Edwards: összeesküvés volt, de rosszul sült el

Colin Edwards a MotoGP paddockjának egyik legkiegyensúlyozottabb pilótája, ami talán az életkorából fakad, meg persze nagyrészt habitusából is. Éppen ezért roppant meglep?, hogy Texas Tornádója mosolyszünetet tart csapattársával, az angol James Toselanddel… miért veszett össze a két remek egykori superbike-os versenyz?? Ha ugyan összeveszett? És minek tudható be az amerikai várakozásokat felülm?ló motorozása Sepangban a privát Yamahával? Egyáltalán, mi van veled, Colin? Edwards-nyilatkozatokat szedegetünk össze itt és most, hogy a puzzle-darabkákból megkíséreljünk kirakni egy teljesnek mondható képet.

A két Tech3-versenyz? között a konfliktus alapvet? oka az idei f?mérnök-csere. „Amikor megjöttem a csapathoz, Gary Reydnersszel kezdtem dolgozni. Nem ismertem, ennek ellenére egész jól megvoltunk, én gyúrtam az ? egóját, ? meg az enyémet. Sok problémát megoldottunk közösen. Aztán egyszer csak bejelentette, hogy inkább Toselanddel szeretne együtt munkálkodni, én pedig megkaptam Guy Coulont. Be akartak nekem akasztani, de azt kell mondanom, hogy csak profitáltam a cseréb?l, mert Guy egy fantasztikus fickó óriási tapasztalattal és azzal fordított arányban álló egóval. A vége az lett, hogy a box másik fele nem nagyon akart m?ködni, James két és fél másodpercet kapott t?lünk. A srác most persze csodálkozik. Pedig az igazi különbség szerintem Coulon, akit?l Soichiro Honda, még életében egy sor technikai útmutatást kért, személyesen. Guy nem hagyja felforgatni az egész motort egyetlen tizedért, a finom munka elkötelezettje.”

„Szóval, a történtek után Toselandet nem tartóm számon a kenyerespajtásaim között. Neki és a f?mérnökének gyökeres változtatások kellenének. Sepang után jót mosolyogtam a helyzeten. Mert ez egy összeesküvés volt ellenem, de nemigen vált be.”

A sepangi negyedik hely valóban ragyogó eredmény, f?leg azután, hogy Edwards számára – szigorúan a papírforma szerint – valóban lefokozással volt egyenérték? a körülötte történt személycsere, ráadásul az új gumikat – Bridgestone – is szoknia kell. „Malajziában nagyszer?en szórakoztam. Az els? tesztelés a Bridgestone-okkal Jerezben volt, már ott rájöttem, hogy ide bizony más vezetési stílus kell, mint régen a Michelinekkel. El kellett felejtenem mindent, amit eddig csináltam, pedig életem nagyrészében a franciák gumikait használtam. Kanyarról kanyarra újra kellett fogalmaznom a motorozásomat, de erre fel voltam készülve. Az els? sepangi tesztnapon hozzá sem nyúltunk a motorhoz. Egy mikronnyit nem állítottunk rajta – semmit. Az egyetlen aggodalmam magammal szemben volt, hogy formában legyek. Már a nap végén, mikor volt még egy kis id?m, ki is jöttem, mert éreztem, hogy sok apró hiba van a vezetésemben. Azt mondtam, aludjunk egyet és frissen folytatjuk reggel. Szinte tökéletes volt a másnap.”

„Nem nagyon szeretnék belemenni a részletekbe, hogy mi a különbség a Michelin és Bridgestone gumik között, mert ez a tapasztalati t?kém részét képezi. Máshogyan kell vezetni, legyen ennyi elég. Az egyetlen dolog, amit elmondok, az az, hogy a Bridgestone-t jobban lehet és kell terhelni. Szeretik a terhelést, egészen eltér? futóm?-beállításokat igényelnek. A Michelinnél a súly vagy nagyon el?l vagy nagyon hátul volt. Most teljesen más a kiegyensúlyozás, er?s fékezésnél egyformán oszlik meg a terhelés az els? és a hátsó futóm? közt. Emiatt eltér?ek a kanyarívek is, nem sokkal, de vezetéstechnikailag ez számít.

Azért nem lehet valami egyszer? átállni valami újra csak úgy, miután szinte egy életet végigversenyzett Michelinnel a jó Colin. „Az igazat megvallva, privát csapatról lévén szó az id? 99%-ában a gumikkal dolgozunk, mivel a motorral nincs nagyon mit kísérletezgetni. Az is hozzátartozik, hogy a Bridgestone-ok úgy jók, ahogy kikerülnek a paplan alól. Ugyanazokat tudom mondani, mint Valentino, hasonlóan pozitív a véleményem, ami persze tetszik a japánoknak is, hehe.”

Colin 2002-es SBK-gy?zelme, a sorozat fennállásának egyik legizgalmasabb versenyén

Edwards még azel?tt hagyta ott a WSBK-t, hogy betette volna a lábát az egygumis rendszer, így ilyen lebonyolítású sorozatban még nem motorozott. „Nagyon jó dolognak tartom az egygumis rendszert. Mert tudod, hogy mid van. Nem kell lobbizni, hogy jobb anyagot kapjál, nem kell kockáztatnod sem. Sokkal könnyebb így.”

Lélektanilag nem lehetett könny? úgy végigvinni a tavalyi szezont, hogy egy id? után tudni lehetett, kiszáll a francia gumigyártó. „Nos igen, ez kemény volt. Három éve még minden csodás volt, aztán 2007-ben elvesztették a fonalat. Meggy?z?désem, hogy változtattak a költségvetésükön, aztán jött Goubert és Dupasquier kiszállása. Ez engem letaglózott, nem tudtam megérteni, miért mennek el. Tavaly aztán már a viselkedésükkel is bajok voltak, egyfajta arrogáns hozzáállás ütötte fel a fejét, amolyan mi-csináljuk-a-legjobb-gumikat-a-világon-attit?d, fennhéjázó magatartás. Erre csak annyit mondtam, figyeljetek oda srácok, mert nem olyan biztos az. A legjobb példa Laguna. Ha hibázol, a legjobb, ha azt mondod: sajnálom. De sosem mondták. Én ha valamit elszúrok, elismerem, azt mondom, fiúk, barom voltam. De ?k csak hajtogatták a magukét és tagadtak mindent. Ugyanakkor bíztam is bennük, mert ismertem a kapacitást, a bennük rejl? fejl?dési potenciált. Nem volt egyszer? megemészteni a helyzetet.”

Aggódik-e egy harmincötödik életévében járó versenyz? a gazdasági világválság miatt? „Igen. Ugyan nem tartom magam egy gazdasági zseninek, de már 2006-ban Tokióban megkérdeztem Lin Jarvist?l, ugyan meddig gondolja fenntarthatónak évi ötvenmillió dollár elköltését egy tizedik helyért. Amíg a piac stabil volt, nem voltak gondok, megérte, de most már nem éri meg, és tessék, látjuk a következményeket.”

Colin Edwards ma is ugyanúgy edz, mint ifjú titánként, egy kis kiegészítéssel: „Szinte semmin nem változtattam, csak annyi újdonság van, hogy rohangálok a fiaim után, akik látszólag napenergiával m?ködnek, mert sohasem merülnek le. A nap végére teljesen kimerülök. A legjobb tréning, ha az embernek gyerekei vannak.”