A Harley elérkezettnek látta, hogy világra hozza a VRSC harmadik generációját: az úttör? V-Rod, és a sejtelmesen sötét Night-Rod után itt a V-Rod Muscle. Technikai malformációk nincsenek, csupán a kinézet lett… kapósabb, letisztultabb, elegánsabb? Valamelyik a sok közül, amit?l a HD jelent?s emelkedés prognosztizálna az eladási statisztikában; még akkor is, ha a m?szaki tartalomban azonos „szimpla” V-Rod b? kétezer dollárral kóstál kevesebbet.
A Porscheval közösen, vagy inkább el?bbi által fejlesztett 1250 köbös 60 fokos V2-es régi ismer?s, mely a 2002-es debütálás óta állja az id? próbáját – igaz, azóta volt némi volumenpótlás, hiszen a V-Rod eredetileg 1130 köbcentis verzióban került a gyártósorra. 125 lóer?, amit papíron tud a Muscle, és ami a gyár szerint rendet tesz a Power Cruiser kategóriában. Mindehhez tartozik egy sor magasan kvalifikált technikai vívmány, amit?l a vérbeli hárlisok úgy tekintenek a VRSC sorra, mint Milwaukee lelencgyerekére – de f?leg a karburátorok lecserélése az elektronikus injektor sorra volt az, amit?l kifordult Amerika szelíd vagányainak a gyomra. A négydugós Brembo fékek állítólag veszettül harapnak, épp ezért jobbnak látta a gyár, ha opcionálisan ABS-t is vehet vérodjába a kedves vev?.
Tehát akkor lássuk, hogy mi a más? Alapvet?en sokkal letisztultabb a Muscle, mint a család ?si V-Rod-ja. A szögletesebb és laposabb elemek épp azt a hatást keltik 2009-ben, mint ami 2002-ben is történt: a V-Rod akkor megdöbbentett mindenkit, akiben élt a póverkrújzer-fétis, a Muscle pedig ugyanezt csinálja – igaz, ehhez kellett hét év, meg az, hogy közben némileg megszokjuk, megunjuk a régit, és szokatlanul kellemes legyen az új. Széles és markáns élekben végz?dik a tankimitátor airbox – a naftát az ülés alatt hordozza a VRSC minden tagja.
A régi, önmegvalósító id?ket idézi a hátsó sárvéd?, azokat a gondtalan éveket, amikor egy flexszel minden bánatunkat el tudtuk feledtetni: itt most gyárilag van rövidre vágva, a végébe olyan LED-sort integráltak, mely egymagában tölti be a tompított fény, féklámpa és index funkciókat. Mivel a Harley gyár emberei igazi hárlisokként gondolkodnak, így tisztában vannak vele, hogy a szabadság életérzése elvb?l vizel körbe olyan földhöz ragadt eretnek gondolatokat, mint például a közlekedési szabályzat: itt bizony oldalt helyezték el a rendszámtábla tartót, hogy a sárvéd? összkompozícióját semmi ne fuserálja el – a rend?rökre, ne adj isten traffipaxokra pedig: magasról.
Fényezett a Muscle-on a h?t?. A váz fekete, az ülés nemkülönben, vadi újak az ötküll?s kerekek, amúgy meg mindenhonnan világít a króm – az összhatást nem rontja el a szabadon kószáló kábelhalmaz, mert nincs szabadon kószáló kábelhalmaz: az el van rejtve a kormányba. A kipufogót mindkét oldalra elvezették, inkább a dizájn, mint a súlybalansz jegyében. Fekete, szürke, sötétkék és vörös színekben kapható.
Az elny?hetetlen motor-n?, de még inkább a vad, er?s sopper és a fiatal, sz?ke, sz?ztekintet? cica párhuzamát vette el? a Harley, amikor Marisa Millerrel indított kampánysorozatot a Muscle eladási statisztikáinak javítására. Persze Mariskához, a húshoz tálaltak megfelel? körítést is: ebben elmondja, hogy mennyire szeret motorozni, és hogy a nagybácsinak is volt Harley-ja, amit szeretett nézni. Ez persze aligha érdekel valakit. A férfiak többsége talán Miller kisasszony miatt kattintott a nyitóképre, és végül is valóban így vagyunk programozva: egyszer?ek vagyunk, mint a szúnyogok. Csípünk, vagy nem csípünk. Ezen a platformon pedig akkor jól m?ködik a kampány.
Legutóbbi hozzászólások