Hétf?n megkezd?dött a 2007-es Man-szigeti Tourist Trophy. Vannak, akik nem tudják, hogy mi az, azoknak alább egy kis „kezelési útmutató”.
A Tourist Triophy a legrégebbi ma is létez? motorkerékpár verseny. Az els?t pont száz évvel ezel?tt rendezték – igaz akkor még földutakon robogtak a versenyz?k, és az erd?gazdasági területen mindig az elöl haladónak kellett felnyitni a sorompót.
|
Az Anglia és Írország közé ékel?dött sziget vezetésének generációi az els? sikeres TT óta eltántoríthatatlanok, és – amennyiben nincsen világháború – megrendezik ezt a versenyt. 100 év alatt persze kicsit megváltozott a világ: ma már normál közúton teszik meg a versenyz?k a sziget körüli 62 kilométeres utat, 200 fölötti átlagsebességgel. Mindezt falukon, hidakon, vasúti keresztez?déseken, és k?kerítésekkel szegélyezett keskeny hegyi utakon keresztül: a pálya nem jobb, mint a magyar átlag utak.Tudvalév?, hogy ez a világ leghalálosabb versenye is. Eddig több mint kétszázan veszítették itt életüket…
|
Ennyit a száraz tényekr?l. A gyakorlatban el?ször is képzeljenek el egy nyugalmas szigetet, ahol nincsen b?nözés, az emberek nyugodtak és barátságosak, angolul beszélnek, alig kell adót fizetni és városon kívül nincsen sebességkorlátozás. Tulajdonképpen még a hivatalos versenynapok el?tti reggelen sem utal gyakorlatilag semmi arra, hogy itt mi készül. Autók, buszok közlekednek a „versenypályán”. Teljes a nyugalom. Aztán egyszer csak a szervez?k lezárják a szigeten körbevezet? utat. És jöhet az, amit ember sehol máshol, sehol máskor nem láthat!
|
A néz?k gyakorlatilag minden lehet? helyen a keresztez?désekben tolonganak, és a kerítéseken lógnak, amikor egyesével, tíz másodpercenként elindítják a motorosokat. A nyugalmas sziget csendjébe minden motor rajtjánál gyilkos késként hasít bele a gép üvöltése. A bíró rákoppant a rajtnál feszít? motoros vállára, nagygáz, meglódul a gép, pillanat alatt kiforog, kettes, hármas… egyenletesen, megszakítás nélkül egészen hatodikig. Végig az rajt/cél egyenesen, majd át az els? keresztez?désen a benzinkút mellett. Itt már 270 körül megy a gép. Kicsit elugrat az útegyenetlenségen, nem magasan, de úgy harminc métert repül, aztán egy pilalnatra leér az idom alja. A motoros pillanatok alatt elt?nik a házak között vezet? keskeny úton. A gáz végig koppanásig csavarva. A gép fülsüketít?en üvölt. Mindezt másodpercek alatt a sziget f?városának kell?s közepén!
Hogy ez kívülr?l milyen érzés, az leírhatatlan. Az ember lábából kiszalad a vér, a szemében egy pillanatnyi rémület. Közben belefagy a szó, vagy sikít, vagy eszel?sen röhög. Eközben az egész tökéletesen megszervezett motorverseny, senki nem szalad át a pályán, senki nem ordibál, mindenki tudja a dolgát. Ez a TT. 100 éve csinálják!
|
Jön a következ? motoros. A hatás ugyanaz. Mint sugárhajtóm?b?l kicsapó láng robban át az keresztez?désen. Nem lehet megszokni. Ez sokkal, de sokkal több, mint ami józan ésszel felfogható. Ahol épp esz? ember nem menne 100–nál gyorsabban, ott versenyz?k 250-el döngetnek. Mindenki! Ez a TT él?ben. Ennyi. 10 másodpercenként!
A látványt fel kell dolgozni. Az egyetlen magyar versenyz? Bitter Sándor a mez?ny közepén rajtol. Ugyanúgy robban végig a városból kivezet? úton, aztán végig a hegyeken, és kevesebb, mint húsz perc múlva megint elhalad el?ttem. Régóta ismerem, felismerem a motorját, minden stimmel, – mégsem nem hiszem el, hogy ? az. Rettenetesen megy. Megsüketülök. Ahol állok, ott kicsit megemelkedik a motorjának eleje, át a csatornafedélen, aztán fék, kicsit meginog a motor, és már nem is látom. Egy másodperc alatt elt?nik. Embertelen.
|
És ez még csak a TT els? napja. Még mindenki keresi a helyét, még mindenki gyorsulni fog! Az egyhetes esemény tegnap a Superbike versennyel kezdett. McGuinnes nyert. Bitter nem sokkal lemaradva ötvenedik a nyolcvanból.
A verseny tovább folytatódik. Verseny minden nap, különböz? kategóriában, a szombati Senior TT pedig az esemény csúcsa. Hogy kik azok, akik itt el mernek indulni, arról kés?bb, részletesen!
Petró Lajos
Legutóbbi hozzászólások