Nem az idei az els? eset, hogy két versenyz? az utolsó futamon dönt a világbajnoki címr?l. 1983-ban Kenny Roberts és Freddie Spencer került hasonló helyzetbe. Akkor a záró nagydíj el?tti felvonáson, az anderstorpi Svéd GP-n balesetezett az esélyes, összetettben vezet? Roberts. Tizenhárom éve azonban éppen Spencer hozta nehéz helyzetbe ellenfelét: kockázatos el?zési man?verével a bukótérbe kényszerítette Roberts urat az utolsó körben, majd megnyerte a futamot és nagy lépést tett a végs? gy?zelem felé. ‘Hol voltál, amikor én a földön feküdtem?’ kérdezte állítólag riválisát a kaliforniai a leintés után. ‘Ott, veled’ mondta erre a fáma szerint a louisianai. Megtört a jég, összemosolyogtak, és senki egy szóval sem vádolta Kenny-t, hogy nem tud veszíteni. ‘Nem számoltam Freddie hatalmas gy?zni akarásával’ emlékezett évekkel kés?bb a rövidebbet húzó Roberts. (Valahogy úgy, ahogy Hayden sem számolt Pedrosáéval.)
A mindent eldönt? imolai nagydíjra már Spencer érkezett el?nnyel, szám szerint öt pontnyival. A Yamaha pilótája akkor segítséget kért fiatal és szépremény? csapattársától, egy bizonyos Eddie Lawsontól, aki ’83-ban még éppen lemaradt a bronzéremr?l. A csapat minden törekvése ellenére nem sikerült elhódítani a címet: Roberts nyert ugyan Olaszországban, hondás riválisa viszont második lett, így két pontos el?nnyel ? lett a bajnok. Lawsonnak csak a harmadik hely jött össze, hét mp-s lemaradással.
|
Korabeli
|
|
|
Az 1983-as idény Spanyol Nagydíja az elfeledett jaramai aszfaltcsíkon. Dohányreklámokkal, retró szurkolói viseletekkel, szalmabálákkal, eserny?tartó lányok helyett ponyvatartó fiúkkal és szenyóra Marlboróval, aki felmutatja, már csak egy perc van a rajtig. Meg persze a kétütem? ötszáz köbcentisek hangjával… |
Mit üzen ez a régi történet? Maga Roberts adja meg a választ, aki karrierje utolsó, és minden bizonnyal legkeser?bb sikerét aratta Imolában, azt követ?en ugyanis visszavonult. ‘Azért fejeztem be, mert ez volt az egyetlen mód, hogy többet legyek a három fiammal, akik a volt nejemmel éltek Kaliforniában’ emlékszik Kenny.
‘Ami Haydent illeti, több szemszögb?l tekinthet a mostani helyzetére. Mondhatja azt, hogy ilyen a verseny, és ez benne van és kész. Lázonghat, hogy miért nem kapott támogatást, miért nem volt csapatutasítás, vagy összeveszhetne Danival, mondván, hogy ez az egész az ? m?ve. Másrészr?l meg mindig lesz, aki ?t hibáztatja, hogy túl hamar fékezett. Az ilyen kérdések megítélése mindig ellentmondásos.’ A háromszoros világbajnok szerint Dani bepánikolt, ha nem éppen Hayden halad el?tte, talán el is kerüli az ütközést.
De hogyan viselkedett volna Hayden helyében az egykori háromszoros világbajnok? ‘Soha az életben nem volt olyan csapattársam, aki akár hasonló dolgot m?velt volna. Freddie a bukótérbe lökött Anderstorpban, majd megnyerte a futamot és aztán a vébét is. Nem tehettem semmit, a sorsom már nem az én kezemben volt. Egy ilyen eset után leüvöltheted az ellenfeled fejét, megátkozhatod, s?t be is húzhatsz neki egyet, de azon, ami megtörtént, nem változtathatsz. Én 1983-ban természetesen nagyon mérges voltam Freddie-re, de az imolai versenyre teljes mértékben túl kellett magam tenni a haragomon.’
Ha tehát Roberts tanácsot ad Haydennek, azt saját tapasztalatból teszi. ‘Neki egyetlen dologra kell összpontosítania, arra, hogy ? legyen a leggyorsabb motoros a pályán. El kell felejtenie mindent, ami korábban volt. Ki kell ürítenie a fejét. Ami azt illeti, valószín?leg sok pilóta a jelenlegi mez?nyb?l akár egy ujját is odaadná, hogy az ? helyében legyen: a világbajnoki címért harcol az utolsó futamon az ? generációjának legképzettebb versenyz?je ellen, aki ráadásul csúcsformában van. Persze, hogy tragikus volt az estorili eset, de a múlt elmúlt. És mivel megváltoztatni nem tudja, jobb, ha nem gondol rá.’
Legutóbbi hozzászólások