Buell XBRR Chronos: Egy az egybe

Szöveg: doki

Lehet-e ennél nagyobb petárdát dugni a szülinapi torta tetejébe? Kötve hiszem. Friss szell? ez a fuldokló motorpiac termében, némi oldás a testes leveg? szorításán. Az id?zítés hibátlan. Most, amikor a koreai játékmotorok túler?ben szedik a kereskedésekbe tévedt naiv áldozatokat… most, amikor már a BMW gép címkéjén is ott a „made in China” felirat, épp most lett negyed évszázados a Buell. Ennek ünnepére a skandináv Hillbilly alakulat egy reménysugárral ajándékozta meg a fogyasztókat. A nagyjábóli üzenet: igenis vannak még kétkerek?ek, amik a régi nagyok passzióját hordozzák az idomok alatt.

Itt minden egyes kilogrammra jut egy lóer?. Már ebb?l is nyilvánvaló, ebben az esetben inkább pihentették a Harley-kból átvett ?skövület er?forrást. A Chronost valami újabbal kínálták meg, ami jobban passzol a versenyz? temperamentumhoz: 45 fokos, 1.350 köbcentis V-Twin durrogja ki magából a 150 lóer?t.

Nem kevés furmányt költöztettek az oldtimer stílusú versenyreplikába. A két legfurcsább talán a benzint tároló alumínium váz és az olajh?t?ként funkcionáló hátsó leng?villa. Hogy értelme van-e ezeknek, nem tudni, valószín?leg nincs. Ha másra nem is jó, a garázsban lehet mazsolázni, hogy mekkora király gépünk van – és ez ebben a m?fajban nem is oly kevés. A kínálatból nem hiányzik a traction control sem, csak hogy könnyebben menjen a lapról kigyorsítás. Ehhez kicsit át kellett variálni a hátsó fékrendszert: a lánckerék egyben féktárcsa is, melyet kétdugattyús féknyereg késztet lassításra. Így a tengely másik oldalán b?ven maradt hely a TC egyéb járulékos mér?inek.

Hogy még kezelhet?bb legyen a pályán, a pilóta kifinomult balkezét csúszókuplung helyettesíti. A hátsó rugóstag váz alá szereléséhez még ideológia is volt: így jobb h?tés éri a teleszkópolajat, így hosszútávon is stabilabb lesz a csillapítás. Na igen, de a blokkal való kontakt miatt már születése el?tt eltemettetett az egész ötlet; a forró alkatrészekr?l nem kevés h? sugárzódik az éterbe. Persze m?szakilag ez is unikum, és Krüper -az alkotó- ennyivel valószín?leg el is intézi dolgot.

Az els? felnin a Buelleken megismert felnihez rögzített nagyméret? féktárcsa m?ködik 8 dugattyús Nissin féknyereggel, ehhez karbon tölcsérek vezetik a friss leveg?t h?tés gyanánt. Ezzel a konfigurációval nem lesz nehéz a kerékblokkolás, bár hogy ehhez h?teni miért kell, az további talány; egy 320-as mezei diszk is túlméretezett a legtöbb esetben.

M?szerfal nincs, ez még egy nyomós érv a korh?ség oltárán, persze csak ha a külcsínt tekintjük. A pingálatlan natúr fehér sokadszor bizonyít az utóbbi id?ben, a rámatricázott nyolcvanhármasok épp elegek csinosításnak. Mindenhol a mart alumíniumokon pisloghatunk vissza saját orcánkba, elvétve kékre és pirosra eloxált részletek: erre a mocira joggal használhatjuk a „vas” kifejezést. A farokidom és nyereg együttese kissé zavarba ejt?. Apukám verseny Csepel bringája jut eszembe róla, aminek fels? vázán egy kis „üléske” volt hegesztve. Bár kétévesen még nagy volt és kiestem bel?le, amikor három és fél lettem, már nem tudtam beletuszmákolni magam. Valahogy így nézek erre is, az én hátsómnak csak a fele férne rá erre a piszkafára. Bár ha Krüper szuvenír gyanánt postáz nekem egy ilyen amerikániárus csodát, ígérem, szigorúbbra veszem a diétám!