41 év után tért vissza a legendás örömforrás, a Honda Dax és csatlakozott a márka másik két ikonjához, a Monkey-hoz és az MSX125 Gromhoz. A korhű megjelenésű motor remek úttartását préselt acélváz, 12″-os kerékgarnitúra és 31 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított teleszkóppár garantálja, gyorsításáért pedig léghűtésű, SOHC-vezérlésű, kétszelepes egyhengeres felel. Hogy a pilótának ne kelljen kuplungolással bajlódnia, a mérnökök röpsúlyos tengelykapcsolót társítottak a négyfokozatú sebességváltóhoz, nagyban megkönnyítve ezzel a típus irányítását. Bármennyire is hiteles, korhű az összkép, nem hiányzik róla a mindennapi közlekedést megkönnyítő, modern LED-világítás és a negatív szedésű LCD-kijelző sem. Formatervének hangsúlyos eleme a stílusos utaskapaszkodó, melyet a hatvanas években született elődök alkatrészeiről mintáztak. Jövőre egy igazán funky-s fényezés, a Pearl Glittering Blue csatlakozik az európai kínálathoz.
A Honda zsebrakétáinak közös vonása, hogy a fiatalabb és idősebb motorosok szívét egyaránt megdobogtatják. Remek példa erre az új Monkey 125, hiszen a retró stílusú apróság nyergében újra átélhetjük a hetvenes évek hangulatát, de a korosodó masinákra jellemző műszaki gondok nélkül. Ez tehát egy modern, minden igényt kielégítő, mégis nosztalgikus gép, vagyis a kezdők és újrakezdők is ideális társra lelhetnek benne. A minimotor-kategória másik tagja, az MSX125 szokatlan, formabontó megjelenésű és könnyen átépíthető, így nem meglepő, hogy nem csak az Y-generáció tagjai rajonganak érte, hanem a Gromot a paddockban használó autó- és motorversenyzők is.
Idén újabb típus csatlakozik a Monkey-hoz és az MSX-hez, nevezetesen az új ST125 Dax, mely az 1969-es ős[1] szellemiségében született, de friss fejlesztésű vázra, valamint erőforrásra épül, az üléshelyzet pedig rendkívül kényelmes és pihentető a vezetőnek, illetve az utasnak. Ez a népszerű modell jó ideje hiányzik már az európai piacról, ugyanis közvetlen elődjét, az ST50 Daxot csak 1995 és 2003 között, kizárólag Japánban forgalmazták. Mivel a két másik minimotor kimondottan sikeres lett Európában, nem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb a bájos ST125 Dax is visszatér az öreg kontinensre.
Tagadhatatlan, hogy az új Daxszal elsősorban az olyan középkorú vásárlókat célozzák meg, akiknek anno volt ilyen Hondájuk és jó szívvel gondolnak vissza a remek kis gépre. Persze azt se feledjük, hogy a fiataloknak is bejönnek a retró stílusú gépek, különösen, ha ilyen hiteles megjelenésűek, mint például a Dax! Tulajdonképpen ez a hitelesség emeli ki a típust az átlagos klasszikusok közül, hiszen ikonikus, T-alakú vázával ezer közül is felismerhető. Innen ered a neve is: a nyereg alatt futó, nyújtott váz és a két mindössze 12″-os kerék olyan benyomást kelt a szemlélőben, mintha egy tacskó (németül dachshund, illetve daxhund) ihlette volna a tervezőket, de hívhatnánk Sausage Dognak is, ahogy brit nyelvterületen emlegetik a népszerű kutyafajtát.
Egy szó, mint száz, különleges, praktikus és rendkívül szórakoztató – ilyen a jól ismert és újra elérhető Honda Dax.
Kétségtelen, hogy a Dax sikere az egyszerűségében rejlik. Nagy szilárdságú acélváza magában foglalja az üzemanyagtartályt és fokozza a motor stabilitását. Ez utóbbi a fordított, 31 mm-es csúszószár-átmérőjű első villáról és a kétoldali hátsó rugóstagról is elmondható, miként a 12″-os felniken feszülő, ballonos abroncsokról is megkönnyítik az előrejutást. Hogy a Dax erőteljes fékezés közben is könnyen irányítható legyen, ABS felügyeli az első és a hátsó tárcsafék működését.
