Akkor hát térjünk vissza az Y-aktákhoz, azaz a Yamaha 2009-es modelleihez, jelesül egy olyan projekt bemutatásával, amelynek gyökerei a kilencvenes évekbe vezetnek vissza. Diversion.
Az XJ Diversion els? szériája, amelyet 2002-ig gyártottak, nem volt egy kifejezett sikermodell, nem tudott népmotorrá válni, annak ellenére, hogy letisztult, józan formavilággal, egyszer?, megbízható m?szaki tartalommal rendelkezett. A konstrukt?r mintha tanult volna a leckéb?l, és most lefújta a vastag porréteget a régi rajzokról, hogy megcélozza (nagyjából) ugyanazt a fogyasztói réteget, mint annak idején.
A harmadik évezred Diversion 600-asa még sokkal puritánabb, mint el?dje volt. Mintha speciálisan a kezd? motorosoknak alkották volna meg, amiben van ráció marketingszempontból. Vélhet?en versenyképes az ajánlat a vételár és a fenntartási költségek fel?l közelítve, nem kell nagy jóstehetség, hogy megjövendöljük a várható ellenértéket, bár a konkrét számokkal dobálózás még kissé korai. Az egyszer?ség dicsérete, igen, de a múlt modelljénél jóval kifinomultabb darab vizsgálatunk tárgya. Kell is a finomság, hiszen a közvetlen ellenfelek, a CBF 600, a GSF 650 Bandit és az ER-6 szintén rendelkeznek eme erénnyel.
Megállapíthatjuk továbbá, hogy a Yamaha óvatosan indít. Alighanem senki sem lenne meglepve, ha az új Diversion akár diszkrét sikere után a márka egy teljesen csupasz változattal állna el?, mondjuk a 2010-es modellévben, egyel?re viszont a kínálat egy félig felidomzott verzióra korlátozódik, ami persze cseppet sem baj. Már csak azért sem, mert a célcsoport nyilván tudja értékelni – például – egy gondosan megtervezett fejidom nyújtotta szélvédelmet…
Egy igazi, megszerethet? motor a jóárasított fajtából (a prófécia szerint), amely a köntös alatt sallangmentes m?szaki tartalmat rejt. Acélcsöves vázszerkezet öleli közre gyémántszer?en a blokkot, el?l klasszikus teleszkópvilla 41 mm-es szárátmér?vel, hátul Monocross-rendszer? felfüggesztés, kell? merevség?re hangolt, jellegzetes formájú acél leng?villával.
Ami a jellemz? méreteket illeti: biztosra mentek a 1.440 mm-es tengelytávval és a 26°-os kormányfordulási szöggel, az agilitásra sem lehet panasz a 160-as hátsó gumikat nézve és a relative alacsony menetkész tömeggel, ami 216 kg-ra rúg – teli tankkal, ami 17,3 liternyi folyadékot jelent.
Ezt az értéket nem karbonkevlár-titánmagnézium alkatrészek beépítésével sikerül hozni, hanem egyszer?en figyelmes tervez?munkával. A fékek például az FZ6-oséból származnak, ám pusztán azért könnyebbek 180 grammal, mert kerek 0,5 mm-rel vékonyabbak… és nem ez az egyetlen pont, ahol hatékonyan redukálták a súlyt a mérnökök a sok kicsi sokra megy elvét követve.
Megér egy misét a végáttétel is, ami 520-as vastagságú lánc, s ez kimondottan extrém versenyalkalmazásnak számít. Ez a húzás hasznos egy Diversion-féle motorkerékpáron is, egyrészt a hátsó felfüggesztést terhel? rugózatlan tömeg további csökkentése okán, másrészt az így elérhet? nagyobb motorteljesítmény miatt.
Az FZ6 er?forrását némileg áthangolták, az alacsony és középs? fordulattartományokban optimalizálták a nyomatékképzést, így az XJ600-ba kerül? DOHC-hajtású, vízh?téses, soros négyhengeres 78,1 LE-t ad le 1o.ooo percenkénti fordulaton, a forgatónyomaték maximuma 59,7 Nm, 8.5oo-on. Hasonló számok az utolsó el?tti FZ6-szériájéhoz, amelyet az S2-es (98 lovas) verzióval karöltve mutatott be a Yamaha – azt a majd’ száz lóer?t alaposan átgyúrt motoralkatrészekkel és egy új vezérléssel érte el a gyár, tartalék tehát, mondhatni, van.
Ennél többre nagyon nincs is szükség ebben a szegmensben… arany középszer. És mivel a jogos várakozások szerint ez a gép sokak rutinszerz? motorja lehet, különös gondot fordítottak a váltás egyszer?ségére: az alapblokkéhoz képest egy nagyon precíz kuplungot és könnyen kezelhet?, „folyékonyabb” le- és felpakolgatást szavatoló váltóm?vet társítottak. Hogy mindez a gyakorlatban hogyan fest, az 2009-ben az utakon kiderül.
Legutóbbi hozzászólások