EST. 2002

Bol d’Or: Így látta Ágo

Az oscherslebeni harmadik hely után, a célom csak az lehetett, hogy újra felálljak a dobogóra. A verseny el?tt úgy gondoltam, hogy erre reális esélyünk van. Azonban ez a csapat nem ugyanaz a csapat volt, amivel ezt az eredményt elértem. Az 2001-es endurance világbajnok Heinz Platacisszal nem tudtak megegyezni, ezért a helyére egy elképeszt?en lassú holland pilóta került. Ez nem fordulhatott volna el?, de sajnos csak a helyszínen derült ki, úgyhogy nem tudtunk már tenni semmit.

Most jártam itt el?ször, ezért mikor megérkeztem, körbejártam a pályát. Nagyon tetszett, de már akkor láttam, hogy sokkal fárasztóbb lesz a 24 órát végigcsinálni rajta, mint Oscherslebenben. A nem túl sok edzés nagy része, nedves pályán zajlott, de ez nem is volt baj, mivel az id?mér? edzéseken és a két éjszakai edzésen is hasonlóak voltak a körülmények.

Az els? id?mér? el?tt akkora es? volt, hogy kétszer is elhalasztották, de végül elállt, és beengedtek minket a pályára. Mivel én voltam a csapat els? számú pilótája, az én edzésem volt el?ször. Sajnos csak a jóval gyengébb képesség? tartalék motorral mehettem, mert a csapat (mint kés?bb kiderült joggal) féltette a versenymotort.

A 22. helyen végeztem, de azt figyelembe véve, hogy általában minden csapat a leggyorsabb versenyz?jét nevezi els?számú pilótaként, ez nem is volt olyan rossz eredmény. A probléma inkább az volt, hogy az es? nem esett többet, így a második, és f?leg a harmadik csoport edzése, már jóval szárazabb körülmények között zajlott. Sajnos csapattársaim ilyen körülmények között is lassabbak voltak nálam, ennek köszönhet?en az én csuromvizes pályán elért körid?mmel kvalifikáltuk magunkat. Ez az id? a harminckettedik helyre volt elég. Elég rosszul hangzik, de a lényeg az volt, hogy indulhattunk. Egy huszonnégy órás versenyen a startpozíció nem túl sokat számít.

Történt valami „jó” is az edzéseken. A holland pilóta kicsit összetörte a tartalék motort, így a szintén es?s éjszakai edzéseken, már a versenymotorral mehettem. Ez volt az els? alkalom, hogy éjszaka mentem vizen, ezért nagyon élveztem a dolgot. Meg is volt az eredménye: Mindkét edzést a 11. helyen zártuk. Szerintem ez lett volna a reális helyünk a rajtrácson is.

Másnap a második id?mér?n végig zuhogott az es?. Így elvileg nem lett volna esélyem a javításra, de mivel most a jobbik motort használhattam, és a pályát is jobban ismertem, azt vártuk, hogy nem keveset javítva az id?mön, valami hasonlót produkálok, mint az éjszakai edzéseken.

Sajnos nem így történt, mert a még hideg gumikkal elcsúsztam az els? kör legelején. Fékezés közben kiesett alólam a motor. Hogy ezt hogy sikerült összehoznom, nem igazán értem, de megtörtént. Majdnem fölrobbantam. A motornak nem lett baja, de a sárban landolt. Mire a szerel?k idomot cseréltek, és megtisztították, már csak két perc volt a fél órás edzésemb?l. Mivel a leggyorsabb kör a Castrol Suzukis Vincent Philippe 2:02:0-ja volt, beláttam, hogy már nem fogok körbeérni, hogy elkezdhessek egy mért kört.

