A nyár utolsó pillanata

Szöveg: Petro Lajos – Fotó: Sági Szilárd

Lassan tradíció, hogy minden év szeptemberének elején egy hosszú távú motorversennyel zárul a hungaroringi motoros versenyprogram. A kissé szokatlan futam vasárnap délután rajtol el, és a két-három pilótából álló egységeknek 200 mérföldet, azaz hetvennégy kört kell megtenniük a versenypályán. Mindeközben legalább kétszer ki kell állni a boxba, pilótát kell cserélni és tankolni. Az egész eltart körülbelül három órát, úgyhogy mire az eredményhirdetésnek vége, szépen be is esteledik. Az egész a versenyhétvége mellett valahogy a nyár, és a motoros szezon végét is jelképezi.

Délután négy óra, kora ?sz, Hungaroring. Nincs meleg, nincs hideg, – csak kellemesen süt a nap, és lágyan fúj a szél. A versenypálya célegyenesében színes versenymotorok sorakoznak, – de nem a rajtrácson, hanem a palánknál, egymás mellett, szépen sorba állítva. A mintegy 25 b?rruhás pilóta a másik oldalon, a pálya aszfaltcsíkjának túloldalán várakozik.

A motorok és a versenyz?k között pedig, az aszfaltcsík közepén Bulcsú Rezs? a verseny f?rendez?je, széles, büszke mosollyal az arcán, és a rajtzászlóval a kezében. Csend van, csak a pálya szélén tépkedi a transzparenseket a szél. Ez egy Le Mans-i rajt. Egyszer csak sípszó töri meg a csendet, zászló lendül, a versenyz?k pedig átrohannak a pályán, és egy pillanat múlva már tele a leveg? a villámgyorsan elhúzó versenymotorok zajával.

A hosszú távú versenyek sok szempontból változatosabbak és érdekesebbek, mint a sprint futamok. Egyrészt olyan dolgok történnek, amelyek egy normál versenyen nem. Ilyen például a Le Mans -i rajt is. A futással az egész kissé idejemúlt dolog, de amikor az ember a nagy csöndben ott áll, szemt?l szemben a versenyz?kkel, akkor rájön, hogy óriási találmány! Nagyon látványos és emberközeli! Valahogy életszer?bb, mint amikor csak rá kell húzni a gázt.

Az Alpok-Adria 200 mérföldes versenyen 600-tól felfelé mindenféle motorral lehet indulni, úgyhogy már a rajtnál elég változatos a mez?ny. Széria-közeli 600-asok, tuningolt supersport gépek, superstock, superbike, illetve a mi MT01-es izommotorunk határozottan érdekes keveréket alkot.
A csúcssebességben és a körid?kben így nagy különbségek vannak, az igyekezet azonban mindenütt óriási.

A táv hosszú, de az utolsó pillanatig kell bírni! Endurance versenyen az a nyer? aki egyenletesen gyorsan tud menni. A pályán sokat számít, hogy ki mennyire szívós, milyen kíméletesen tud motorozni, és hogyan osztja be az erejét.

A rajthoz hasonló életszer?ség érvényes a tankolásra és pilótacserére is. Különösen itt a Hungaroringen! Ezen a futamon nem profi, hosszú távú versenyzésre „szakosodott” teamek állnak rajthoz, ezért a boksz-kiállás m?velete nem kiforrott rutinmunka, hanem egy h?sies kaland. A csapatok a legkülönböz?bb, és kreatívabb megoldásokkal próbálkoznak. Van aki a benzint nagy tölcsérrel, lavórból önti, van aki túlnyomásos tartályt alkalmaz, és van aki a tet?re szerelt ejt?-tartályból akarná megoldani. Elképzelhetetlen, hányféle megoldással képesek el?állni a motorosok, ha valamit gyorsan meg kell oldani. És mindehhez vegyük hozzá, hogy sokaknak ez az els? ilyen attrakció: vagyis adrenalin az egekben, a kapkodás, a rohangálás, a kiabálás a boksz-kiállás természetes látványelemei. A felfordulás tényleg magával ragadó!

Az endurance egy kicsit össze is hozza az embereket. Egyrészt a versenyz?knek párosokat kell alkotniuk. Itt egy motoron versenyez, egy eredményért küzd, és egymás vállát veregetve cserél gépet Német Balázs és Kispataki Viktor, vagy Vida Tibi és Bitter Sanyi.
Másrészt a versenyz?k mögé komolyabb csapat kell: táblázás, szerelés, tankolás is van. Vagyis a versenyz?k mellett minimum három-négy másik embernek is ott kell lenni, aki legalábbis nem ijed meg a motoroktól.
A csapat endurance versenyen közvetlen részese a futamnak. A segít?k mindvégig éberen figyelnek, a verseny alatt is dolgoznak, és résztvev?i az egész 200 mérföldes rohanásnak.
Akinek nincsenek állandó szerel?i, az általában a barátokat hívja tankolónak, táblázónak, motor-emel?nek, plexi törl?nek, – s?t szurkolónak is! Azok pedig hozzák a többi haverokat, a családot, a gyerekeket, – így végül ezen a hétvégén mindenki összejön, aki számít.

Harmati Árpáddal arra gondoltunk, hogy az idén is végigvihetnénk az MT01-et. Most azonban a Yamaha szalonjából sikerült kitolni egy tuningolt Stage03 változatot, versenykipufogóval, hegyesebb vezérléssel és nagyobb kompressziójú dugattyúkkal. Ez aztán az érdekes motor! A súlymérésnél kiakasztja a mérleget, a kipufogója lelövi a hangmér? egység fejét, az 1700 cm3-es motor teljesítménye 125 lóer?, szélvédelme nincs – viszont 170Nm-es nyomatéka van 3500-as fordulaton! Pályán ?rült jó vele menni. Jól lehet dönteni, mindenhonnan tol, kanyarokból kifelé gyerekjáték kipörgetni a hátsó kereket.

A versenyen az MT01 el?ször mégis makacskodik. Az els? körben egy meglazult olajvezeték csavar miatt ki kell állnunk. Óriási a szaladgálás a bokszban. Hét-nyolc kört elveszítünk, de a problémát megoldják, és már megyünk is tovább! Az összes cimbora nyakig olajos! Ez majdnem megér egy kiállást!
Ezután Harmati folyamatosan hozza 2:13-as id?ket – és még sikerül el?zni is! Amikor átveszem a 250 kilónyi vasat csak annyit mond, hogy minden tökéletes, csak élvezni kell vele a motorozást. Igaza van! A mez?ny teljesen szétszóródott, igazán élvezetesen és lendületesen lehet menni a dörmög? MT01-el.

A verseny kétharmadánál már gyönyör? naplementében ragyog a táj. A motorosok több cserén túl vannak. Itt már a kitartás számít, illetve, hogy az ember ne hibázzon túl nagyot!
A verseny végéig a tempót Németh Balázs és Kispataki Viktor diktálja. Hihetetlen precízen és gyorsan motoroznak. A naplementébe burkolózó befutónál már egy körrel verik a másodikat is! És szinte minden kategóriában magyarok nyernek. De a többiek is boldogan integetnek a célvonalon: az idén is megcsináltuk a 200 mérföldest! Viszlát nyár!