Hirdetés
Kezdőoldal Bemutató Cagiva Scorpion: kompresszoros Mito 90 lóer?vel

Cagiva Scorpion: kompresszoros Mito 90 lóer?vel

Hirdetés


Simone Barbagallo olasz motor?rült Mitója négy évig készült, és több mint negyvenezer euróba került. Elnézést, de ez csak az átépítésre költött összeg, a Scorpion alapjául szolgáló, 2000-es évjáratú, 15 lóer?s, széria Cagiva Mito 125 Evo vételárát még hozzá sem számoltuk!

Mi kell ahhoz, hogy valaki tízmilliót költsön egy kétütem? 125-ös sportmotorra? A felesleges tízmillión felül, természetesen. Egy csipetnyi ?rület? Mindenképpen. Megszállottság? Elengedhetetlen. És mi még? Acél akarat, és az igény, hogy megalkossuk a „világ legtökéletesebb motorját” – mert Simone csak így, ilyen nagyon visszafogottan nyilatkozik kétkerek? karbon szerelmér?l.

Az átépítés – a látszattal ellentétben – nem csupán kozmetikai jelleg?. Amikor egy motor ennyire különleges kívülr?l, általában a bels? már elhanyagolásra van ítélve, mert vagy a pénz, vagy a lelkesedés, esetleg az ötletek fogynak el. De nem a Cagiva Scorpion esetében. Itt ugyanis a blokknál kezd?dött minden, és csak azután jöttek a cicoma darabok, miután sikerült a lóer?k számát a 90-es értékig (!) feltornázni.

A 90, akárhonnan is nézzük, igencsak több, mint a gyárilag EU-fojtott 15 (de a nem-fojtott 30-35-nél is sokkal), ennyit tudott ugyanis a széria Mito lóer?ben, de csak amíg nem kapott egy 180-as Polini tuning-hengert, azt is 200 köbcentiig felfúrva. A nagyobb, 40 mm-es Keihin porlasztó alapvetés egy ilyen henger mellé, ahogy a Jolly Moto kipufogórendszer is, melyet Simone – pusztán esztétikai okokból – egy Arrow Pro Racing Titanium végdobbal zárt le. Ami, ugye, négyütem?re való, talán itt még bujkál egy-két kóbor lóer? egy odavaló tütével. Kellett még Torque Amplifier gyertyapipa, Torque Master gyertya, egy Malossi sportlégsz?r?, és még nem tartunk a végén!

Még ez is kevés lenne a 90 lóer?höz, a nagyhengerrel, becsléseink szerint, maximum 40-50 lóer? nézett volna ki. De ekkor jött még egy mechanikus kompresszor, és egy Protoxide nitró-rendszer beépítése is. Az összehangolásról csak annyit mond Simone „Ne is kérdezzd!”, de lényeg a lényeg, összejött, megvan a 90 lóer?, 100 kilós tömeg mellé. 0,9-es súly/lóer? arány, ezt nem nagyon kell magyarázni… Jöhet a küls?!

Itt leszünk bajban, ugyanis az utángyártott, kölcsönvett és átalakított, vagy külön a Scorpionhoz gyártott egyedi alkatrészek listája szinte végtelen. Elég jól példázza a munka összetettségét, ha felsoroljuk azokat a motorokat, amelyekt?l valamilyen alkatrészt kölcsönvettek Simone-ék az átépítés során. Ezek: MV Agusta F4 és Brutale, Yamaha R1 1998 és R6 2006, Aprilia RSV Mille, Suzuki GSX-R600 K6, Ducati 916, 998 és Hypermotard, Kawasaki ZX-6R, Honda CBR1000RR. Itt elmondjuk még egyszer: négy év, tízmillió forint. Egyre érthet?bb számok, nem igaz?

A Cagiva Scorpion teljesen egyedi formájú, és teljes egészében karbonból készült idomzatot hord, diszkrét fekete és piros airbrush festéssel itt-ott, utóbbi olasz Air Kult m?hely érdeme. Az idomok mögött egy telemetriát is kezelni képes AIM MXL multifunkciós m?szerfal lapul, ez önmagában félmilliós értéket képvisel. Az els? futóm? egy 50 mm-es Marzocchi els? villából, és egy komplett Discacciati verseny fékrendszerb?l áll, 19-es radiális munkahengerrel, négydugattyús, szintén radiális felfogatású féknyergekkel, kovácsolt, úszó féktárcsával elöl. Hátra is az olasz Discacciati alkatrészei kerültek, négydugattyús nyereg, úszó tárcsa, Brembo munkahengerrel és karbonbevonatú Fren Tubo fékcsövekkel.

A hátsó, féloldalas leng?kar – ami természetesen egy mindenhogy állítható, verseny-spec Öhlins-tagra támaszkodik – egyenesen egy MV Agusta F4-r?l jött, nem is volt egyszer? összeházasítani a motor majd’ egyetlen gyári alkatrészével, a vázzal. A kerekek a Marchesini m?helyéb?l származnak és kovácsolt magnéziumból készülnek, rajtuk Pirelli Diablo SuperBike slickek feszülnek. For racing use only…

A Marzocchi telókat egy tömb ergal-aluból mart Andreani villahidak fogják, a Semi Robby Moto Sport kormánycsutkákra szerelt markolatok és olajtartályok a Rizoma katalógusából kerültek ki, a kapcsolókat (beleértve a nitrógombot is) pedig a Simoni Racing tette hozzá. És mindjárt kész vagyunk.

Még kell egy füstszín?, duplabubis Fabbri plexi, egy X-gy?r?s, piros AFAM lánc, aranyra eloxált Gilles lábtartókonzolok, egyedileg a Scorpionnak épített Simoni Racing xenon fényszórók és az idom mögül dereng? piros neon kit, és egy Alcantarába húzott ülés.

És kész is Simone Barbagallo Cagiva Scorpionja. Illetve mégsem, hiszen a Clarion is hozzájárult a projekt audióvizuális részéhez: kifejezetten a kiállítások bámészjainak szánták a rádiós tévévev?vel rendelkez? plazmaképerny?t, amit a Mito felhajtható tankjára cuppantottak. Eltelt négy év, elt?nt tíz mihály, és csak most vagyunk készen. De teljesen…