Van egy úr a Camelnél, aki egy táskával járja a világot. Benne tízmillió dollár lapul. Ami nem kell senkinek. Ez már önmagában meglepő a versenysportban, ahol ennél sokkal kevesebbel is lehet ráhatást gyakorolni. A pénzt az kapja, aki munkát ad Max Biagginak a következő szezonra. Komikus, hogy két csapat is szívesen látná az olasz pilótát soraiban, nevezetesen szenyor Pons és szinyor Gresini együttese – problémát csak az jelent, hogy Biaggi Kanazawa elnök és a HRC feketelistáján végezte, egyrészt középszerű 2005-ös teljesítménye, nagyobbrészt antiszociális megnyilatkozásai miatt. Így Honda-csapat nem foglalkoztathatja őt, s amúgy is a fiatalításról szól az aranszárnyasok politikája a jövendő évben.
Ha kizárjuk az olyan formációkat, mint a WCM és Kenny Robertsék (akiknek jelen állás szerint nincs motorjuk 2006-ra), csak két olyan nem-hondás csapat marad, amely szóba jöhet: az egyik a Tech 3 Yamaha, a másik Luis D’Antin gárdája a Ducati GP05-tel. Elméletileg nem rossz csapatok ezek, bár a gyári Honda után mindenképpen osztálynyi különbség. Mind a Tech3, mind a D’Antin költségvetésének jót tennének a Camel milliói. Csakhogy. A Yamahához történetileg kötődő francia Tech3-nál úgy tűnik, csak egy motor kiállítására van lehetőség, az pedig már elkelt, a volt WCM-es James Ellisoné lesz. Miért pont az övé? Mert angol, a MotoGP promotere, a Dorna pedig különösen jó szemmel nézi az angol (és francia meg német) versenyzők jelenlétét a sorozatban, így ugyanis a gyorsasági motorsport királykategóriája eladható Nagy-Britanniában. Ráadásul Ellisont kedveli a Dunlop – a gumigyár mellesleg a Tech3 szponzora. Úgyhogy BBC plusz Dunlop egyenlő Ellison a privát Yamahán. Egyébként is furcsa lett volna elképzelni Biaggit vazallusként egy M1-en abban a klánban, ahol Rossi az úr.
A D’Antin Ducatijára jelen pillanatban csak a spanyol José Luis Cardosónak van bérlete 2006-ra. Egy motor még szabad, arra pályázik a 2005-ben a csapatnál versenyző Roberto Rolfo is, aki csak reménykedni tud abban, hogy a Camel táskás embere és Luis D’Antin nem beszélgetnek egymással túl hosszan.
Mert a táskás ember fáradhatatlan. Jár mindenhol, bekopog a Suzukihoz és a Kawasakihoz is. Az elsőnél azt kéri, ugyan dobják már ki John Hopkinst, a másodiknál meg, hogy ugyan állítsanak már ki egy harmadik motort is. Érdemi válasz egyelőre nem érkezett egyik helyről sem. Az igaz, hogy Hopkinsszal kapcsolatban már régóta vannak elégedetlenkedő hangok a Suzukinál – ami viszont a Kawát illeti, talán az elsők között tisztázták 2006-os felállásukat: Nakano, aki alatt nagyra nőtt a motor és De Puniet, aki a gyárnak kiemelten fontos piacot jelentő Franciaország szülötte, nem beszélve arról, hogy fiatal és fejlődőképes. Reálisan nézve mégis az lehet Biaggi – talán utolsó – esélye, ha valahogyan felkapaszkodik egy zöld színű motorra a Szepangban esedékes tesztsorozaton (november 28-30.) a lábadozó Nakano helyére, akinek a keze még Valenciában sérült meg.
(Ja, persze. És a másik esély. A táskás ember. Aki tízmillió dollárt ajánl annak, aki motort ad egy jelenleg munkanélküli négyszeres világbajnoknak.)
Legutóbbi hozzászólások