Az Essen Motor Show-n mutatták be a képeken látható fekete-narancs ZX-10R-t. Az aaleni Warm-Up Zweiradtechnik munkáját dicsérhetjük az Aszfaltharcos Viharhozóban, és mi tagadás, a közzétett számadatok elismerésre méltóak: 280 lóer?, több mint 320 km/h végsebesség, 13,9 másodperces 0-300-as gyorsulás, 57.500 eurós vételár, de..!
A kissé ízlésficamos Kawasakiról terjedelmes leírást találunk a Warm-Up külön e motornak szentelt weboldalán, végigpörgetve a Tolsztoj Háború és békéjével majd’ megegyez? hosszúságú, a Stormbringer minden porcikáját az egekig magasztaló szájbarágó szöveget, kiderül, hogy a motorra felpakoltak szó szerint mindent, amit csak a megalomániában szenved? szervdonor motoros megkívánhat, plusz még jó néhány apróságot. Fussunk át együtt gyorsan a marketingszöveg lényegén, hogy aztán levonhassuk a konzekvenciát!
A gyári állapotában 188 lóer?s (de Ram-Air leveg?ztetéssel 200-nak mondott) ZX-10R blokkot a Bikerbox Motorenmanufaktur nagyhír? Sepp Buchnerje 220 lóer?ig tuningolta. A ki és beöml? csatornák felületét és a szelepfészkeket áramlás-optimalizálta, az égésterek formáját pedig a lehet? legmagasabb végteljesítmény elérése érdekében reszelte át. Hogy az alacsony és középtartományi motorozhatóságot ezzel mennyire sikerült elrontania, arról sajnos nem esik szó…
A kipufogás az egyedileg a Stormbringer számára hajlított Akrapovi? Evo rendszeren keresztül történik, a szívóütemet a Bikerbox-garázs saját, programozható motorelektronikája tartja kontroll alatt. Az okos ECU-dobozka tíz fokozatban állítható kipörgésgátlót, rajtprogramot, és állítható sebességtartó automatikát is tartalmaz – nem is értjük, miként képes a többi utcai motor meglenni mindezek nélkül. És még nincs vége!
A Stormbringernek van ugyanis egy olyanja is, hogy Booster-Mode. Hogy pontosan mi ez, nem árulja el a leírás, egy azonban biztos: kizárólag 180 km/h-s sebesség felett aktiválható, és varázsütésszer?en 280 lóer?re ugrik t?le a teljesítmény. Józan paraszti ésszel kikövetkeztethet?, hogy egy ilyen teljesítménynövekedést okozó, és egy bizonyos sebesség fölött kapcsolható valami nem lehet más, mint egy mezei nitró kit. Ugyanakkor megértjük a Warm-Up-ot, hiszen annál, hogy „mezei nitró kit”, valóban sokkal jobban hangzik az a sejtelmes név, hogy Booster-Mode, nemde? Ennyit a blokkról.
A futóm?nél már nem voltak annyira serények az alkotók, mint az er?forrás esetében. Az els? és hátsó futóm?elemek maradtak gyáriak, de természetesen a leírás ismét ellensúlyoz: Emil Schwarz úr – állítólag a leglegleg német futóm?guru – precíziós csapágyakkal látta el a kormánytengelyt és a leng?kar-forgáspontot is, ami „hihetetlenül pontos egyenesfutást eredményezett” – közli egyre jobban ámuló és egyre mélyebb extázisba süpped? közönségével a motor köré bevehetetlen bástyaként felhúzott marketing-blabla.
A kerekeknél végre kézzel fogható a másság: OZ Piega felnik kerültek a gyáriak helyére, ami nagyszer? és jajdejó, mindössze az furcsa, hogy ha már ekkora a motor körüli felhajtás, akkor az új kerekek miért mezei aluöntvényb?l készülnek, amikor megannyi hangzatosabb (és nem utolsó sorban valódi el?nyt hozó) megoldás közül választhattak volna? Ja igen, a miheztartás végett ABM GP Racing fajtájú mart villahidakat kapott a motor.
Fékek. Itt végre nem kell túl nagyot hazudnia a Stormbringer marketingesének, hiszen a Spiegler Riwi féktárcsák valóban egyedülállóak: a „különlegesen magas h?t?rés? acélból készült” féktárcsák több kisebb darabból állnak össze, ezzel a vetemedés kizárhatnak tekinthet? – na nem mintha oly sok elvetemedett féktárcsájú ZX-10R-r?l lehetne hallani.
Ennél a pontnál kellett volna megálljt parancsolni a fejleszt?knek, feltéve persze, hogy az Asphaltfighters Stormbringert nem csupán egy repertoár show bike-nak, hanem egy ténylegesen használható motorkerékpárnak szerették volna. A motor többi extrája ugyanis minden, csak nem hasznos, bár extrának extra, ez kétségtelen.
Ott van kezdésnek a tank tetején terpeszked? ötcolos Waeco monitor, ami a hátrafelé néz? mini kamera képét jeleníti meg… el?ttünk? Visszapillantó tükrökkel valóban snassz lett volna az összkép, de így, hogy állunkkal immár tökéletesen követhetjük a mögöttes forgalmat, valóban sokkal „extrább” a dolog.
A hasztalanságért járó Arany Parasztvakítási Díj mégis a m?szerfal mögé bújtatott, a gyönyör? narancs Puig plexire az éppen aktuális sebességfokozatot vetít? Head-Up Display-nek jár. A luxusautókból ismert (a PR-szöveg természetesen vadászgépeket említ), a menetbiztonságot növelni hivatott paramétermegjelenítési megoldás valóban „lélegzetelállító és egyedi”, mindössze két nüánsznyi szépséghibája van.
Az egyik apróság, hogy csak hasalós testhelyzetben látható (de ezzel még valahogy ki is egyeznénk), a másik viszont az, hogy a Kawasaki ZX-10R m?szerfalában már gyárilag is van fokozatkijelz?, akkor meg minek? Hova? Kinek? Igaz, ami igaz, a m?szerfal legalább öt hosszú centiméterrel lejjebb van, mint a Head-Up Display zöld vetítménye – ellenben legalább akkor is látszik, ha éppen nem a tankon hasalunk.
Összegezve a fentieket, elmondható, hogy a németek nem képesek kibújni saját b?rükb?l: ha járm?tuningról van szó, csak a legritkább esetekben képesek a realitás talaján maradni, és amit csak túlzásba lehet vinni, azt túlzásba is viszik.
De még ha el is felejtjük az Asphaltfighters Stormbringer felesleges extráit, vagy azt a felettébb idegtép? tényt, hogy a motorról szóló marketingszöveget olyanoknak írták, akiknek vajmi kevés közük van a motorkerékpárokhoz és azok (ésszer?) tuningolásához, akkor is elég egyetlen pillantást vetni a sárgával „kilakkozott” gumikra, hogy azonnal tudjuk, ez a motor nem azért készült, hogy a 15 millió körüli vételárat kifizetni képes maroknyi elvetemült minél jobban érezze magát vele, és egy, a gyári modellhez képest valódi el?nyökkel rendelkez? új közlekedési eszköz birtokába jusson, hanem kizárólag azért, hogy minél többen beszéljenek róla, és hogy kapcsán szóba kerüljön a Warm-Up Zweiradtechnik, mint alkotó. Ezen gondolat fényében azonban csak egyet mondhatunk: els?rangú munka!
Legutóbbi hozzászólások