Bianco a Gilerán versenyez a címért
Paola Baronio cikke
Milánóban vagyunk, a Gilera 125 GP bemutatkozásán: balról jobbra haladva: Francesca
Oldini, Sacchi, Roselli del Turco, Bianco és Donadoni.
Milánó – Egy fiatal pilóta lelkesedése, az egyik legelismertebb team-manager
tapasztalata, egy magasan képzett, új technikai igazgató képességei és mindaz,
amit egy történelmi márka nyújthat áll a Giampaolo Sacchi által vezetett Metis
Gilera Racing team hátterében. A 125 köbcentis motort nyergében a tizenhét éves
Stefano Bianco ül, Olivier Liegois, az új technikai igazgató tette pontra.
A csapat már egyszer gyõzött ebben a kategóriában, 2001-ben, és 2002-ben második
helyet értek el. Nincsen könnyû helyzetben Bianco, aki Manuel Poggiardi helyét
veszi át, volt bajnok ugyanis a 250-es kategóriába ment át. Szintén nehéz lehet
Sacchinak egy olyan csoportot helyre ráznia, melyet megrendített a technikai
igazgató, Harald Bartol átigazolása a KTM-hez. A csapat mindezek ellenére lelkes
és egben van, a Gilera támogatása pedig garantált, amint azt a Milánói bemutatkozón
nagy számban jelen lévõ Piaggio managerek is bizonyítják. Stefano Rosselli Del
Turco, a pontederai ház küldötte Sacchi, Bianco és a szponzorok felszólalása
után ecsetelte a csapat merész céljait. De egész pontosan miket is? ‘Egy
olyan igazgatót, aki elismeri, hogy nem akar minden áron gyõzni, ki kell rúgni’,
mondta Sacchi, erre Bianco így válaszolt: ‘Céljaink nagyon merészek, a
motor tökéletes, és a csapat is együtt van’, de az Apriliával, az eddigi
bajnokkal, illetve a Hondával, mely egyre erõsebb, nehéz lesz lépést tartani,
még a szponzor sem mondott számokat az anyagi erõfeszítéseket illetõen. ‘Nagyon
valószínû, hogy meghosszabbítjuk a szerzõdést a csapattal az elkövetkezõ évekre.
Képesek leszünk arra, hogy többet is áldozzunk egy olyan évadban, mely egyre
számottevõbb promocionális súllyal bír’, magyarázza a Metis kiküldött adminisztrátora.
Bizonyára jelen van egy nagyon is élõ hagyomány ereje, egy tiszteletreméltó
csapatigazgató komolysága, egy fiatal, a motor világbajnokság felé kacsintgató
pilóta küzdeni akarása. Stefano Bianco, az éber és tiszta arcú, hátrazselézett
hajú, fülbevalós orrkarikás pilóta így elfogadta a kihívást: ‘A Poggiali-örökség
stimulál, nem nyomaszt egyáltalán, azért is, mert számomra még új ez a motor,
és tudok javítani a vezetési beállításokon. Igaz, néhányszor jól elestem. Azt
mondhatom, hogy az aszfalt kemény, és hogy hibáinkból tanulunk. Sacchi nagy
bölcs, arra ösztönöz, hogy élvezzem a versenyzést, és ne a felelõsséggel törõdjek.
Én mindent megteszek, csak idõt kérek, hogy megszerezhessem a szükséges tapasztalatot
‘.
‘Stefanoban minden adottság megvan arra, hogy bajnok lehessen belõle’
– ismerte el Sacchi – ‘Ahhoz, hogy olyan pilótává váljon, mint Manuel,
már csak a gyõzelem hiányzik. A siker kulcsa az, hogy ne hagyjuk, hogy a feszültség
maga alá gyûrjön minket. Meg kell érteni, hogy az elõttünk álló lehetõség kecsegtetõ,
de ez nem kell elhomályosítsa látásunkat’.
De vajon meg lehet e fogalmazni a bajnok személyiségjegyeit? Van-e olyan tulajdonság,
amely közös a ‘nagyokban’ és megkülönbözeti õket az ügyes profiktól?
Íme a Capirossit, Biaggit, Rossit és Poggialit felfedezõ és kitanító Sacchi
válasza: ‘A belsõ biztonság, az önbizalom, melyet egy bajnok a csapat felé
sugároz. Nekem van egy hatodik érzékem – ha aggódok, amikor egy pilóta versenyez,
akkor a dolgok nem mennek jól.
Legutóbbi hozzászólások