Szöveg: Feri, Cimbee Fotók: balusk8
Az egész úgy kezd?dött, hogy Dér Zoli barátom (aki a YAMAHA R szériás kupán az R6 kategóriában jelenleg második az összetettben) megkeresett, hogy nincs-e kedvem másod magammal betársulni a szeptember 7-i hungaroringes ALPOK-ADRIA Endurance harmadik, záró futamára. A trió harmadikja Vincze György lett volna.
Egyb?l igent mondtam, akkor még nem is sejtettem, hogy végül ketten próbáljuk majd végigvinni a 74 kört… Bulcsú Rezs?t leinformáltam az induláshoz szükséges összes feltételr?l: licenszek, rendben. Nevezési díj, rendben. Szabályoknak megfelel? motor, rendben. Csapatonként kett? pilóta… Tessék? Na, ekkor majdnem összeomlottam, hívtam is Zolit, hogy sajna én már nem férek bele a keretbe, mivel csak két versenyz?re van kiírva a verseny. (A külföldi csapatokban engedélyezett a három pilóta, de azokat külön értékelik.) Mondtam Zolinak, hogy sajnálom, de így ketten kell, hogy végigcsinálják. Zoli pár perc múlva visszahívott, hogy (Vincze) Gyurkesz egyéb okok miatt nem tud jönni mégsem, ezért ha gondolom, csináljuk végig mi ketten. Újra felvillanyozódtam, néhány percen belül már landolt is a BR-Organisation faxában a nevezési ívünk. Be vagyunk nevezve, rendben.
Mindketten R6R-el motorozunk a pályán, de teljesen eltér? futóm?beállítással (van köztünk 20 kiló differencia). Így arra jutottunk, hogy a következ? lehet?ségnél kipróbáljuk egymás motorját, és eldöntjük, melyikkel induljunk. Pár nappal a verseny el?tt megejtettük a tesztet, nekem Zoli motorja nem jött be annyira, mint Neki az enyém, ezért az én motorom lett a nyer?. Megbeszéltük, hogy nem ?rültködünk, megpróbálunk nagy hiba nélkül végigmenni, nem elesni, és benne lenni az els? 20-ban a nevezett 29 csapatból. Er?snek ígérkezett a mez?ny, f?leg számunkra, mindketten teljesen amat?rként, idén kezdve a motorozást…
Mindeközben elkészítettem a tankolóberendezésünk els? verzióját, és még ezen a napon csináltunk vele egy versenyszimulációt. Kis átalakítások után viszonylag stabilan m?ködött. Nem profi, de kábé 10000 forintból állítottam össze; némi átalakítást a tank bemeneti nyílásánál is kellett végezni.
Péntek hajnalban korán indultunk, 9 órától már az R kupa szabadedzése ment, el?tte pedig még papírmunka, gépátvétel, boxba pakolás várt ránk. Nem sokkal ezután már az Alpok Adria els? szabadedzése zajlott, ami kés?bb kiderült, hogy egyben id?mér? is. Itt sikerült egy 2:01.1-es id?t összekaparnom, amivel a QP1 után az összetett 8. helyen álltunk (kategóriánk 3. helyén). Örültünk, de leszögeztük, hogy ez csak az els? edzés után id?, ami nem jelent sokat – de azért jó érzés volt ott látni magunkat.
A következ? edzésen inkább Zoli tesztelt, szokta a motort, a gumit, , stabilan, nagyon gyorsan, egyenletesen ment. Péntek este volt még egy eligazítás, mindenre kiterjed? tájékoztatással a szabályokra, úgymint zászlók, safety car, boxutca használata, tankolás, pilóta csere szabályai meg a többi.
Az R kupa id?mér?je után, az Endurance QP2-?n még mentünk néhány kört, de javítani nem sikerült, végül a 12. rajthelyhez lett elég a legjobb id?nk. Várakozáson felül teljesítettünk. Magasan.
Vasárnap alig vártuk a rajtot. Fékbetét csere, gumi csere, olajszint ellen?rzés rázta összébb kicsi csapatunkat. Taktika, jelek megbeszélése, és már el is telt a nap.
