A kis manufaktúra termékeit mazsolázva joggal merül fel a kérdés, hogy mi lehet a srácok f? profilja. Gyártanak ezek mindent: lánckerék takaró elemeket, kormányvégeket, szívbemaróan randa indexeket, a szépérzett?l nagyon távol álló leng?villákat.
Ja, és nem utolsó sorban akad két caffé beütés? naked is a kínálatban, egyikük csak mutatóban, másikukért – talán a szebben, igényesebben kimunkáltért – bárki megadathatja azt, amit az épít?k gondolnak érte. Negyvennyolcezer dollárt. B? tizenegymillió forint. Nem sok ez egy kicsit?
Persze mondhatjuk, hogy a Hellion hátsó kerekének fékrendszere annyira beteg, hogy az bármennyi sok pénzt megér. A féktárcsa és az els? lánckerék egy közös tengelyre van rögzítve, így a lánc közvetítésével, ezen tengely lassítása a hátsó kereket is fékezi. Ez mondjuk valóban olyan dolog, hogy akinek ilyenje van, annak minden reggel van min mosolyognia. A negyvennyolcezer viszont még így is sok, mosolygás ide, reggeli jókedv oda. Ugyanis ezen kívül semmi nincs a Hellionban, ami úgy igazán az ágyékba marna.
Az 1,6-os Yamaha Road Star Warrior blokk nyilvánvalóan ugyanolyan elavult technika ebben a motorban, mint anno a chopperben. Persze ott más volt, hiszen ott az öblös nyomaték és a nagy durrogások pontosan azzal etették meg a tulajdonosokat, amire éheztek. Egy vérbeli, virgonc kusztom nakedbe viszont kell némi pörgés – nem is csak némi, hanem baromi sok.
A cs?váz a GC saját keze munkáját dicséri, krómból készült. Ugyanígy van ez az egykarú leng?villával is; a kerekek szintén a cég sajátjai. Elöl Marzocchi teleszkópok dolgoznak, abból is az utca-sport változat, nem annyira vékony, 50 mm-es bels?cs? átmér?vel. A hátsó, egyoldali rugóstag Penske gyártmány; hogy a blokkból kiöml? h?terheléssel hogy birkózik meg a kis szerkezet, az elég talányos – valószín?leg nehezen.
A féktárcsák rotor részét szintén a GC munkálta meg, de a rozsdamentes acélból készült kipufogó is saját termék. Az egyéb apróságok, mint a lábtartók, a lámpakonzol, az els? sárvéd? tartója mind-mind titánból formálódtak, és szintén Gregg alkotta ?ket. Talán kicsit szokatlan, de a Hellionon nincsenek m?anyag idomok: a tank és a farokidom is fémb?l, kézi megmunkálással készülnek, méghozzá alumíniumból, hogy a súllyal ne szaladjanak nagyon messzire. A b?rülés a Corbin terméke. A tankba ültetett analóg tachométer jelentékeny mértékben rontja az összhatást: nem illik bele az összképbe, de ezt elmondhatjuk a fényezésr?l is, ami ugyanannak a dizájnernek a munkája, aki lángnyelveivel a GC 1000-et is hazavágta.
A Mad Max korában még zsírcsávó volt, aki lángnyelvekkel „ékesítette” a járm?vek oldalát, de azok az id?k már rég elmúltak. Pedig a GC1000 korrekt kis gép lenne, más színben, más dizájnnal. A VTR1000-es blokk bizonyított már, nem is kevésszer, nem is nívótlan helyeken – hogy például a WSBK bajnokságot említsük. Ezzel nyilvánvalóan tudták, hogy nem nyúlnak mellé, ráadásul Amerikában mind a mai napig nagy divat a modell.
A váz, a segédváz, a leng?villa, és az egyéb apró fémalkatrészek itt is mind a GC Cycles m?helyéb?l származnak. Az els? lámpa, csak úgy, mint a Hellion esetében, a HD V-Rodról származik, a hátsó lámpatest LED-es megoldás. A kipufogódobok titánból készültek. A futóm? itt az Öhlinst?l jött, a hátsó rugóstag egyoldali. A m?szerfal itt is sántít egy kicsit, jelen esetben digitális: úgy látszik, az aftermarket ezen szektorában van még hová terjeszkedni… vagy Greggéknek el kell kezdeni m?szerfalakat is gyártani – na meg keresni egy új fényez?t.
Legutóbbi hozzászólások