Az 1992-es IFMA kiállításon a BMW bemutatta új, négyszelepes boxer motorját, az 1993. szeptemberi Frankfurt Motor Show-n pedig az ezzel a blokkal szerelt második modellr?l, a R 1100 GS-r?l is lerántotta a leplet, ami bombaként robbant be az enduró motorok piacára. Több szakért? is kételyének adott hangot, hogy a megnövekedett méret? motor vajon megfelel? lesz-e hosszútávú túramotorozáshoz, de az új „”óriásendúrót” hatalmas közérdekl?dés övezte. Ennek köszönhet?en 1994 végére az új modellb?l már 9500 példány készült a BMW spandaui gyárában, ami annak fényében különösen jelent?ségteljes, hogy az R 100 GS még mindig kapható volt és a BMW modellpalettáján a belép?-szint?, mindenféle terepviszony leküzdésére alkalmas, egyhengeres F 650 Funduro is szerepelt.
Az új GS sikerének egyik kulcsa a motor er?forrása volt. A lég-/olajh?téses, négyszelepes boxer az R 1100 RS motorján alapult, de eltér? karakterisztikával bírt, ami el?nyösebb nyomatékgörbét és nagyobb húzóer?t biztosított. 5200-as percenkénti fordulaton a nyomaték 97 Nm volt, a maximális teljesítmény pedig 90-r?l 80 lóer?re csökkent, de a végsebesség ennek ellenére csaknem elérte a 200 km/órát. Az er?forrás fejlesztése mellett természetesen az R 1100 GS további pontokon is megújult. Az enduró motor jellegéb?l adódó aerodinamikai el?nytelenségeket a váz újratervezésével és a futóm? módosításával kompenzálták, miközben az új modell továbbra is otthonosan mozgott változatos terepviszonyok közepette is. A Telelever és a kéttárcsás els? fék ideális alapul szolgáltak ahhoz, hogy blokkolásgátlóval is felszereljék, így az R 1100 GS lett az els? enduró motorkerékpár, ami opcióként ABS-szel (BMW ABS II) is rendelhet? volt. Részben terepmotorról lévén szó az ABS kikapcsolható volt. Szabályozott, 3-utas katalizátorral is rendelhet? volt a modell, ez 1995-t?l szériafelszereltség lett.
Ugyanakkor az új fejlesztések önmagukban nem magyarázzák a GS harmadik generációjának sikerét, a motor általános karaktere viszont annál inkább. A harmónia, ahogy a különböz? részek tökéletesen egymáshoz illeszkednek, a BMW mérnökeinek munkáját dicséri, akik az 1923-ban bemutatott R 32 óta h?ek maradtak a magas min?ség hagyományához. A legfontosabb céljuk az volt, hogy a motor ne csak a tesztpadon adjon le nagy teljesítményt, hanem a motorosok akár órákon keresztül is biztonságosan hasznosíthassák azt az utazás során.
Az újgenerációs boxermotorokat övez? eufória kapcsán egyértelm?vé vált, hogy az 1923 óta a BMW védjegyévé vált légh?téses boxer er?források ideje lejárt, hiszen a konstrukció már nem tudott eleget tenni a szigorú zaj- és emissziós korlátozásoknak. Erre reagálva az 1994-es IFMA kiállításon a BMW bemutatta sikeres, kétszelepes er?forrásának Classic Edition kiadását. Az elegáns, fekete-ezüst színátmenet? GS Special változat 1996 januárjáig gyártásban maradt, de a BMW kétszelepes enduró korszaka ekkor végképp lezártnak t?nt.
Ennek ellenére a BMW mérnökei ismét munkába álltak és megalkották az R 80 GS Basic kiadását. Az új modell 19,5 literes tankja és a fehér festés az 1980-as, eredeti G/S-re emlékeztetett, de a Paralever második generációjával szerelték. Néhány hónap alatt 3000-nél is több példány hagyta el a BMW berlini üzemét: a gyártás 1996. december 19-ig tartott, amikor az utolsó, 0267503 vázszámú motorkerékpár is legördült a gyártósorról és elnyerte helyét a BMW Classic kollekcióban.
Legutóbbi hozzászólások