A boxból való kihajtás után fel kell állni a rajthoz. Azonban itt nem a megszokott rajtrácsra állunk fel, hanem a palánk mellé, egymás után 45 fokba állítva a motorokat. Pilóták a másik oldalon, a motorral egy vonalban, az egyik lábnak érinteni kell a szegélyvonalat. Rajtjelzésre futás, indítás, és cs?gáz… Én kezdtem a versenyt, nekem kellett rajtolni, amit eddig 4-szer csináltam összesen, azt is járó motorral, és normál, „hagyományos” rajtrácsról. Kicsit izgultam, hogy a ferde rajtrácsról hogy fogok rajtolni, ráadásul teljes felszerelésben folytatott rövidtávú versenyfutás után, és motorindítással…
A motorok ferdén állnak, leállított motorral, mi a másik oldalon… intenek a zászlóval, futás! Felpattanok, de kábé csak a harmadik f?tengelyfordulat után indult be a motor… egy örökkévalóság volt, amit máskor észre sem veszek. A 12-14. helyen fordultam az els? kanyarban. Kellett 2 kör, mire megnyugodtam, ezután viszonylag higgadtan tudtam menni. Sajnos a körid?mér?nk nem m?ködött, ezért nem tudtam, hogy milyen id?ket megyek. A harmadik forduló után tudtam néhányat el?zni, ezután viszonylag nyugodtan köröztem, leszámítva, hogy a 12-13. rundban nagyon elfáradtam. Ekkor kellett pár kilométer, hogy átessek a holtponton. A taktika az volt, hogy megyek, amíg kifogy a benzin. „Jól” kitaláltuk, mi? Ez a pont a 22. körben jött el. A 23. után jöttem ki a váltásra. Az els? cserénk gyorsan, a megbeszéltek szerint ment, jól sikerült a tankolás is. Miután magamhoz tértem, és megittam 1 liter vizet, megnéztem a boxban a monitort, hogy hol állunk éppen… nem hittem a szememnek! A 8. helyen voltunk összetettben, amat?r 600 második, összetett 600 harmadik. Leírhatatlan érzés volt, nem akartam elhinni, hogy a mi nevünk van ott.
Hátra volt még 50 kör. Zoli köridejei nagyon stabil, egyéni csúcs közeli id?k voltak folyamatosan, egy számára idegen motorral. Olyannyira jól ment, hogy amikor lejött a 46. körben, az összetett 7. helyen voltunk, a mögöttünk következ? csapat 1 kör hátrányból üldözött. Ismét én jöttem, a megbeszéltek szerint kábé 14 kört kell mennem. Kicsit fáradt voltam, de viszonylag stabilan tudtam menni. A 49. körben pont el?ttem akadt össze a két gy?zelmi esélyes magyar csapat pilótája a mínusz 3-as kanyarban. (Az csak kés?bb derült ki, hogy fel is kellett adniuk a versenyt). Az utolsó váltásunk izgalmasabbra sikeredett, a tanksapka kicsit nehezebben ment a helyére. Zolinak kellett az utolsó etapot végigvinni, 13 kör volt hátra. Az összetett 5. helyére jöttünk fel, néha a negyediken is voltunk, a SUPERBIKE-os L?vei Ádám, Szabó Henrik párossal vívtunk id?csatát. 3 körrel a vége el?tt kigyulladt a tartalékot jelz? lámpa, ezért Zoli kicsit visszább vette a gázt, próbált spórolni, hogy biztos elég legyen a célig… sikerült! Hihetetlen! Zoli ismét stabilan hozta a jobbnál jobb id?ket, és végül az összetett ötödik, amat?r 600 második, összetett 600 harmadik helyen végeztünk. DOBOGÓN. Zolival ugráltunk örömünkben, és csak a dobogón állva, a magyar himnuszt hallgatva fogtuk fel, hogy mi történt. A versenyen rajtoló 29 csapatból 25(!) befejezte a versenyt.
Itt szeretném megköszönni a csapattagoknak (Komáromi Tomi, Sípos Zoli, Serdült Gyula, Mayer Peti, Carlo75), akik annak ellenére profin dolgoztak, hogy most csináltak ilyet el?ször. Már a verseny estéjén eldöntöttük Zolival, hogy jöv?re, 2009-ben elindulunk az ALPOK-ADRIA Endurance bajnokságon, és megpróbálunk minden futamon részt venni, ha találunk támogatókat, akik segítenek eljutni mindhárom versenyre.
Legutóbbi hozzászólások