Lucio Cecchinello betoppanása a MotoGP-be egy új korszak üzenetét hordozza, valaminek a kezdete a gyorsasági motorozás királykategóriájában. A világbajnokság változik: újonc csapatok érkeznek, felfejl?dhetnek az eddig statisztáló gyárak motorjai, és küszöbön áll egy gyökeres m?szaki változtatás, a gépek lökettérfogatának 800 köbcentisre csökkentése.
Ami Cecchinello, az LCR és Casey Stoner dolgát illeti, ez 2005 végének igazi bombahíre, még akkor is, ha túl nagy hullámokat nem dagasztott. Kevesebben kapták fel a fejüket erre világszerte, mint a Rossi magánéletét, Biaggi bimbódzó ?rhajós karrierjét vagy Melandri barkójának hosszát firtató magazinhírekre. Pedig az LCR csapat Honda-támogatása és egyáltalán, jelenléte a színen egyértelm? jel arra, amire a régi rómaiak azt mondták, tempora mutantur, az id?k változnak. Lucio Cecchinello pilóta volt és ma pedig ultraprofi szakember – akik ismerik, azok szerint néha túlságosan is komolyan veszi a feladatokat. Maximalista, és van kib?l kihozni a maximumot: Casey Stoner az LCR színeiben debütált a 250-ben is, versenyeztek együtt a nyolcad literesek közt, aztán megint a 250-ben, ahol az elmúlt idényben már ? volt Pedrosa legkomolyabb kihívója. A fiatal ausztrál sok ember elismerését kivívta már: Jeremy Burgess szívesen látná ?t, mint Rossi-utódot, de egy hónapig volt Sito Pons legénységében is, két helyszínen is tesztelte a csapat RC211V-jét, s mindkétszer bizonyságát adta, hogy remekül húzza a gázt.
S mivel a Pons-gárda helyzete ingatagnak mondható (mindjárt kiderül, miért), úgy esett, hogy Cecchinello – miután a Yamaha ajtaján már kopogtatott M1-ért – egy RC211V-t ‘szerzett’ pilótája alá. A Honda pedig Stonerrel, Pedrosával, Melandrival és Haydennel alighanem bebiztosította a jöv?jét. Jól sikerült az átigazolási szezon az aranyszárnyas óriásnak, meg kell hagyni: e téren tanári a teljesítményük. A jelen viszont a Yamaháé, a nagy Rossival, akit Edwards és a privát Poncharal-gárdánál leparkoló Ellison egészít ki. Valentino 2005-ben csúnyán elbánt mindenkivel, és valami hasonlóra készül megint. Az utánpótlás azonban egyel?re, finoman mondva, nem megoldott.
Ami viszont a Pons-ügyet illeti, az érdekes jöv?képet fest. Tizenkét hónap múlva ugyanis lejár a Pons-, Poncharal-, Roberts-, D’Antin és WCM csapatok ötéves szerz?dése a Dornával és az IRTÁ-val. Az öt esztend?t poroszkálva fejezik be az említett együttesek: talán arra számítottak, hogy ?rült összegeket fognak bezsebelni az indulási helyeikért, amiket értékesítenek a MotoGP-be vágyóknak, de a helyüket egyel?re nem akarja átvenni senki. Úgyhogy marad a záróra-hangulat. Az egyetlen, aki az élénkség jeleit mutatja, a D’Antin a maga két Ducati GP06-ával, Hofmann-nal és Cardosóval.
A távolban mocorog az Aspar Martinez csapat, amelynek 125-ös és 250-es pilótákból valóságos légiója van és látszólag készen áll a 2007-re tervezett nagy ugrásra. Velük együtt mosolyoghat Luca Montiron, akinek egy motorja (Honda), egy szponzora (Konica Minolta) és egy pilótája (Makoto Tamada) volt, van, lesz. 2006 végén viszont fenekestül felfordul a MotoGP, és nem csak azért, mert Rossival ki tudja, mi lesz utána. Új motorokat, csapatokat indíthat a Suzuki és a Kawasaki. És 990 helyett 800 köbösök lesznek a motorok. Olyan szabályozás lesz ez, amihez a szakért?k már most kezdik jósolgatni, hogy egy kizárólagos gumibeszállító sem ártana mellé, mint ‘továbbfejlesztés’. Az igaz, hogy ma csúcsmin?ség? borítások nélkül szinte elérhetetlen a siker.
Izgalmas lesz ez a bajnokság…
Legutóbbi hozzászólások