A BMW R 80 G/S sikereit látva a bajor gyár nem elégedett meg az els? generációt övez? pozitív fogadtatással és 1987. augusztus 24-én Florence-ban bemutatták a nagyközönségnek a második generációt is. Az utódmodell két változatban készült és R 80 GS-nek, valamint R 100 GS-nek keresztelték el, elhagyva a típusjelzésben korábban alkalmazott perjelet.
Az ezer köbcentiméteres R 100 GS révén a BMW ismét a túra-enduró kategória legnagyobb lökettérfogatú motorjával tudott piacra lépni. Ugyanakkor mégsem a motor – amelyet az utcai változatokból már akkor is jól ismertek – keltette fel a figyelmet, újra a hátsó felfüggesztés és a váz módosult jelent?s mértékben. Noha a BMW nagy sikert aratott az els?, nagy henger?rtartalmú motorra szerelt egykarú leng?villás felfüggesztéssel, a fejleszt?k még tovább akarták javítani a már akkor is fejlett megoldást.
A Monoleverre nagy figyelem irányult 1980-ban a G/S bemutatóján, 1983-tól az új négyhengeres K sorozatba is beépítették, egy évvel kés?bb pedig a nagy boxer modellekbe is bekerült. Ugyanakkor még az egykarú hátsó leng?villa sem tudta megszüntetni a kardánhajtás jellemz? reakcióját. A gyorsítás folyamán a motor el?rebillent (a hátsó lengéscsillapító meghosszabbított rugója miatt), majd visszatért eredeti helyzetébe, amikor a motoros elvette a gázt.
Ez terepmotorozás alkalmával volt kifejezetten érzékelhet?, mivel gyorsításkor a megemelked? hátsó kerék felkeményítette a futóm?vet, így a tapadás csökkent durva terepen. Annak érdekében, hogy megsz?njön a nyomaték reakciója, meg kellett volna hosszabbítani a felfüggesztést, de ez csak elméleti lehet?ség volt, mert a bólintás megszüntetése érdekében 1,7 méterre kellet volna növelni a hosszát.
A „Paralever” – ahogy az új felfüggesztést hívták – másféle megoldást kínált. A rendszert az ’50-es években az akkori vezet? fejleszt?, Alexander von Falkenhausen már kipróbálta, majd 1955-ben Walter Zeller gyári versenymotorjára Falkenhausen kifejlesztett és szabadalmaztatott egy hátsó felfüggesztést dupla csuklós leng?villával és kitámasztással. Költségessége miatt viszont soha nem került sorozatgyártásba és az id? múlásával csaknem feledésbe is merült.
Három évtizeddel kés?bb az ötlet ismét felmerült a Paralever kapcsán. A hátsókerékhajtás házát a felfüggesztésen helyezték el, ami így fordulni is tudott, a reaktív er?ket pedig a váz elvezette a kitámasztás segítségével. A tengely mozgását a felfüggesztésben elhelyezett két golyóscsapágy segítette el?, valamint egy második csuklós összeköttetés a hajtásláncban.
A megoldás a Monoleverhez képest 1,6 kilogrammos súlynövekedést eredményezett, de hatása megegyezett egy elméletileg1400 mmhosszúságú leng?karral, így a nem kívánt reakció a minimumra csökkent. Ezen felül a berugózást 170-r?l 180 mm-re növelték és az átlósan elhelyezett rugóstag – amit négy fokozatban lehetett állítani – némileg progresszív hatással bírt.
Számos apró részlet finomodott az új GS-en, például a vázat és a motor farát is meger?sítették, míg el?re új, Marzocchi teleszkópvilla került. A Marzocchi már a Párizs-Dakaron indított gyári csapat munkájában is részt vett, a közös munka eredménye pedig egy 200-ról 225 mm-re növelt rugóutat biztosító villa lett. Ez még durva terepen is aktív csillapítást garantált és megszüntette a fékezés alatti bizonytalanságot.
Nagyobb lett az els? fék és nagy Brembo féknyereg került fel. A kerekek újfajta keresztküll?sök voltak és lehet?vé tették a bels? nélküli gumik használatát. Mivel átértek a karimán, a különálló küll?ket egyenként is lehetett cserélni, anélkül, hogy a kereket vagy a felnit le kellett volna szerelni. Az üzemanyagtank mérete 26 literre n?tt (mérete így beékel?dött az eredeti G/S és a speciális Dakar modell közé), a hosszabb és szélesebb nyereg pedig nagyobb kényelmet ígért, ahogy az az apró szélvéd? is, ami szériafelszereltségként az R 100 GS-en mutatkozott be, de utólagos extraként az R 80 GS-en is elérhet? volt.
A sajtó ezúttal is lelkes volt és kimagasló motorozási jellemz?ket tulajdonított a GS-nek. Az új bemutató lehet?vé tette a BMW számára, hogy továbbra is a túra-enduró motoros piac meghatározó szerepl?je legyen.
A két nagy túra-enduró gép mellett, kifejezetten a német piacra, a BMW bemutatott egy 27 lóer?s belép? modellt, az R 65 GS-t, amit viszont csak igen rövid ideig gyártottak. Három év alatt nem több mint 1727 egységet adtak el bel?le, majd 1990-ben kivették a kínálatból. E közben a Paralever modellek zavartalanul folytatták az R 80 G/S sikertörténetét és magas eladásait.
A BMW 1988-ban bemutatott egy speciális Dakar modellt, ami sportos örökségét néhány hónappal korábbról eredeztette, amikor Eddy Hau megnyerte a maratoni verseny privát értékelését egy HPN által utcaiból épített versenymotorral. A hosszú távú versenyen szerzett tapasztalatok beépültek az új, speciális kiadásba, ami az alábbi pontokon változott: zárható, 5 literes tárolórekesszel ellátott, 35 literes tank, motorvéd?, kényelmes, egyszemélyes ülés (ezt az utasülés helyére építhet? csomagtartó vázzal lehetett kombinálni), szélesebb sárvéd?. E felszereléseket átalakító csomag formájában is meg lehetett rendelni.
1990 tavaszától az ambiciózus GS tulajdonosok sportvázat is rendelhettek a BMW-t?l, amit a bajorok a White Powerrel közösen fejlesztettek ki. 1990 szeptemberét?l minden boxer BMW-t szekunderleveg?-rendszerrel szállítottak. Az SLS névre hallgató megoldás alapvet?en a kipufogógáz utánégetésére épült, így 40%-kal csökkentette a szénmonoxid és 30%-kal a szénhidrogén kibocsátást. A vásárlók többsége gondolkodás nélkül kész volt némi felárat fizetni annak érdekében, hogy csökkenjen a környezetszennyezés mértéke.
1990-ben, a GS sorozat 10. évfordulóján az R 80 GS és R 100 GS modellek alaposan átdolgozott változatait mutatta be a BMW a kölni IFMA kiállításon. Az alapmodellek többek között négyszöglet? fényszórót, a K-sorozatban használt kezel?szerveket, állítható szélterel?ket és rugóstagot kaptak. Ezek voltak a második generációs GS-eket érint? utolsó nagyobb változások, hiszen a légh?téses, kétszelepes boxer-éra a végéhez közeledett. 1994-ben teljesen új fejlesztés?, négyszelepes modellek léptek a színre.
Legutóbbi hozzászólások