A városi közlekedés pont olyan egyszerű vele, mint egy robogóval, elvégre kiforrott, 124 cm3-es, SOHC-vezérlésű, léghűtésű erőforrása rendkívül barátságos teljesítményleadású, meglepően keveset fogyaszt és röpsúlyos erőátvitelének köszönhetően nincs szükség kuplungkarra. Gyorsítás közben tehát csak a gázt kell húzni, és akárcsak egy nagymotoron, lábbal kapcsolgatható a négyfokozatú váltó.
Szintén a nagymotorokat idézi, hogy a Dax minden fényforrása LED, illetve, hogy a műszeregységként szolgáló, kerek LCD-n minden fontos adat megjelenik a pilóta előtt. Természetesen nem maradhatott le a típus védjegyének számító, krómozott utaskapaszkodó sem – ez szakasztott mása az 1969-es ősön látott alkatrésznek.
A 2024. modellévű Daxot az alábbi színekben rendelhetik meg a vásárlók2:
- **ÚJ** Pearl Glittering Blue
- Pearl Nebula Red (gyöngyházpiros)
- Pearl Cadet Grey (gyöngyházszürke)
- Stílusos, T-alakú váz
- 31 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított villa, kettős hátsó rugóstag és 12″-os, ballonos abroncsok
- Blokkolásgátlóval kiegészített első-hátsó tárcsafék
- Minden elemében LED-világítás és LCD-műszeregység
Noha a Dax rövid és rendkívül könnyű, elegendő helyet kínál, hogy két felnőtt kényelmesen utazzon a nyergében. Hangsúlyos elem a jellegzetes váz, hiszen ez szabja meg a Dax stílusát, illetve ebbe töltik az üzemanyagot és ehhez rögzítenek minden egyéb futóműalkatrészt.
Bárhová is pillantunk, a gép minden eleme a 70-es évek terepmotorjait idézi, beleértve a vastagon párnázott, kétszemélyes, 775 mm-en trónoló ülést, a magas, krómozott kormányt és a felfelé ívelő, krómozott hővédőpajzzsal díszített kipufogót. Mintha csak az 1969-ben született ős elevenedne meg, pont olyan jellegzetes az újdonság vázán fellelhető, fekete csíkozás, a sajátos betűképű Dax-felirat, valamint a klasszikus Honda Wing-logó. A típusra jellemző, fontos részletek is hozzájárultak, hogy az összkép egy vicces, rajzfilmszerű tacskóra emlékezteti az embert.
Szemből megpillantva elsőként a hangsúlyos, krómozott sárvédőn és a felette rögzített, kör alakú fényszórón akad meg a tekintet. Bár az összes fényforrás LED, régies hatást keltenek a fényszóró mellett rögzített, kerek, klasszikus irányjelzők, melyek egyben helyzetjelzők is. Hogy igazodjon a jellegzetes fényszóróhoz, a retró formák jegyében született a negatív szedésű, LCD-s, kerek műszeregység és a LED hátsó lámpa, valamint irányjelző is.
A hátsó lámpa körül futó, krómozott kapaszkodó az alapfelszereltség része, de felárért rendelhető csomagtartó is. Figyelmes megoldás, hogy a Dax hajtólánca zárt tokban fut, azaz garantáltan nem koszolja össze az utasok ruháját, és így hosszabb életű is az alkatrész, hiszen nincs kitéve az időjárás viszontagságainak.
Rendhagyó részlet, hogy a T-alakú acélváz egyben üzemanyagtartály is, pont, mint az elődökön, ám az új Dax régies kinézetű váza modern technológiával, présöntéssel készül. Sokat elárul, hogy a villaszög mindössze 24,9°, az utánfutás 84 mm, a menetkész tömeg 107 kg és a tengelytáv csupán 1020 mm.
