A 60′ évek végén az angolok hozták létre a villámgyors Triumph Trident 750-eket
és a BSA Rocket 3750-eket, amik a versenyeken sikert sikerre halmoztak.
A 70′ évek elején a japán gyártók a maguk módján válaszoltak, összekötve a három
hengert a kétütem? motorral.
Az eredmény egy sor nagyteljesítmény?, és már-már vezethetetlen motor, olyannyira,
hogy a Kawasaki 750 Mach IV úgy maradt meg a motorozás történetében,
mint egy félelmetes szörny. A siker ennek ellenére szédületes.
Ezzel egyid?ben a Suzuki 380 és a Suzuki 750 a túramotor kényelmével
hódított. Az olasz motoripar sem hagyta magát: 1972-ben bemutatkozott a Laverda
1000, remek példájaként az olasz módra készült sportmotornak. Ezek után
hosszú éveken át sötétségbe burkolózott a háromhengeres motor.
A 70′ évek végén a Yamaha piacra dobta az XS 750 túramotort, de a közönség
igencsak langyosan fogadta. Hasonló ‘fogadtatásban’ volt része a
Honda NS 400 R-nek, ami a már említett Spencer-féle NS 500-nak lett volna
a ‘méltó el?dje’.
A jó öreg Európába kell visszatérnünk a következ? sikeres háromhengereshez:
az 1985-ös német BMW K75 a túramotorosok magasztalták leginkább. 1990-ben, a
kölni Szalonban a Triumph visszatért.
Az új generációs Triumph 900-ak a mai napig nagy sikert aratnak, leginkább
a ‘csupasz’ Speed Triple-lel. Most a Benelli Tornado-n
van a sor, kiváncsian várjuk, mi lesz a sorsa az olasz háromhengeresnek!
Legutóbbi hozzászólások