A bringák csak jöttek és jöttek; eredetiek voltak, ‘leny?göz?ek’
és mind különböztek egymástól: hát persze, hiszen olyan környezetben mehetett végbe mindez,
amikor még ismeretlen volt a globalizáció vagy az ipari standard fogalma. A
motor – még a fejlett gyártási szemlélet? japánoknál is – egyetlen ember (a
Tervez?) átfogó munkája volt, nem pedig egy többszáz f?s technikusi gárda penzuma. Ebb?l
adódtak ugyan törvényszer?, használatbeli kellemetlenségek, de a motoroknak
személyiségük, valóban lelkük volt (a képen a Triumph Bonneville 1959-es
kiadása, napjaink retró-hullámának egyik legf?bb ihlet?je).
Kés?bb kialakultak a szerepek és a sztereotípiák: eszerint a japánok motorikusan
voltak a topon (futóm?ileg, f?leg az els? években a béka feneke alatt),
a BMW-t a megbízhatósága miatt emlegették, teljesítménye miatt elmarasztalták.
Az angolok a design terén alkottak maradandót, megbízhatóságban felejthet?t.
Az olasz gyárak pénzügyi kimutatásai meg ugyan fullasztóak voltak, fantáziáért
és tervezési kapacitásért azonban a taljánoknak nem kellett a szomszédba menniük.
Akárhogy is lett légyen volt, a hatvanas években rengeteg motor született,
megannyi elb?völ? és karakteres modell. Olcsóak voltak, általában keskenyek
és könnyedek, egyszer?en kezelhet?ek és sokoldalúak. Ja, és egy petákot
sem kellett kiegészít?kre költeni (a bukósisak használata például önkéntes alapon
m?ködött).
A rákövetkez? évtizedben az általános használatra szánt gépek a ‘Párizs-Dakar
replikák’ lettek: továbbra is gazdaságos és sokoldalú, ráadásul végre
megbízható modellek voltak ezek, bár néha olyan magasak, hogy csak tiszta id?ben
lehetett látni a tetejüket.
A piac ezt követ?en szépen belesétált a csapdába, melynek neve túlspecializáció.
Bizonyos modellek egy id? után csupán egy relatíve sz?k, majdhogynem profi pilótákból
álló célközönségnek szóltak: megkezd?dött az a ‘klikkesedés’ vagy
‘leágazódás’, amelyb?l a ma motoros világa – a jelek szerint – permanens
módon keresi a visszautat. Az els? kirívó (és csúful megbukott) visszaút-lelési
kísérlet az Aprilia nevéhez f?z?dik: a kilencvenes években kiadott Motó
6.5 (a képen) ha úgy tetszik, a nemes szélmalomharc kabalafigurája.
A Philippe Stark által tervezett Motó 6.5 úgy próbált érvényesülni a piacon,
mint ‘mindenkinek való’, könnyen kezelhet?, praktikus kétkerek?. Még
jól is nézett ki, de a bájos küllem nem sokat használ, ha egy motor tömegközéppontja
az egekben van, a futóm? ideges, az úttartás pocsék, a blokk válaszai pedig
nyersek.
Úgy t?nik, hogy a ‘múltba tekinteni a jöv? megtervezéséhez’ mottóban
megfogalmazott szándék csak akkor értelmezhet?, ha sikerül megérteni a harminc-negyven
évvel ezel?tti motorok szépségének, bájának mibenlétét, és a pozitív elemeket
‘lelopva’ a mai formatervezés és technológia eszközeivel harmóniába
hozni azokat.
Legutóbbi hozzászólások