Sanghaj, MotoGP: Dottore, ez Royal Flush

Eposzba ill? motorozással tette a dolgát Valentino mind a huszonkét körön át. Klasszikus Rossi diadal: a táv háromnegyedéig spórolósan tartja a többieket, az utolsó öt körben pedig pályacsúccsal galoppozik ki a képb?l. Megvan az els? bridgestoneos gy?zelem, Doki az utolsó király a sanghaji páston. Azért a többiek is megérnek egy misét. Pedrosa végig ott volt a szeren, küzdött, mint az oroszlán, a végs? Vale-hajrára azonban már nem maradt muníció. Stoner gyakorlatilag rizikómentesen gurul be a harmadik helyen, némi csalódottság ül ki orcájára a dobogón, azonban a csoda mögötte jön. Úgy hívják: Jorge Lorenzo, aki Costa doktor úr nyakába borulva ünnepli a kínai hétvégét. Nem, nem csak a futamot, a hétvégét, hiszen a fájdalmakat mind a három nap állni kellett. Úgy néz ki, Melandri talán kezd kimászni a gödörb?l, melybe a zabolázatlan Desmosedici repítette még tavaly ?sszel. Ötödik helye egész becsületes, de a lényeg, alig marad el a csapattárstól. Kicsivel több izgalom még elfért volna, de a Dani-Vale kerget?zésért mindenképp megérte koránra állítani a vekkert.

Örülhettek a nagyok, a kisebb kategóriák gyakorlatilag teljesen felszárították nekik az íveket, így nem kellett sem es?-, sem intermediate gumikkal illetve légb?l kapott beállításokkal szenvedni. Huszonpár fokban és 70%-os páratartalomban állnak fel a rajtrácsra, az egyetlen helyre a ringen, ahol többé-kevésbé meg tudták telíteni a lelátókat. Szomorú lehet az érdektelenség, ami a csapatokat fogadja, komolyan mondom, itt még a kockás zászlót is citromba harapott képpel lengetik. Ez persze a végkimenetel szempontjából mellékes, a felvezet? kör után legalább lent, a szorítóban izzik a hangulat, a több ezer lóer? megvibráltatja a sanghaji leveg?t. Egyesbe be, lámpa ki, kuplung fel… már-már a Belga számot dúdolom magamban, az egyes kanyar azonban visszahúz a jelenbe. Edwards az, aki a legbátrabban fordul bele hideg gumikkal az ívbe, mögötte már csimpaszkodik Stoner, majd Pedrosa és Rossi. Nem kímélik egymást, miért is tennék, több itt a tét, a bukás esélye is belefér a keretbe, ennek megfelel?en egymás hegyén-hátán rontanak rá a hosszú egyenes utáni féktávra. Rossi sokat akar, kicsit ki is megy, nem akar Colint vagy Pedrosát lökdösni, ívszélesítése Stonert is megtréfálja, következhet megint a felzárkózás. Persze nem beszélünk nagy hátrányokról, századok választják el a rájdereket, alig tettek még meg pár kört.

Valentino egyértelm?en veri a kigyorsításokon Caseyt, a rázókövön találja meg végül az ideális el?zési pontot, az #1-es Desmo megvan. Következhet a tegnapi csillag, az egykori csapattárs Edwards, és nem is kell sok; fél körön belül már centikre megy Colin testvért?l a Dottore, elegánsan könnyed a mozdulat, amivel a célegyenes végén a bels? íven elsomfordál az olasz. Pedrosa van még hátra, el?nye nem is oly kicsi már, forszírozni kell a tempót. Valentino neve mellé beköltözik a kijelz?n a kis piros bukósisak, 2:00 elejét tekerik már Danival mindketten, kisvártatva Rossi élvezi a P1-et. Úgy néz ki, Edwardsnak beérik végre egy istenes hétvége, Kína legkeményebb féktávja azonban az ? Yamaháján is fogást talál, és olyan öt másodperccel bünteti az ámerikait – ami épp elég ahhoz, hogy beláthatatlan távolságra távolodjon a dobogó esélye. Lorenzo küzd, férfi módra, mintha az életéért menne. Háborús h?s. Ugyanúgy ott van, ugyanúgy bemennek mellé, mint az egészségeseknek, itt nem lehet kivételezni. Az els? felvonásban igaz csatát veszt, de a verseny második taktusában bizony csúnyán kibabrál majdan e csoport összes tagjával.

Capirossi nagyon akarja a pontokat, de ugyanott ront, ahol Rossi és Edwards korábban, kis kitér? a betonozott bukótérbe, peregnek az értékes másodpercek. Üde színfolt a negyedik helyért csatázó csoportban, nocsak, ez Melandri. Marco már a rajtot is jól kapta el, a 12-ik helyr?l egészen a 7-ig sprintelte fel magát az els? kanyarig, és idén most el?ször nem csak idáig tart a lendülete. A tempót tartja, s?t, el?z is. Ez újra a régi Marco, aki nem adta fel három kudarcba merült futam után, és aki még mindig nem unja a szikrázós csizmakoptatót – vajon a mögötte jöv?k hogy viszonyulnak a non-stop t?zijátékhoz?

Rossi kezdi lerázni Danit, utóbbi nem szokta ingyen adni a pozíciókat, hát most sem. Megy a Doktor után, gyakorlatilag azonos körid?kkel motorozzák körbe Sanghaj körpályáját. Rossi a futam utáni nyilatkozatában bevallja, nem értette mi van, azt hitte 1:59 tetejével nem tud majd mit kezdeni Pedrosa, de hát nem így volt. Rundról-rundra szorítják lejjebb a limitet, még a pályacsúcs közelében is kézen fogva mennek át a célvonalon. Már alig van hátra, amikor Rossi elhatározza magát a dobbantásra, nincs kedve most az utolsó körben test-test ellen menni, nem szívesen kínálná meg déjá vu-vel a TV-n sportközvetítést néz? Gibernaut. 6-al a vége el?tt megy egy újabb leggyorsabb kört, majd jön a pályarekord, 1:59,2, és utána még egy sorozat hasonlóból. Olyan intervallum ez, melyben Dottore már csak maga ellen versenyez. Pedrosa nem kockáztat betlit, butaság is lenne, hiszen még így is vezeti a tabellát. Stoner bejön harmadiknak, nem felh?tlen az öröm, de el?re lépés ez Jerezhez és Estorilhoz képest. Közben Lorenzo vívja meg a maga kis versenyét a negyedik helyért. Nem csak Melandriék az ellenfelek, hanem a fájdalomcsillapító és a gyógyszerek okozta kábulat, a ropogó törvégek és persze maga a fájdalom is. Ily tekintetben a negyedik hely, nos, h?sies. Melandri ötödik helye bíztató, ha így folytatja, lejjebb tornázhatja szorzóját a fogadóirodákban. Sajnos Dovizioso is elront egy féktávot, a remek középmez?nyt?l leszakadva csak 11-nek szeli át a szalagot. Az összetettben tíz ponton belül az els? három, Pedrosa, Lorenzo és Rossi. Csók az anyukáknak!