A 31 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított villának és a széles, magasra húzott kormánynak köszönhetően – az útviszonyoktól függetlenül – gyerekjáték a Dax irányítása. A hátsó rugóstagokat úgy hangolták a mérnökök, hogy szólóban és utassal is kényelmes legyen a motor, a rugózóelemek pedig feketére fényezett, 12″-os felniket fognak közre – utóbbiak az MSX125 Gromból lehetnek ismerősek. A formás ráfokon magas oldalfalú, 120 mm első és 130 mm-es hátsó abroncsok feszülnek, melyek egyaránt kiválóan tapadnak száraz és nedves aszfalton.
A Dax lassításáról 220 mm-es átmérőjű első és 190 mm-es hátsó tárcsa gondoskodik, a féknyergek működését egycsatornás ABS felügyeli.
- Léghűtésű, SOHC-vezérlésű, kétszelepes, 124 cm3-es erőforrás 9,4 LE-s (6,9 kW) csúcsteljesítménnyel és 10,8 Nm-es legnagyobb forgatónyomatékkal
- Könnyen kezelhető, négyfokozatú váltó és kuplungkar nélküli, röpsúlyos tengelykapcsoló
- Üzemanyag-fogyasztása mindössze 1,57 L/100 km (WMTC-szabvány szerint)
A Dax erőforrása ismerős lehet a márka rajongóinak, hiszen a népszerű Super Cub C125 rugalmas, takarékos, strapabíró és hosszú löketű egyhengerese dobog a modell sajátos vázában. A léghűtésű, 124 cm3-es, kétszelepes, SOHC-vezérlésű hajtómű lökethossza 63,1 mm, furata 50 mm, sűrítési viszonya 10,0:1. Csúcsteljesítménye 6,9 kW, azaz 9,4 LE (7000 f./percnél), míg – 5000 f./percnél jelentkező – legnagyobb forgatónyomatéka 10,8 Nm.
Kiemelkedő teljesítménye révén kétszeméllyel is eléri a motor a 90 km/órás sebességet, és mivel meglepően rugalmas, már alapjáratról is dinamikusan gyorsít, ami nagyban megkönnyíti használatát a zsúfolt nagyvárosokban.
Rendkívül spontán gázreakciója részben abból fakad, hogy a bal oldalon elhelyezett, ovális légszűrőház és a hozzá kapcsolódó cső hatékonyan vezeti az éltető oxigént a hengerbe, míg a kipufogógáz ideális áramlásáért a hővédő pajzzsal megspékelt, felfelé törő kipufogócső felel, akárcsak a 70-es években született elődökön. A környezetbarát erőforrás hatékonyságára jellemző, hogy mindössze egy katalizátor beépítésére volt szükség ahhoz, hogy teljesítse az Euro 5 szigorú előírásait.
A sebességváltó négyfokozatú (az üres került „legalulra”), és röpsúlyos tengelykapcsoló viszi át az erőt a kerékre, így nincs szükség kuplungkarra. A vezető csak kiválasztja – bal lábával – a megfelelő sebességfokozatot, gázt ad, és a tengelykapcsoló automatikusan zár, illetve old menet közben.
Üzemanyag-fogyasztása mindössze 1,57 L/100 km (WMTC-szabvány szerint), amit különböző súrlódáscsökkentő technológiák alkalmazásával értek el a mérnökök. Ilyen megoldás például a csapágyazott szelephimba, valamint a főtengely középvonalától eltolt dugattyú, ami csökkenti az erőforrás súrlódási veszteségét. Noha az üzemanyagtartály csupán 3,8 L-es, a Dax – kedvező fogyasztása révén – nagyjából 240 km-t tud megtenni két tankolás között.
A hatvanas években megnőtt az igény a kisméretű, hobbicélú motorkerékpárokra, ezért a Honda 1967-ben bemutatta a Monkey Z50M-et. Az Egyesült Államokban rendkívül sikeres lett az apróság, ugyanis állítható ülésmagasságának köszönhetően a gyerekek is ideális tanulómotorra leltek benne, a felnőttek pedig nagyra értékelték, hogy összecsukva egy autó csomagtartójában is elfért. A sikeren felbuzdulva a Honda vezetése úgy döntött, hogy 1969-ben piacra dob egy hasonló stílusú, de nagyobb, „felnőttesebb” modellt.
