Kenny Roberts abszolút GP-legenda. Azon kevés mitológiai alakok egyike, aki a mai napig aktívan ott van a versenysport körül, és akib?l simán kinézzük, hogy a sportág változásait kihasználva összehoz egy csapatot a jöv? évadra, természetesen beépítve a múltban szerzett tapasztalatokat.
Az Indy paddockjában Roberts elárulta, hogy tervezi visszatérését csapatf?nöki min?ségben, méghozzá a 2015-ös szezontól, egyértelm?en a legmagasabb kategóriában (nem a Moto2-ben), és nem akárhogyan, de ‘nagyban’. A fentebb említett sportági változások azok a költségcsökkentési intézkedések, amelyek már 2014-t?l életbe lépnek a FIM és a Dorna döntése nyomán, az új helyzet pedig kedvezhet Robertséknek.
‘Dolgozunk, valamin tényleg nagyon dolgozunk’ – mondta sokat sejtet?en. ‘Vagy bejön, vagy nem, egyvalami biztos, nem lesz afféle középutas megoldás. Ha visszatérünk, azt stílusosan tesszük! Ha pedig nem láttok a box körül, az azt fogja jelenteni, hogy nem sikerült révbe vinnünk a dolgot.’
Középszer?, az sosem volt
‘Jelenleg olyan fázisban vagyunk, hogy elég nehezen elképzelhet? a jöv? évi versenyzés, bár végül is… egy nagyobb támogatással akár még meg is tudnánk csinálni. Ennek azonban egy hónapon bell meg kéne történnie, ezért mondom, hogy nem valószín? a 2014-es indulás.’
Robertsék utolsó vb-s szezonja a 2007-es volt, amikor a KR Team a 800 köbös Honda RC212V-blokkal szerelt KR212V-vel ment, a 2000-ben Suzukival világbajnok fiú Kenny Roberts jr. és Kurtis révén. Máig ?k az egyetlen apa-fiú kett?s, akik világbajnokok lettek egyazon géposztályban.
Like a boss
De id?sb Roberts az egyetlen, aki debütálása évében világbajnok lett a királykategóriában: ezt viheti végbe idén az ifjú Marc Marquez, akir?l a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik az öreg.
‘Régóta nem láthattunk egy ennyire átüt?, frissiben érkezett egyéniséget. Ha nézed, azt kell látnod, hogy ez tényleg valami nem mindennapi. Akár él?ben, akár tévében figyeled, átsüt, hogy ennek a fiúnak valami elképeszt? tehetsége van. Sok embernek, köztük nekem is, új perspektívát adott ezzel a sporttal kapcsolatban. A mi id?nkben veszélyesebb volt minden, ezért talán nem mentünk mindig a határon, pedig mehettünk volna. Ezek a mai srácok viszont végig a határon mennek, teljesen mindegy, hogy milyen a helyzet körlöttük. Ez a bizonyos határ egy nagyon vékony mezsgye, nem tudhatod, mikor mi fog történni, behozod-e a motort vagy a füvön végzed.’
Versenyz?ként
Kenny Roberts mindig is úttör? volt. ? használta el?ször a térdét a kanyarokban, és ? lépett fel el?ször a motorosok jogaiért is. Ahogy az amerikaiak általában, úgy ? is a Dirt Track pályákon mutatta meg el?ször tehetségét, majd jött az amerikai gyorsasági bajnokság, a Daytona 200, végül a világbajnokság. Visszavonulása után csapatf?nökként is a csúcsra ért, Rainey-vel az 500-asoknál, Kocinskivel a 250-esek között. A sikerek után nehezebb évek következtek, de ekkor már konstrukt?rként szerepel neve a históriás könyvekben.
Kenny Roberts 1951. december 31.-én született Modestóban, Kalifornia államban. A 70-es években tanulta meg nevét a szakma, akkoriban döngölt földes oválpályákon, vagyis a Dirt Track versenyeken csillogtatta kivételes tehetségét. 1973-ban és ’74-ben bajnok lett egy Yamaha nyergében. Egy Yamahával a Harley-k között! Roberts különleges képességeivel egyenlítette ki a V2-es Harley-k er?fölényét, máig el?szeretettel emlékeznek vissza erre az id?re az amerikai szakik.
“Legel?ször egy hecc folytán kerültem kapcsolatba a motorokkal. Lovakat etettem, mikor szólt egy srác, hogy próbáljam ki a motorját. Nem nagyon tetszett nekem a dolog, de belementem. Csak a szerencsén múlott, hogy nem hagytam ott a fogam.”
Amerikai karrierje alatt szinte minden szakágban sikeres volt, ahová betette a lábát. 47 futamon gy?zött: utcai versenyeken, rövidpályás viadalokon, félmérföldes és egy mérföldes távokon egyaránt verhetetlen volt. Els?ként vezette gy?zelemre a Yamaha négyhengeres, kétütem? fenevadját, a TZ750-est a Dirt Track szakágban. A telivér hangvillást irányíthatatlannak tartották brutális ereje miatt, de máig érthetetlen okból, Robertsnek mégis sikerült megszelídíteni a fenevadat.
