Marco Masetti írása
Sheene egy közelmúltban készített felvételen: szemei és mosolya mindig ugyanaz maradt.
52 évesen, gyógyíthatatlan betegségben halt meg Barry Sheene, egy
ausztráliai kórházban. Maga mögött hagyta feleségét, Stephanie McLeant,
két gyermekét, a tizennyolc éves Sidonie-t és a tizennégy éves Freddie-
t, illetve tátongó ürességet számtalan rajongója szívében. Nem csak
hangzatos mondatok ezek – Barryvel örökre eltávozik egy olyan korszak,
amelyben kin?tte magát a motorsport, modernizálódott, anélkül, hogy
elvesztette volna emberközpontúságát. Nem véletlen, hogy visszavonulása
után sok évvel, a nyolcvanas évek közepén még mindig olyan népszer? az
egész világon. Mert lehetetlen volt nem szeretni valakit, aki mindent
megváltoztatott, mosollyal az arcán.
1950 szeptember 11-én született, Londonban, apja (aki a megszólalásig
hasonlít egyébként Woytila pápára) is és nagybátyja is motor?rültek
voltak. Jókép?, fiú volt, hosszú hajjal, mint azt a hetvenes évek
elején hordták a fiatalok, és ma nem gyakran tapasztalható mértékben
f?tötte, az élet habzsolásának vágya. Meghatározhatatlan keveréke volt
ez a gyors életvitelnek és a stílusosságnak, mely bármelyik mai, a test
és a technológia kultusza között tévelyg? fiatalt megszégyenítene.
Sheene régi motorokat vásárolt, f?leg Bultaco 125-ösöket és 250-eseket,
illetve Suzuki 125-ösöket, melyekkel kin?tte magát a kis angol
versenyekb?l a világbajnokságba. Bajnokként még nem, de személyiségként
már számon tartották. Zseniális és meglep? volt, egy igazi luxus
csavargó.
A Suzuki RG 500 Gammával belép a történelembe
Élete 1974-ben fordulatot vesz, ekkor lép be a Suzuki holdudvarába,
ahol kap egy négyhengeres Gamma 500-ast. Az életében beálló változások
nemcsak annak köszönhet?ek, hogy igazi sztárpilóta válik bel?le, hanem
Daytonában történt esésének is, amikor teljes sebességnél esik el. A
többszörösen összetört lábait innent?l kezdve acélcsövek és csavarok
tartják össze – a nagy mennyiség? fém miatt az összes repül?téren
probléma volt a fémdetektorokon való áthaladásnál. Nem tör?dött vele.
Feleségül veszi Stephaniet, a Playboy egyik üdvöskéjét, Egy BS7
rendszámú Rolls Rollce-val járja a világot, iszik és dohányzik, sokáig
kimarad. Az ? élete, úgy éli meg, ahogyan akarja. De közben gy?z, de
még hogy! Két világbajnokságot 1976-ban és ’77-ben, az 500-asok között,
19 GP-t megnyer, tizen második, tizenegyen harmadik helyet ér el. 1982-
ben összeütközik Patrick Igoa 250-esével. Lábaiból nem sok marad. Sokat
kockáztatva amint tud, ismét motorra ül. Az 1984-es évad végéig még
versenyzett, majd elt?nt. Úgy dönt, hogy Ausztráliában fog élni: ‘Jobban érzem magam ott, de kevésbé nedves az éghajlat mint Angliában, ahol meg?rjítenek az es?s napok, annyira fájnak a lábaim’.
Túl sok törést szenvedtek ezek a lábak az angol klímához, inkább a korallzátonyok éghajlatát kedvelik. Egyébként mindig angolként
versenyzett: mindig ‘Brit Birodalom’ tagja maradt, Erzsébet Királyn?
h?
alattvalója. Ausztráliában sportriporterként dolgozik, mint
tévékommentátor – az üzletember továbbra is élvezi az életet,
dohányzik, és ugyanolyan könnyedén veszi a dolgokat, mint az egykoron
hosszú hajú fiatal.
Saullal a 2001-es Moto Legende-n Monthéryben
Nem régen tért vissza a régi korok motorjainak versenyeihez: úgy
suhant, mint a régi id?kben, ?rült módon bed?lve, félelmet nem ismerve.
Mert ? tényleg nem ismerte ezt az érzést. Legalábbis nem a pályán.
Betegségét tekintve, újra megpróbálta legy?rni, de a saját módján: egy
fajta helyrebillent? kúrával, melyet egy ausztrál orvos dolgozott ki.
Kemoteráopia nélkül, csak diéta útján, vitaminokkal és
gyümölcslevekkel. Persze semmit sem használt, és lehet, hogy ezt ? is
tudta, de bátorsággal nézett szembe sorsával.
Rosszul állt a szénája, a végén már látni lehetett. Fiával sétált a
boxutcában, a tavalyi ausztrál GP-n, és nem az a régi hosszúhajú gyerek
volt már, aki mosolyogva gy?zött a világ ellen. De rengeteg barátja és
rajongója volt még, és ami igazi csodának számít, azok között a pilóták
között is voltak barátai, akik ellen régen versenyzett. Nincs ennél
jobb bizonyíték rá, hogy milyen nagy ember volt, bár ezt soha senki nem
is vonta kétségbe.
Szia Barry, ha odafenn is jelen van a hetvenes évek szellemisége, a
Playboy nyuszik a Rolls, az a jó zene, George Best, aki futballozik –
csak annyit mondok: érezd jól magad! Ahogyan mindig is tetted,
bennünket is szórakoztatva.
Legutóbbi hozzászólások