasba.

Semmi sem garantálja, hogy amire ebb?l az egészb?l valóság lesz, az energiaárak nem szabadulnak el olyan szintre, hogy totálisan gazdaságtalan legyen a man?ver. Arról sem beszél senki, hogy ha maga a járm? helyb?l egy nagyságrenddel többe kerül egy ‘hagyományosnál’, vajon mennyi id? alatt térül meg a töltöget?sdi.