Assen, 125: a semmib?l visszahozott verseny

Ez óriási volt! A két edzésnapon semmi nem utalt arra, hogy Hollandiában ível felfelé Gáborunk pályája a 2008-as idényben. A bemelegítés ugyan biztató jelekkel szolgált, a verseny kétharmadáig azonban megint csak a kefét ehettük.

Smith ellógott, Talmácsit sorra hagyták le az ellenfelek és menthetetlenül csúszott vissza amúgy sem jó rajtja után. Egyszerre azonban fordult a kocka: az élen álló fiatal angol és még két pilóta esett egy körön belül a nekiered? es? miatt. A szabályok értelmében piros zászló és új rajt – az öt körös miniversenyben pedig amit láttunk, az maga volt a csoda. Olive, Corsi és Talmácsi hatalmas közdelemben döntöttek a dobogós helyezések elosztásáról, meglehet?sen agresszív, késhegyre men? motorozással: az utolsó körben a magyar világbajnok a kell? pillanatban el?zi az egymással tüleked? olasz és spanyol kollégát, Rabat mögött halad, aki hibát vét és megnyílik az út a gy?zelembe. Megvan a huszadik dobogó, megvan a második gy?zelem Assenben!

Az ‘igazi’ verseny nem tart sokáig, de mint kés?bb kiderül, az igazi verseny nem is az volt… Bradley Smith már az els? kanyarban megindítja szökését, a bolyban kialakul a szokásos százhuszonötös életérzés. Corsi ront és visszaesik, a 15. hely környékén találkozik össze az összetett-éllovas Di Meglióval, kézenfogva hozzák föl magukat. Talmácsi a 13. helyr?l rajtol – a csapat pénteki közleménye úgy fogalmazott, ‘talán szerencsét hoz majd a 13-as szám’… hát, azt hozott, de nem az elején. A rajt nem jó, mert a darálónak megvannak a maga megkerülhetetlen sajátosságai, aztán meg lassan, de biztosan csúszik lefelé az 1-es számú Aprilia. Valami nem stimmel, nem akar menni ez. Csak a csoda segíthet.

És a csoda segít. Két csepp es? formájában. Ennyi pont elég ahhoz, hogy elfektesse Smith-t, Marquezt és Vazquezt, s a versenybírák nem sokat tétováznak, kiteszik a piros zászlót. Új rajt lesz, annak minden savával és borsával. Technikai szünet – sorsdönt?, hiszen teljesen át lehet kalibrálni a motort. A mez?ny pedig összerázódik. A táv öt kör, nem több, hiszen a MotoGP-nek pontban kett?kor el kell kezd?dni. És ebben az öt fordulóban aztán van minden: emberek, akik r?fnyi helyeken mennek el, ölnyi távokon váltanak ívet egymással… ha Simoncellit figyelmeztették a barcelonai hirtelen irányváltásáért, akkor itt a fél csapatot ki lehetett volna állítani. Az ötkörös öldöklésben Talmácsi Gábor átvágja magát az élmez?nyön, aztán a véghajrában megveri Olive-ékat. Corsi dobogós, Di Meglio hetedik – aki az utolsó körben azért megfutja a verseny leggyorsabbikát. A francia így is marad a tabella élén, de ahogy mondani szokás, zárul az olló: 141 pontja van, Corsi 125-re jön föl, Olive 94-gyel egyel?re a bronzhelyen, Talmácsi meg a nyakán 93 egységgel! Micsoda fordulat, nem igaz?

Talma nyilatkozata:
Az els? versenyen nem hittem volna, hogy felérhetek a dobogóra, de az új
rajt új lehet?séget adott. A második rajt el?tt állítottunk még a motoron,
ami sokat jelentett, mert lényegesen jobb lett. Tudtam, hogy 5 kör van és
egy különleges érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy van esélyem, és
eszemben sem jutott elengedni ezt a lehet?séget. Nagyon kemény sprintet
nyomtunk a végén, bejött a taktikám, fejben végig ott voltam és végre idén
el?ször gy?zni tudtam. Ezzel a 4. helyre jöttem fel az összetettben is!
Nagyon boldog vagyok, nagyon kellett már mindenkinek ez az els? hely.
Köszönöm a csapatnak, a szponzoraimnak, a családomnak, a szurkolóknak!