Misano, 125: Talmácsi – Újratöltve

A remény hal meg utoljára, de most megint több van ebben az évben, mint hogy „csak” reménykedjünk. A harminckilenc pont persze attól még harminckilenc pont, de kezd körvonalazódni valami: Talma, a csapat, a motor, a mérnökök, egy csomagként kezdenek el összeérni, ami több mint bíztató a jöv?re nézve. Az új vázgeometria beválni látszódik, Gábor pedig szamurájként csap le az áldozatokra. Ha marad ez a forma, ha marad ez a világbajnoki forma, akkor még nincs veszve – többé-kevésbé semmi. Persze ehhez kellett némi-nem? szerencse is, a mi részünkr?l: di Meglio és Bradl betlije. Amit a sors elvett t?lünk a tavasszal, azt most részben bár, de visszakaptuk. Szép volt Gábor, igen szép!

Nem lehet mást mondani, pöröly Talmácsi rajta. Igaz, hogy a Smith gyerek teszi az els? helyen féktávra a motort, de a következ? kanyarban már Gábor fordul az élen, el?zése ellentmondást nem t?r?, precíz és kíméletlen. Csak egy kör telik el, és kezd érvényesülni a várható papírforma: Gabesz és Bradley kezdenek elnyúlni a mez?nyt?l. Mögöttük a klasszikus nyolcadliteres agybaj. Terol, di Meglio, Corsi, Bradl, Olive, és még ki tudja hányan emelik a vérnyomást, test-test ellen mennek, összeérnek a féktávokon, kilökik egymást az íveken – Istennek a hála, hogy Talmácsi nincs benne ebben a darálóban.

Minden a megírt forgatókönyv szerint zajlik, Gábor körr?l-körre dönti meg saját rekordját, és Smith, habár csak tizedekkel-századokkal, de konzisztensen távolodik az #1-es RSA-tól. Mögöttük a helyzet mit sem változik, azonban a táv feléig nem jár veszteségekkel a kiélezett életkép. Aztán kilenc körrel a finis el?tt megindul a csillaghullás. El?ször Bradl motorja adja be a kulcsot, majd di Meglio veszt kontrollt a Derbi felett. Ez az els?, és ez idáig egyetlen alkalom az idén, hogy a francia nem gy?jt pontot a versenyen. Közben Gábort is kis híján megtréfálja a forróság miatti dekoncentráció: egyes fokozatba teszi vissza a gépet ott, ahol kettesbe kéne, a blokkoló hátsó kerék miatt keresztbe álló motort nem leánymunka megmenteni, de sikerül. Az id?veszteség nagyjából másodperc körüli lehet, ami Smithnek elég a szökéshez, azonban a magyart hajtja a vére.

Nem kell hozzá két kör, és mint a tank, úgy érkezik a vörös tinisrác mellé a világbajnoki rutin, és el?zi meg ?t könnyedén. Innent?l kezdve nincs mese, Talma 100%-on nyüstöli az Apriliát, a verseny néhány taktusában 7 tizedmásodpercet kap Bradley körönként. Mögöttük a nagy üldöz? bolyból csupán duóvá olvadt Olive és Corsi konzultálnak a dobogó sorsáról. Talmácsi egy másik dimenzióban, 14 másodpercre t?lük játszi könnyedséggel vezeti a versenyt, Stefano csuklóig rágja a kezét a boxban, de érezzük, itt már nem lehet baj. Persze jobb lett volna, ha Corsitól elveszi Olive a harmadik helyet, mármint az összetett szempontjából – de sajnos nem lett így. Joant er?szakosan tette Simone küls? ívre az utolsó kör kezdetekor, a spanyolnak még az utolsó kanyarig nyitva áll az ajtó, de az els? gumi nem bírja a terhelést, és feladja tapadását. Örömteli hétvége, most sikerült kiköszörülni Brno csorbát, meghozta a szerencsét az új festés? sisak. Bravo!