Nyár, langy meleg, kis csapatunk egy hosszabb motorozás után, rövid (?) fürd?zéssel egybekötött pihen?re vágyott. Az els? csobbanás után észrevettünk egy fantasztikus vízicsúszdát, a szomszéd kempingben. Naná, hogy kipróbáljuk! Aztán a kaputól 20-30 m-re kiábrándulás, a nagyrészt németajkúak által lakott (ez még lényeges lesz!) kemping árai, szintén szomszédaink fizetéséhez volt igazítva. Hogyasszondja? ÁRAK: Bérlet van 🙂 10 csúszás: 2.000.-Ft (6-7 évvel ezel?tt!) vagy ingyen, ha a kempingben laksz!!! Nyolcan vagyunk, nyolcszor kett? több mint sok. J, hát ennyit nem ér a csobbanás? Megoldásra persze megint a legeszesebb, Laci jutott: teljes csöndben, törölköz?vel a vállunkon besétálunk a kapun, (mintha ott nyaralnánk) és egyszer?en, úgymond ‘kostenlos’ alapon csúszkorálunk egész nap.
Na ennek fényében ballagunk befelé, a portás pedig munkáját végezvén kilép mellénk, és az általa megszokott – német – nyelven kérdez ránk, miszerint:
– Vohim, vohim? (hova-hova?)
Erre Laci (ki más????) másodpercnyi gondolkodást sem hagyva a többieknek, csíp?b?l vágja rá hogy:
– WASSZERCSUSSZER !!! – hamár német, legyen német alapon 🙂
Hasfogás, röhögés, fetrengés és a már beígért happy end: a portásnak annyira megtetszett a rögtönzött válasz, hogy ingyen a nyakunkba akasztott egy-egy napi belép?t, mellyel bátran rohangálhattunk a kempingben, és csúszdázhattunk a nap további részében.
Üdv – kutya
Legutóbbi hozzászólások