Először is a mérnökök ellátogattak az USA-ba, hogy pontosan felmérjék a vásárlók igényeit. Megállapították, hogy a Japánban sikeres CS90 kiváló alap lehet a tengerentúli piacszerzéshez, ugyanis ez hosszabb volt a Monkey-nál, és az ebből épített újdonság már utasszállításra is alkalmassá vált, míg szólóban kényelmesnek bizonyult a magasabb pilótáknak is. Hogy minél harmonikusabb legyen az összkép, a teljes vezetékezés a vázon belül futott, sőt az üzemanyagot is ide tölthette a pilóta. Talán maguk a tervezők sem gondolták a Dax 1969-es születésekor, hogy néhány évtizeddel később valódi ikon lesz a rendkívül egyszerű, letisztult vonalvezetésű gépből.
A Honda Dax történetének fontosabb mérföldkövei
1969 – Honda ST50/70 Dax
Az amerikai és európai exportra készült Dax megtestesítette mindazt, amire a kezdő vagy tapasztalt motorosok vágytak: rendkívül fürge, könnyen vezethető és élvezetes volt. Nem véletlen, hogy oly sokaknak ez volt az első, meghatározó motorkerékpárja, mely egy életre „elvarázsolta” a tulajdonosát, hiszen egyszerűen szórakoztató volt vezetni az apró, mégis teljes értékű masinát.
Már akkor is a Super Cub erőforrását építették a sajátos, T-alakú vázba, ám előbb alaposan átdolgozták szívó- és kipufogórendszerét, hogy még nyomatékosabb legyen az alsó és középső fordulatszám-tartományban.
Kezdetben 50 cm3 és 70 cm3-es változatban készült a modell. Mindkettőben háromfokozatú, röpsúlyos tengelykapcsolóval társított váltó gondoskodott az erőátvitelről, és akárcsak napjainkban, első teleszkóppárból, két hátsó rugóstagból és széles, ballonos abroncsokból épült fel a futóműve, így terepen is bátran használható volt.
1972 – Honda ST90 Mighty Dax
Sokkal erősebb, gyorsabb és stabilabb lett elődjénél az 1972-ben bemutatott, továbbfejlesztett vázzal, magasabb kormánnyal és krosszos sárvédővel színre lépő ST90. Nagyobb átmérőjű, 14″-os felnijein többcélú terepgumik feszültek, ezáltal stabilabbá vált a motor és komolyabb terepen is elboldogult, ami tovább fokozta sokoldalúságát, egyben népszerűségét is.
1973 – Honda CY50 Nauty Dax
Mivel a Nautyt kifejezetten lakóautósok igényei alapján tervezték, terepképessége még az ST90-én is túltett, hogy vadregényes környezetben is használhassák a tulajdonosok. Módosítottak a szelepnyitási időn, ezáltal még nyomatékosabbá vált az erőforrás, és a korábbi három- helyett immáron négyfokozatú váltót építettek be. Fiatalos, funky stílusú fényezés, a korábbi kerek helyett szögletes fényszóró, lépcsős nyereg és formás oldalidom díszítette a motort, ami könnyebb, egyszersmind merevebb, gyémántalakú vázával és friss fejlesztésű abroncsaival páratlanul stabil és kezes lett.
1995 – Honda ST50 Dax
14 év után ismét felbukkant a Dax, igaz, az új ST50 csak Japánban volt kapható. Szakasztott úgy festett, mint ősei, elvégre a préselt acélváz, a széles, lehajtható kormány, a krómozott sárvédő és kipufogó és a terepmintás abroncs is a korábbi Daxokat idézte. Különbségként az ST50 lényegesen hosszabb nyerge említhető, melyet azért szereltek fel, hogy két felnőtt is kényelmesen utazhasson a motoron. Továbbfejlesztették a modell erőforrását is, 1995-től automatikus vezérműlánc-feszítőt és mágneses gyújtást építettek be, ezáltal még könnyebbé vált a motor indítása. Az ST50 Daxot nyolc éven át forgalmazták, majd 2003 és 2022 között nem szerepelt a típus a Honda kínálatában.
