Spanyolország legnevesebb Ducati specialistája ismét alkotott, ilyenkor általában egyszerre hörren fel ámulatában a szép Desmókra fogékony tábor. Mert amit a Radical Ducati garázs mesterei egyszer kiadnak kezük ügyéb?l, az általában egy kétkerek? Rembrandttal egyenérték?. A keresztségben Imola Rad02 nevet kapott alkotás nem okoz csalódást ismét sem.
1972-ben a veszélyességéb?l fakadóan már akkor is legendás imolai 200 mérföldes versenyen két Ducati pilóta aratta le a babérokat, méghozzá nem is akárhogyan. Paul Smart és Bruno Spaggiari az utolsó körig vezeték a versenyt azokon a motorokon, melyek – a Ducati akkori szokásához h?en – a verseny el?tt az utolsó pillanatban készültek el. Teljesen gyári vázzal és gyári blokkokkal versenyeztek akkor, de minden más végletesen kikönnyített volt, plusz itt alkalmazták el?ször a Dell’Orto új gyorsító fúvókás porlasztóit. Egy 750 Imola Desmo akkoriban 80 lóer?t tudott 8500-as fordulaton. 1972-?t írunk.
Paul Smart és a #16-os 750 Desmo.
A 750-es Desmóikon nagy el?nnyel az élen motorozó Ducati duó között már lejátszottnak t?nt a meccs, szépen, nyugodtan – már amennyire ez egy motorversenyen lehetséges – gurultak a cél felé. Az utolsó rundban azonban elszabadult a pokol: az utolsó kilométereken elkezd?dött közöttük az adok-kapok, hiszen – mivel ízig-vérig „motorversenyz?b?l” voltak a srácok – nyerni akart mindkettejük. Végül Smart döfte át a célvonalon els?ként vasát, Spaggiarinak ugyanis az utolsó métereken fogyott ki az üzemanyag…
Klikk a képre, galéria nyílik!
Ennek a versenynek állít emléket a Radical az új Imola Rad02-vel. A minimálnál is minimálabb szépség egy teljesen egyedileg készült, kékre festett króm-molibdén vázra épül, amiben egy minden jóval ellátott 900 SS blokk kapott helyet. A légolajos, dezmodromikus L2-es be és kiöml? csatornáin átejtették a köször?t és a smirglipapírt, a lélegzés a verseny vezérm?tengelyek által lett még szabadabb. Az egyedi, elvezetésükben viccet nem ismer? bandázsolt csöveket – végükön az akár még korh?nek is titulálható Spark dobokkal – már csak a miheztartás végett hajlították mellé szépen.
Az egyedi váz hátuljába egy Monster S4R leng?kar került a saját Öhlins rugóstagjával együtt, el?re pedig egy 749S titánium-nitrit bevonatú Shova telópárja vándorolt, amit a Radical saját készítés? villahídja ölel. A fékez?er?t a Discacciati 2×4 dugattyús rendszere adja, a tank alumínium, a többi, meg nem nevezett alkatrész pedig általában mind szénszálas m?anyagból készült. Egyetlen szépséghibája az Imola Rad02-nek, hogy így, ezen formájában nem kaphatna rendszámot az EU-ban. Csüggedni azonban nem kell, hiszen a Radical Ducati garázs, miután a kedves megrendel? a megfelel?, de sajnos pontosan meg nem nevezet pénzösszeget az asztalra helyezi, természetesen képes utca-homológ Rad02-esek legyártására is.
Legutóbbi hozzászólások