Misanóban csak az RR motorblokkját mutatták be, amely egy az egyben azonos
a MotoGP-ben futó Desmóéval. 989 kcm, négy henger L 90 fokos elrendezésben,
hengerenként négy szeleppel, folyadékh?téssel, elektronikus befecskendezéssel
és hat sebességfokozattal. A hajtóm? tehát már adott, és a futóm?re nézvést
is vannak elképzelések és biztos pontok: ilyen például a váz, amely a tervek
szerint a leghagyományosabb Ducati-vonalon marad.
Semmi sincs eldöntve a Desmo vonalvezetésér?l és általában az esztétikai élményr?l,
igaz, számítógépes rajzokból már készült nem kevés a rajongók és a mérnökök
részér?l egyaránt. A Ducati-hív?k egyöntet? meggy?z?dése, hogy a csodaszép Desmosedici
MotoGP formája önmagában gyönyör?, és semmiféle belenyúlás nem szükséges.
Maga a Ducati diplomatikusan annyit jegyez meg e témakörben, hogy a karbon légterel?
idomok fejlesztése és tervezése Alan Jenkins munkája lesz: ? tervezte a MotoGP-modellt
is.
Összességében: a Ducati bölcsen s jól teszi, hogy
kilép a kéthengeresek gettójából: ma egyetlen gyár sem engedheti meg magának,
hogy egy kétes érték? imázs fenntartása érdekében behatárolja önnön kreativitását
és termékenységét. Persze lehet azt az utat is választani, csak azt önkasztrálásnak
hívják, és nem motorgyártásnak. A tegnap Ducatija a 250 és 350 kcm közötti egyhengeresek
mez?nyében volt király, miért ne lehetne a holnap Ducatija uralkodó a négyhengeresek
kategóriájában’
A lényeg egyébként nem a hengerek számában keresend?, hanem a projekt eredetiségében.
Példaként lehet felhozni a Benelli 350-500 négyhengereseit, amelyek egyszer?en
azért nem szóltak nagyot a piacon, mert az azonos méret? Hondák fénymásolatai.
A másolat sosem ér annyit, mint az eredeti: ebb?l a szempontból a Ducati
Desmosedici el?tt nincs akadály.
Legutóbbi hozzászólások