2023 – Honda ST125 Dax
2022-ben visszatért a legendás Dax. Jellegzetes vázában 124 cm3-es erőforrás dohog, és a hagyományokhoz híven röpsúlyos tengelykapcsoló, valamint négyfokozatú váltó felel az erőátvitelért. Ezzel háromtagúvá bővül a márka minimotor-választéka – immáron a Dax is elérhető Európában a népszerű Monkey és MSX125 Grom mellett.
ERŐFORRÁS | |
Konstrukció | Léghűtésű, SOHC-vezérlésű, kétszelepes, négyütemű |
Összlökettérfogat | 124 cm3 |
Furat x löket | 50,0 mm x 63,1 mm |
Sűrítési viszony | 10,0:1 |
Csúcsteljesítmény | 9,4 LE/6,9kW/7000 f./perc |
Legnagyobb forgatónyomaték | 10,8 Nm/5000 f./perc |
Zajszint (dB) | 79,2 dB |
Olajmennyiség | 1 liter |
ÜZEMANYAG-BEFECSKENDEZŐ RENDSZER | |
Porlasztás | PGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendező |
Üzemanyagtartály befogadóképessége | 3,8 liter |
Üzemanyag-fogyasztás | 1,57 L/100 km |
CO2-kibocsátás (WMTC) | 35 g/km |
ELEKTRONIKAI RENDSZER | |
Akkumulátor | 12 V/3,5 Ah |
ERŐÁTVITEL | |
Tengelykapcsoló | Olajfürdős, többtárcsás, röpsúlyos |
Váltó felépítése | 4 fokozatú |
VÁZ | |
Konstrukció | Préselt acél gerincváz |
VÁZ ÉS FUTÓMŰ | |
Méretek (h x sz x m) | 1760 x 760 x 1020 mm |
Tengelytáv | 1200 mm |
Villaszög | 24,9° |
Utánfutás | 84 mm |
Ülésmagasság | 775 mm |
Szabad hasmagasság | 180 mm |
Fordulókör sugara | 2 m |
Menetkész tömeg | 107 kg |
FELFÜGGESZTÉS | |
Elöl | 31 mm-es csúszószár-átmérőjű teleszkópvilla,
100 mm-es rugóúttal |
Hátul | Kétoldali rugóstag 120 mm-es rugóúttal |
KEREKEK | |
Elöl | Ötágú, öntött, alumínium |
Hátul | Ötágú, öntött, alumínium |
Abroncs elöl | 120/70-12M/C 51L |
Abroncs hátul | 130/70-12M/C 56L |
FÉKRENDSZER | |
Elöl | Hidraulikus, 220 mm átmérőjű tárcsa, IMU-alapú ABS |
Hátul | Hidraulikus, 190 mm átmérőjű tárcsa |
ABS típusa | Egycsatornás ABS |
MŰSZEREK ÉS ELEKTRONIKA | |
Műszeregység | LCD |
Fényszóró | LED |
Hátsó lámpa | LED |
*Az adatok csupán tájékoztató jellegűek, a változtatás jogát fenntartjuk.
**Kérjük, vegye figyelembe, hogy az üzemanyag-fogyasztásra vonatkozó adatokat a Honda rögzítette a WMTC-szabványnak megfelelően. A teszteket görgőpadon, a jármű szériaváltozatával, csak vezetővel, utas és kiegészítők nélkül végeztük. A jármű tényleges üzemanyag-fogyasztása a vezetési stílustól, a karbantartástól, az időjárástól, az útviszonyoktól, a gumiabroncs nyomásától, a felszerelt tartozékoktól, a rakománytól, a vezető és az utas súlyától, valamint más tényezőktől függ.
Legutóbbi hozzászólások