Ezek után, már csak egy dolgot tehettem a jó eredményért: Megpróbáltam egy komoly csapat tartalék pilótáját rábeszélni, hogy induljon velünk a versenyen. Meg is találtam a megfelel? embert: Az Acropolis Zone Rouge Superbike csapatának (Van egy Production csapatuk is) tartalék pilótáját, a svájci Hervé Gantnert. Mivel Oscherslebenben még volt csapatom, a Maco Racing pilótája volt, jól ismertem, tudtam róla, hogy nagyon jó pilóta. Ezt a pályát különösen jól ismeri, és nagyon gyors rajta, úgyhogy nagy dolog lett volna vele menni. Végül tartalék pilótából el?lépett, és indult a versenyen, így ez a lehet?ség elúszott. Könyörögtem a csapatnak, hogy a föld alól is szerezzenek egy gyors pilótát, de szerintem az üzleti érdekük nem ezt kívánta, mert nem nagyon er?ltették meg magukat, hogy találjanak valakit helyette. (Ebbe nem látok bele, csak azt tudom, hogy ezen a versenyen az Eurosport Benelux csapattal együttm?ködve indultunk, és a holland az ? pilótájuk.)

Ezek után el sem akartam indulni, de végül sikerült meggy?zni magam. Nem bántam meg. Élveztem a versenyzés minden percét, persze csak amikor a pályán voltam, mert a boxban az eredményünk láttán néha teljesen kikészültem.

Muszáj volt valami célt kit?znöm magam elé, mivel tudtam, hogy ezzel a csapattal most nem fogok nagyot alkotni. A tervem az volt, hogy minden alkalommal, amikor a pályán vagyok, a maximumon megyek, mintha sprint verseny lenne, és ezt addig csinálom, amíg le nem esek a motorról a fáradságtól, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Jobban bírtam, mint gondoltam. Végig teljes er?bedobással mentem.

A verseny eleje nem volt egyszer?, mivel a motor nem akart beindulni a rajtnál, ezután pedig el kellett kezdenem gyorsan menni a pályán, amin csak néhány kört mentem szárazon. De megoldottam a dolgot.

Oscherslebenben rengeteget küzdöttem a volt csapatom pilótáival (amíg mentek). Sokszor, mint az ?rültek, oda-vissza el?zgettük egymást, ezért készültem a folytatásra. Most is sokszor összetalálkoztam velük. Talán gondjuk lehetett a motorral, mert most minden alkalommal sokkal gyorsabbnak bizonyultam náluk.

Kora reggel, volt egy nagyon nehéz, de annál élvezetesebb szakasza a versenynek. Egész hajnalban köd volt a pályán. Minden csurom vizes volt. Néha nem láttunk ki a sisakból, mert a plexin még belülr?l is állt a víz. Ennek ellenére a pálya tapadt, és lehetett rajta gyorsan menni. Majd egyszercsak sorba elkezdték az emberek eldobálni a motorjaikat. A pálya száraznak nézett ki, de nem volt az. Csúszott, mint a jég. Fölraktuk az es?gumit, és bementem. Nagyon óvatosan kezdtem, nehogy úgy járjak, mint az edzésen, majd körr?l-körre gyorsítottam. Végül eleredt az es?. Rengeteg ember elesett ebben az id?ben. Vigyáznom kellett, de úgy éreztem, tudom, mit csinálok, úgyhogy mentem, ahogy tudtam, egyre keményebben. A csapatom mutogatott szinte minden körben, hogy lassítsak le, de err?l nem vettem tudomást. Úgy éreztem, hogy ennyi élvezet jár nekem ezen a félresikerült versenyen. Tudom, hogy mindenki célja csak az volt, hogy valahogy a motoron maradjon, de mikor kijöttem, örömmel láttam a computeren, hogy az utolsó néhány körömnél, annak ellenére, hogy akkor a pálya már folyamatosan száradt, még hosszú ideig senki nem ment gyorsabban.

Végül befejeztük a versenyt. Ez kemény munka volt! Bár teljesen lényegtelennek tartom, tudom, hogy le kell írni: 19.-ek lettünk összesítésben, és 7.-ek a kategóriánkban. Ez nem a mi helyünk, és nem ezért mentünk oda. Így alakult. Próbálom elfelejteni, és koncentrálni a jöv? évre!

ugrás fel