Estoril versenypályája, teljes nevén az Audodromo Fernanda Pires de Silva az
Atlanti-óceántól mindössze hét kilométerre fekszik. A 4.182 méter hosszú ring
egy dombon helyezkedik el, és elég intenzíven ki van téve az elemeknek: nem
ritka a semmib?l el?t?n? hirtelen szél és es? sem arrafelé. Éppen ezért
szinte lehetetlen teljesen helytálló, akkurátus id?járás-el?rejelzést adni a
hétvégére.
A portugál pályát széls?séges kontrasztok jellemzik: célegyenese az egyik
leghosszabb a teljes MotoGP-kalendáriumban, leggyorsabb pontján 320-330
km/ó-s sebességgel haladnak a versenyz?k. Ugyanakkor a lassító a bajnokság mind
a 16 állomását figyelembe véve a leglassabb kanyar a sorozatban. Estoril
tartja a "legalacsonyabb átlagsebesség" rekordját: Valentino Rossi
körrekordjának átlagtempója például alig lépte túl a 150 km/ó-t.
Az 5-ös illetve a legutolsó (Parabola-) kanyar jelentik a legnagyobb kihívást
pilótáknak és motoroknak: itt egyértelm?en a versenyz?k technikája és a
járm?vek kanyarodási tulajdonságai dönt?ek. A pálya nagy részét második vagy
harmadik sebességfokozatban teszi meg a mez?ny. A nehéz és nagy számú kanyarok
miatt ritkán nyílik alkalom teljes gáz adására.
Beállítások terén nincs más választás, mint a kompromisszum: az elüls? és
a hátulsó felfüggesztéseknek a verseny második felében ellensúlyozniuk kell
a gumik elhasználódását. A kilenc jobbos és négy balos kanyar jelent?sen
igénybeveszi az abroncsokat. Szintén a kanyarok miatt alapvet? fontosságú az
érzékeny, finom válasz a gáznyitásokra.
Legutóbbi hozzászólások