BMW Lo Rider: a csináld magad-koncepció

A koncepció koncepciója az, hogy ‘manapság mindenki egyedi motort szeretne’, a sajátját, a magáét, amilyen csak neki van, függetlenül márkától vagy kategóriától. Elég két vasdarab, és megváltoztathatom a motort, elég egy új tank meg egy els? sárvéd?, hogy az én motorom legyen. Valami ilyesmi a motiváció hát – és a meglátás végtére is helyes.

A Lo Rider maga az esszencialitás, mondják róla, persze felvet?dik a nagy kérdés, mit is jelentenek a hangzatos szavak. Esetünkben azonban aláírhatja bárki: tényleg van valami a motorban. Néhány elem vagy alkatrész kicserélésével elvihetjük ‘egyik’ vagy ‘másik’ irányba a járm?vet. Egy keverék retrós (küll?s kerék), ultrasportos (hatdugyattyús verseny féknyergek, hullámos féktárcsák, mindenhogyan állítható felfüggesztések) jegyek között, az elmaradhatatlan boxer köré. Egy fehér lap, amire ki-ki azt rajzol, amit szeretne, kis túlzással.

A szabadságfaktor magával ragadó. Rakhatjuk a kipufogókat mélyre vagy magasra, s?t választhatunk, hogy csak az egyik vagy mindkét oldalon kapjanak helyet. Eldönthetjük, hogy egy nagyon rövid egyszemélyes, confederate-es nyerget szerelünk fel, vagy mehet a kétosztatú. Vagy rövid farokidommal, amúgy café raceresen. Klasszikus vagy streetfighteres fényszóróval? És melyik tankkal? Olajtekn?vel? Egy kicsit hasonló az ötlet ahhoz, ami sikermodellé varázsolta a Monstert, ‘kusztomizálja a motorját Ön’.

A m?szaki alapok jól ismertek: 1.200 köbös boxer, száz lóer? fölötti legnagyobb teljesítménnyel, kardán végáttétellel, azaz újabb példáját látjuk annak, ahogyan ez a történelmi jelent?ség? motorépítészeti megoldás különösebb nehézségek nélkül idomul lényegében bármelyik motortípushoz. Vagy stílushoz. Vagy mindkett?. Vagy egyik sem.