A gépcsodát Richard Hatfield, a Megújuló Energiák Szövetségének oszlopos tagja építtette, s az Electric Motorsport m?helyében készült el. Megalkotásához összesen huszonnyolc darab Thundersky típusú, 90 Ah-s, sorba kötött lítium-akkumulátort használtak föl: a mérnöki számolgatások arra vezettek, hogy ennyi telep képes elfogadható teljesítményt szolgáltatni a hangvillás sportmotornak, ha az nem benzinnel megy.
Az biztos, hogy esztétikailag még van mit csiszolni a példányon, ám a járm? össztömege igen tartalmas, mindössze 175 kg. A lóer?ben mért teljesítmény-adatot hiába kerestük, az azonban kiderült, hogy öner?b?l a motor 160 km/órás sebességre képes felgyorsulni, forgatónyomatéka pedig eléri a 108 Nm-t. A prototípus – alkotói elmondása szerint – még átfogó finomításra szorul. Az alap mindenesetre ígéretes.
Tedd Kollin, a ‘kitalálók’ egyike így kommentálta az elektromos R1 els? találkozását a közönséggel: ‘az els? benyomások nagyon pozitívak, a publikum lelkesen fogadta a motort. Az elektromos motorokat egyre nagyobb tisztelet övezi, köszönhet?en többek között az olyan érvényesnek t?n? modelleknek, mint például a Bill Dube fémjelezte Killacycle. Sokan úgy vélik, hogy ez a motorgyártás jöv?je… meglátjuk.’ Nos igen, meglátjuk. Az biztos, hogy a telepek méretén és hatósugarán sok múlik majd.
Legutóbbi hozzászólások