Leadott a Magyar Televízió egy régi-régi riportot, amit bizonyára hosszas
keresés árán találtak csak meg a munkatársak az archívumban, mert nem tegnap készült. A kis
Talmácsi Gábort interjúvolják benne, még minimotoros korszakában.
Kérdezik t?le sablonszer?en, miért éppen a motorozást választotta. A válasz
valami olyasmi: próbálkoztam sok mindennel, birkózással, boxszal, de ez tetszett meg a legjobban, mert ez játék.
Úgy is van, játék. Minden sport játék.
Attól, hogy nincsenek benne gy?ztesek és vesztesek,
vagy persze, vannak, de ennek a jelent?sége, ha messzir?l nézzük, másodlagos. Mert a
játékot mindenki szívesen játssza, az is, aki veszít. Persze a profi
sportot nem azért ?zik a résztvev?k, hogy kellemesen elfáradjanak, és a
meccs után a riválissal együtt g?zöljék ki a tyúkszemeiket a wellneszben.
Ám ett?l a lényeg még ugyanaz: mindenki teszi, ami t?le telik, a végén
valaki nyer, de a játék oka és célja maga a játék, semmi más.
Egészen egyedülálló pökhendiség, tartják sokan, ahogyan Hector Faubel a vereségét kezeli.
Szinte pontos ellentéte a csapatf?nök Martineznek, akit nyugodtan
nevezhetünk kulcsembernek a magyar sikerben. Többek közt azért, mert
azonos bánásmódot biztosított honfitársnak és ‘kelet-európainak’ egyaránt a
boxban, miközben nem próbálta leplezni – nem is ment volna – hogy az övének szurkol. Nem volt diszkriminatív csapatsorrend vagy -utasítás, pedig gondoljunk csak bele, ha a szintén fontos szerepl? Gadea csak annyit kap ukáznak, hogy segítse Faubelt, vagy még kevesebbet, hogy csináljon, amit jónak lát (nyilván a vb-cím otthon tartását látta volna jónak) az utolsó pár futamon, talán változik a képlet. Ehelyett arra kérték, ne álljon a két bajnokesélyes közé. Korrekt viselkedés, fair play, sportszer? nyilatkozatok a dönt? el?tt és után egyaránt. Megköszönhetjük. Mert ezen is múlott.
‘Faubel még mindig Talmát vádolja, és világbajnoknak érzi magát’ – olvashattuk megdöbbenve a címsort a Nemzeti Sport mai internetes cikkében. Már az is szíven ütött minden jóérzés? sport- és játékbarátot, hogy a rivális nem gratulált sem a leintés után, sem a pódiumon, sem azt követ?en a világbajnoknak – legalábbis mi ilyet nem láttunk, pedig oda-vissza kikockáztuk már a november 4-i százhuszonötös nagydíjat. Ami a pályán történt, azt most talán hagyjuk. Miközben a nemzetközi sajtó a legmélyebb elismerés hangján nyilatkozik a történelmi jelent?ség? ‘kelet-európai’ sikerr?l, bemutatva Talma eddigi életútját, addig a spanyol As és Marca hasábjain Faubel-nyilatkozatok borzolják a kedélyeket. ‘Világbajnoknak tekintem magam’ – így az ellenfél, majd felhozza a misanói nagydíjat, ahol egyszer?en nekiment Simone Corsinak, majd kés?bb a vétlen magyar csapattársat kezdte hibáztatni. Ezt követ?en saját csapatát ostorozza, mondván, több támogatásra számított. ‘Tiltakozni kellett volna, amikor például San Marinóban Talmácsi sunyin viselkedett. Büntetni vagy fegyelmezni kellett volna, ahogy Alonsóval tette a McLaren.’
Hál’ Istennek a f?nök nem ?, hanem Mr. Aspar. Az egykori világbajnok menedzser csodálatos gy?zelemként aposztrofálta Talma vb-titulusát, teljesen megérdemeltnek nevezve azt. A fórumokat böngészve ez az általános meggy?z?dés, még a spanyol oldalakon is. ‘Gábor egész évben gyors volt, megmutatta, mit tud. Úgy harcolt, mint El Jabato (hispán nemzeti képregényh?s – a szerk.). Méltó helyre került a világbajnoki cím. Faubel is megérdemelte volna, megnyerte a versenyt, jól motorozott. Nyilvánvaló, hogy neki szurkoltam, hiszen spanyol vagyok és valenciai, de ez egy nemzetközi csapat, amiben nem kölykök szerepelnek. Hector mindent megpróbált, hogy megállítsa Gábort. Mondhatjuk, hogy nem volt teljesen tiszta, amit csinált, de inkább gratuláljunk mindkettejüknek.’
Valencia természetesen Talmácsi és Magyarország gy?zelmének ünnepe. De a játék diadala is. A vébét nem adták el, nem vették meg: lejátszották. Vannak, akik ezt nehezen viselik.
Legutóbbi hozzászólások