EST. 2002

Voxan Café Racer Super Naked

Philippe Strack tervez? úr a század közepi Café Racer formát hívta újra életre, központjában Voxan szív dohog. Aki nem ismerné a márkát, francia alapításról van szó. A retro és mindazonáltal néha bizarr formájú gépekben szinte egyt?l egyig 72 fokos hengerszög? V2-es ezer köbcentis er?forrás dolgozik, Magneti Marelli etet?vel. Megegyezés szerint százban maximalizálták a lóer?k számát. Möszj? Strack nem akart kommerszkedni az amúgy is extravagáns gépével; így az övében az 1200 kubikos egység hajt, 140 pacival. A Super Naked névre keresztelt modell jelenleg prototípus még, de a francia cég nem zárkózik el egy esetleges sorozatgyártásról – kisebb egyeztetésekkel persze. A tervezési elv világos: múltba mutató meg egyszer? is, olyan minimoretrós. Lesznek, akiknek kevés lesz, másoknak meg csúnya. Akinek meg pont jó, az se fog hozzájutni, úgyhogy ilyen szempontból töknyolc.

Nincs itt szó világmegváltásról. Nem mérföldk? a motoros történelemben. Itt csak a fílling éltet, és ezzel végre kapás van – a horog végén a szabadság verg?dik. Café Racer. Részeren ülve kellemes dolgokat él át az ember. Hogy miben különbözik egy ilyen moci a többit?l a nyilvánvalóan puritán dizájn és a mosolyt csaló nyereg mellett? Tán semmiben, épp csak a nosztalgia varázsa kábít meg. A ’60-as évek utcabetyárjai hasonló házireszeléseken kergették egymást a brit utakon, s ebb?l morzsákat még mi is kaphatunk. Persze más ez már, a japán és olasz high-tech mellett elrobogva már a motoros kultúrából bukó Magyarországon is megmosolyognak egy ilyen koncepciót. Teljesítmény, xenon, elektronikus gázadagolás, felszállási engedély? Köpni rá! Ez most nem err?l szól… – csak motorozás. Amolyan cool módon.

ugrás fel