A harmincas évek végéig az er?s egyhengeres-g?zkalapács-motor volt a mérvadó,
a Triumph azonban 1937 ?szén piacra hozott egy teljesen új motorgenerációt,
a T5-öt Speed Twin motorral. Egy 27 lóer?s, 150 km/h gyors, 500 ccm-es kéthengeres-négyütem?
motort. A Speed Twin motorral Edward Turner megalkotta mesterm?vét, amely építése
50 évre megformálta az angol motorkerékpárok képét. De ez nem volt elég, az
új gyártási sorozattal a f?konstrukt?r a Triumphot a világpiac élvonalába repítette.
De legel?ször is a Triumph diadalútja csaknem tíz évre megszakadt, amikor 1939-ben
Anglia belépett a II. Világháborúba. A Triumph cég történelmében ez tragikus
fejezet volt. 1940. november 14-én a német légier? lebombázta, porig rombolta
az üzemet és fél Coventryt. Telephelyet az új gyárnak Coventry kapui el?tt találtak
Meriden-ben. A II. Világháború végéig 49.700 túlnyomó részt katonai motorkerékpárt
gyártottak itt.
1946-ban ismét megkezd?dött az utcai motorkerékpárok gyártása. Export slágerek
az ismert 350-es és 500-as Speed Twin motormodellek voltak. Az amerikai eladási
sikerek okán, és az amerikai igények kapcsán 1949. szeptemberében a Triumph
bemutatta a 650-es Thunderbird 6T típust. A Triumph így egy orrhosszal újra
megel?zte a versenytársakat, mivel hasonló 650-es típus még sem a BSA sem a
Norton tervei között nem szerepelt.
A következ? években a Triumph kíb?vítette a választékát a kisebb kategóriájú osztályokban, mint a 150-es, 200-as, 250-es
egyhengeres-négyütem?-motorkerékpárok; a középkategóriában a 350-es és 500-as
kéthengeres-soros motorok; és a Prestige-kategóriában a 650-es twinek a Thunberbird
és a Tiger. Akik az Otto normálmotort részesítették el?nyben, azok számára a
Triumph egy kétütem? Scootert készített.
1958. vége el?tt készült el, a 650-es Bonneville. Akkoriban a ‘Bonnie’
42 lóer?s és 180 km/h gyors Supersport motorkerékpár volt.
A 60-as évek kezdetéig a klasszikus angol motorépítészet szerint a Twin motorok
külön els?dleges hajtóm?vel és hajtóm?házzal készültek, 1963-ban azonban úgy
adódott, hogy a Triumph egy új motorblokkot hozott ki – az ‘egyesült konstrukció’
– amelyben a forgattyústengely, az els?dleges hajtóm? és a hajtóm? egy közös
motorházban lett elhelyezve.
Azért, hogy a jöv?ben is ‘jó motorkerékpárokat építsenek, és azokat jól
eladják’, a cég vezet?sége egy új részleget, a ‘Kutatás és Fejlesztés’
részlegét hozta létre az Umberslade Hall-ban Warwickshire-ben.
Az angol motorkerékpárgyártás
mélyrepülése, és természetesen a Triumph-é is el?re meg volt írva. A korabeli
típusok feljesztésével igencsak megkéstek. A 750-es háromhengeres Trident, amely
1969-ben jelent meg a piacon, is hullámzú vásárlói érdekeltséget mutatott.
De a helyzet még sokkal rosszabbra is fordult. A következ? években megújuló
sztrájkok követték egymást, amelyek a termelést megbénították. Amikor a gazdasági
nehézségek elviselhetetlenné váltak, a 1973. július 17-én a Triumph a Norton-Villiers
vállalatát bezárni kényszerült, a szavazás eredménye döntetlen volt. Amikor
a dolgozók a hírt megtudták, még aznap este birtokba vették az üzemet.
Amikor 1974. július és november között a blokádot megszüntették, kb. 100 motorkerékpárt
és néhány alkatrészt szállítottak ki. 1975. március 6-tól a munkásharc végre
megsz?nt, és Meriden-be visszatértek a hétköznapok. A károk azonban er?szakosak,
és javíthatatlanok voltak. A motorkerékpárrajnogók a Triumphról már nem akartak
hallani, akinek a motorozás örömet okozott, az már régen japán motorkerékpáron
utazott. A Triumph id?közben teljesen eladósodott, nem volt jöv?je. 1983-ban
John Bloor elárverezte a Triumph üzemet.
Annak ellenére hogy 1984 és 1987 között Les Harris Newton Abbot-ban építette
a Tiger-t és a Bonneville-t a licenszet továbbadta. John Bloor a Licenszszerz?dést
nem akarta meghosszabbítani. Az új Triumph f?nök már rég eldöntötte, hogy a
márkát feltámasztja. 1990-ben a kölni vásárvárosban megrendezett kiállításon
vadonatúj három- és négyhengeres motorokat állított ki. A ma 100 éves cég történelmének
második nagy fejezete elkezd?dött.
Legutóbbi hozzászólások