Indianapolis, MotoGP: Dottore és az Ike hurrikán

Van egy ovál pálya, ami volt régen is, sok autós versennyel, meg motorossal, történelemmel, mítoszokkal és legendákkal. Ez eddig oké. A mai vonalon van egy célra ráfordító kanyar, aminek a bukótere egy egynyolcvan magas, negyven centi vastag vasbeton fal. Ez veszélyes, ocsúdtak föl a szakik Indianapolisban, úgyhogy tettek t?le hat méterre egy rázók? sort a fallal párhuzamosan, ami most ugratóként szolgál. Taps. A pálya vonalvezetése gyötrelem: teli gázas hosszú egyenesek, majd satufék után pár bójával ki van jelölve egy kis szlalom, majd ismét gáz, koppanásig persze, hisz ez szabad ország. A közönség, ha lenne, imádná a dizájnos macskak? célvonalat, de mivel nincs, így csak a pilóták imádhatják. Bár turbinás „víztoló” kocsi van, de még csak azt sem tudták lerendezni, hogy a hurrikán ne pont most jöjjön ide. Szóval balszerencsés id?járás ide, meg oda, inkább egy fél futam Assenben, mint itt egy teljes – ami ugye most nem jött össze.

Egyáltalán nincs rossz id? a rajtnál, süt a nap, lengedezik a szél, egyedül a pálya felülete voksol az es?s verseny mellett. Persze ez sem egészen egyértelm?. Habár mindenkinek a motorját es?gumival szerelték, amire van is szükség a félbokáig ér? tócsák miatt, a kijelölt pástnak vannak száraz részei is már. A helyzetet tovább ködösíti, hogy a régi aszfalt tapad, az új meg nem. Nos, ezek után azt lehetett volna várni, hogy a VB-pontokra éhesek spórolósan mennek, és egy-egy kamikáze a kisebb csapatokból fog majd villantani, nincs mit veszteni alapon. Ehhez képest Rossi nyer, akinek lassan a legkevesebb szüksége van a pontokra. Hát nem érdekes…?

A rajtnál a Dottore az els? méteren felveszi kerékre, ami látványos bár, de ? úgy hívja, rossz rajt – ami lassan a védjegye lesz. Stoner óvatoskodja be az els? helyre a Ducatit, de istenigazából ketten rajtolnak hatalmasat, Dovizioso és Pedrosa. Az els? ötpercben azt hisszük, ez a Michelin versenye lesz. Az hagyján, hogy Hayden csuklóból hozza a második helyet, de Andrea egy hatalmas ritmusváltással az élre tör: Stonert nem kerülték ki így, mióta a Ducatinál van. És akkor a Bridgestone különítmény elkezd visszacsúszni: Hayden leszedi Caseyt, Lorenzo meg Rossit. A következ? ötperc ugyanarról szól, mint az els? öt, csak megindul a #46-os, és körbe ver mindenkit. Szokta ezt máskor is.

El?ször Stonert utasítja maga mögé, majd a csapaton belül f?zi vissza a számára el?nyös táplálékláncot, amikor könnyedén szedi el Lorenzótól a pozíciót. Doviziosoval azért már hosszabb, és rizikósabb a küzdelem, de végül a szürke Honda is elt?nik az M1 mögött tobzódó vízfüggönyben. Jön Hayden, és a megannyi kellemes meccs emléke, amiket még az ezres gépeken vívtak. Azonban Nickyt hajtja az a becsületes hazafi vére, és elég kemény diónak bizonyul. Körökön keresztül csak kivárósan elemzi Rossi a #69-es gyengéit, majd átvált egy másik tempóra. Arra a másik tempóra, amit senki más nem tud rajta kívül, megel?zi az amerikait, és kimegy a látótérb?l. Igaz, hogy esik az es?, igaz, hogy spórolhatna, de inkább ad az élmez?nynek két másodpercet körönként, a középmez?nynek hármat, az összes többinek meg ötöt.

Feltámad a szél, és mivel a pálya állapota meredek konvergálásba kezd az ?szi Váci útéval, piros zászlóval leintik a menést. Innen még volt egy jó tízperces tanácskozás, hogy ugyan motorozzák már végig tisztességgel a maradék 6 kört, hiszen a nap kisütött, de mivel a szél épp ekkor borít fel egy harminc négyzetméteres hirdet? felületet, továbbá fújja el a pálya biztonsági berendezéseit, ezért kiegyeztek ebben a végeredményben. Hayden nagy szerencséjére, tegyük hozzá, mivel ekkor a Lorenzo fiú már támadásban van, és ha adnak neki még egy kört, akkor szinte biztos a Fiat-Yamaha egy-kett?. Ilyen nehéz körülmények között talán még soha nem motoroztak pontokért, vallották be a versenyz?k a végén. Ben Spies hatodik helye csodás, nevét egyre inkább hondás körökkel hozzák kapcsolatba, méghozzá motodzsípís hondás körökkel. Guintoli a hetedik helyen, ez sem mindennapi; mindenesetre tény, hogy az egyenesben szigorúan párosával el?zte az embereket. A Tech3 Yamaha csapatot nem értjük, viszont van egy ember, aki az egész társaságból kiemelked?en lassan ment ma: Marco Melandri. Nem csak mi sajnáljuk ?t, hanem a Kawasaki is, ezért két éves szerz?dést ajánlott fel fájdalomdíjként az olasznak; az üzlet megköttetett. Szárazon hangosabbra tettük volna a tévét?