“Kezdetben nagyon nem f?lött a fogam a versenyzéshez. Aztán csak elindultam egy szomszédos versenyen és megtetszett. Többet nem akartam már leszállni a motorról. Furcsa, de Dirt Track-es sikereim ellenére, én mindig is pályaversenyz?nek tartottam magam.”
A 70-es évek végére a legjobb gyorsasági versenyz? lett Amerikában. 1977-ben dominált a Formula One géposztályban, hét versenyb?l hatot nyert, az év végén természetesen bajnokká koronázták. A Daytona 200-on sem jött zavarba, az USA legpatinánsabb viadalán háromszor diadalmaskodott az évek során. Kevesen tudják csak, hogy a modern pályaversenyzés alapjait ? rakta le. A térdel?s kanyartechnikát Kenny Sr.-nak köszönhetjük!
“Az Ontario Motor Speedway-en ültem ki el?ször motoron. Volt ott egy hajt?kanyar, amit valahogy soha nem tudtam jól bevenni. Jarno Saarinen már ekkoriban így motorozott, de még nem ért le a térde a kanyarokban. Azt én csináltam meg el?ször. 1972-?t írtunk ekkor, de a következ? évt?l lett igazán a védjegyem a térden fordulás.”
Innen már egyenes út vezetett a motorozás csúcsára, a világbajnokság királykategóriájába. Újonc évében azonnal bajnok lett, majd a következ? két évben sikerrel védte meg trónját. Az els? amerikai motoros volt, akit világbajnokká koronáztak, sikerei okán 1979-ben megválasztották hazájában az év sportolójának. Ezt a címet korábban 1973-ban és 1974-ben is megkapta.
Roberts els? volt a versenyz?k érdekvédelmében is. A 70-es években maffia-módszerekkel vezették az öltönyös nagy emberek a FIM-et. Kihasználták a versenyz?ket, a nagy lét maguknak tették el. Kenny megalapította a World Series-t, a világbajnokság konkurens versenysorozatát, a többiek pedig követték.
1983-ban vonult vissza az aktív versenyzést?l, de szeretett sportjától nem tudott távol maradni. Jó viszonya megmaradt a Yamahával, mely márkával az amerikai és a világbajnoki sikereket is elérte, így szinte törvényszer? volt, hogy az általa alapított csapatnak is a hangvillások szállítsák a technikát.
“Sok gondom volt már 1982-ben is az ínszalagommal. Gondoltam jobb befejezni. Talán még pár évig nyomtam volna, ha nem jelentkezik ez a probléma, de eljött az én id?m. Egyszer be kell fejezni a versenyzést. Elkezdett érdekelni a technikai része a motorozásnak, így megalapítottam a saját csapatomat.”
Csapatf?nökként
A kezdeti nehézségek után Wayne Rainey érkeztével lendült meg a csapat szekere. A sz?ke kaliforniai három világbajnoki címet szerzett id?sebb Kenny-nek, amihez John Kocisnki hozzácsapott még egyet 1990-ben a negyedliteres kategóriában. Rainey súlyos misanói balesete 1993-ban nem csak az ? karrierjének a végét jelentette, hanem a Roberts Marlboro Yamaha sikerszériájának alkonyát is.
1996-ban romlott meg a Yamaha és Roberts viszonya. A hangvillások keveset áldoztak a fejlesztésekre, szinte harc nélkül tették fel kezüket a Hondának. King Kenny bejelentette, hogy saját fejlesztés? motorral vág neki a világbajnokságnak. A t?keinjekciót a malajziai Modenas és a Marlboro adta a projecthez, Kenny Sr. pedig a tapasztalatát.
A vállalkozás nem úgy sült el, ahogy gondolták. A siker csak nem akart jönni. Kenny Junior, a csapat els? számú motorosa szó szerint elmenekült apja csapatától a Suzukihoz, ahol 2000-ben világbajnok lett. Egyébként máig ?k az egyetlen apa-fiú kett?s, akik világbajnokok lettek egy azon kategóriában.
A MotoGP szabályok bevezetése jelentette Kenny Sr.-nak a kegyelemdöfést. A 990 köbcentis szabályok utolsó évében majdnem meglett a csapat els? gy?zelme (egy Honda RC211V blokknak köszönhet?en), de csak két dobogóra futotta az id?közben megtért Kenny Juniornak köszönhet?en.
A folyamatos szenvedések, az égbe szök? anyagi terhek miatt már nem tudta megfelel?en irányítani csapatát, és inkább a visszavonulás mellett döntött.
És a történet folytatódik… (?)
Legutóbbi hozzászólások