A csapás a Buell-t?l

A gyár sokmindent csomagolt a géphez, mely megkülönbözteti az átlagos motoroktól.
Ilyen például a kétkaros leng?kar, a vázban elhelyezett üzemanyagtank,
vagy a szimpla, de óriási méret?, garantáltan torzulás-mentes tárcsa,
de az igazi unikum a szíjhajtás, és a motor alatt elhelyezett kipufogó.

Elméletileg ez a fékrendszer jobb, mint a hagyományos megoldás, köszönhet?en
a nagyobb felületnek is, mely a tárcsa h?mérsékletét alacsonyan tartva
egyenletes féker?t tesz lehet?vé, illetve csökkenti az els? kerék súlyát, ezzel
a rúgóstagoknak kisebb dinamikával kell megbírkózni, vagyis a tagok sokkal jobban
hangolhatók. Az így szerelt féktárcsa vadul néz ki, de a gyakorlatban nem fejt
ki nagyobb féker?t, mint a hagyományos elrendezés.

Negatívumok?

Egyrész az igen ‘apró’ üzemanyagtank a 14 literes kapacitásával.
Ez takarékosabb vezetés mellett 90 mérföldre elég, de ha adunk az élvezetnek,
már 80 mérföld után porzik a tank. Megfejelve mindezt, ha városban használnák,
még kisebb távolságot tudunk áthidalni vele. A gyakorlatban mindez tíz liter/100
km körüli fogyasztást takar, ami igen hervasztó a teljesítményhez és a lökettérfogathoz
képest.

Más részr?l itt lenne az élettartam kérdése. Míg az Államokban székel?
gyár igyekszik azon, hogy lefesse nekünk a képet, miszerint ez a 21-ik század
terméke, a valóság mást takar. Sok tulajdonos jelezte a szervízeknek,
hogy gondok vannak a váltóval, kevesebben, de panaszolták, hogy különböz? olajfolyásokat
tapasztalnak. Nem mondható el, hogy a konstrukció rossz lenne, de ezért az összegért
ezek a problémák idegesít?k, most, a 21-ik században.