Kenny Roberts mindig is úttör? volt. ? használta el?ször a térdét a kanyarokban, és ? lépett fel el?ször a motorosok jogaiért is. Ahogy az amerikaiak általában, úgy ? is a Dirt Track pályákon mutatta meg el?ször tehetségét, majd jött az amerikai gyorsasági bajnokság, a Daytona 200, végül a világbajnokság. Visszavonulása után csapatf?nökként is a csúcsra ért, Rainey-vel az 500-asoknál, Kocinskivel a 250-esek között. A sikerek után nehezebb évek következtek, de ekkor már konstrukt?rként szerepel neve a históriás könyvekben. Azt beszélik visszatér! Csapatf?nökként. Sikerre éhesen!
Kenny Roberts 1951. december 31.-én született Modestóban, Kalifornia államban. A 70-es években tanulta meg nevét a szakma, akkoriban döngölt földes ovál pályákon, vagyis a Dirt Track versenyeken csillogtatta kivételes tehetségét. 1973-ban és ’74-ben bajnok lett egy Yamaha nyergében. Egy Yamahával a Harley-k között! Roberts különleges képességeivel egyenlítette ki a V2-es Harley-k er?fölényét, máig el?szeretettel emlékeznek vissza erre az id?re az amerikai szakik.
“Legel?ször egy hecc folytán kerültem kapcsolatba a motorokkal. Lovakat etettem, mikor szólt egy srác, hogy próbáljam ki a motorját. Nem nagyon tetszett nekem a dolog, de belementem. Csak a szerencsén múlott, hogy nem hagytam ott a fogam.”
Amerikai karrierje alatt szinte minden szakágban sikeres volt, ahová betette a lábát. 47 futamon gy?zött: utcai versenyeken, rövidpályás viadalokon, félmérföldes és egy mérföldes távokon egyaránt verhetetlen volt. Els?ként vezette gy?zelemre a Yamaha négyhengeres, kétütem? fenevadját, a TZ750-est a Dirt Track szakágban. A telivér hangvillást irányíthatatlannak tartották brutális ereje miatt, de máig érthetetlen okból, Robertsnek mégis sikerült megszelídíteni a fenevadat.
“Kezdetben nagyon nem f?lött a fogam a versenyzéshez. Aztán csak elindultam egy szomszédos versenyen és megtetszett. Többet nem akartam már leszállni a motorról. Furcsa, de Dirt Track-es sikereim ellenére, én mindig is pályaversenyz?nek tartottam magam.”
A 70-es évek végére a legjobb gyorsasági versenyz? lett Amerikában. 1977-ben dominált a Formula One géposztályban, hét versenyb?l hatot nyert, az év végén természetesen bajnokká koronázták. A Daytona 200-on sem jött zavarba, az USA legpatinánsabb viadalán háromszor diadalmaskodott az évek során. Kevesen tudják csak, hogy a modern pályaversenyzés alapjait ? rakta le. A térdel?s kanyartechnikát Kenny Sr.-nak köszönhetjük!
“Az Ontario Motor Speedway-en ültem ki el?ször motoron. Volt ott egy hajt?kanyar, amit valahogy soha nem tudtam jól bevenni. Jarno Saarinen már ekkoriban így motorozott, de még nem ért le a térde a kanyarokban. Azt én csináltam meg el?ször. 1972-?t írtunk ekkor, de a következ? évt?l lett igazán a védjegyem a térden fordulás.”
Innen már egyenes út vezetett a motorozás csúcsára, a világbajnokság királykategóriájába. Újonc évében azonnal bajnok lett, majd a következ? két évben sikerrel védte meg trónját. Az els? amerikai motoros volt, akit világbajnokká koronáztak, sikerei okán 1979-ben megválasztották hazájában az év sportolójának. Ezt a címet korábban 1973-ban és 1974-ben is megkapta.
Roberts els? volt a versenyz?k érdekvédelmében is. A 70-es években maffia-módszerekkel vezették az öltönyös nagy emberek a FIM-et. Kihasználták a versenyz?ket, a nagy lét maguknak tették el. Kenny megalapította a World Series-t, a világbajnokság konkurens versenysorozatát, a többiek pedig követték.
1983-ban vonult vissza az aktív versenyzést?l, de szeretett sportjától nem tudott távol maradni. Jó viszonya megmaradt a Yamahával, mely márkával az amerikai és a világbajnoki sikereket is elérte, így szinte törvényszer? volt, hogy az általa alapított csapatnak is a hangvillások szállítsák a technikát.
“Sok gondom volt már 1982-ben is az ínszalagommal. Gondoltam jobb befejezni. Talán még pár évig nyomtam volna, ha nem jelentkezik ez a probléma, de eljött az én id?m. Egyszer be kell fejezni a versenyzést. Elkezdett érdekelni a technikai része a motorozásnak, így megalapítottam a saját csapatomat.”
A kezdeti nehézségek után Wayne Rainey érkeztével lendült meg a csapat szekere. A sz?ke kaliforniai három világbajnoki címet szerzett id?sebb Kenny-nek, amihez John Kocisnki hozzácsapott még egyet 1990-ben a negyedliteres kategóriában. Rainey súlyos misanói balesete 1993-ban nem csak az ? karrierjének a végét jelentette, hanem a Roberts Marlboro Yamaha sikerszériájának alkonyát is.
1996-ban romlott meg a Yamaha és Roberts viszonya. A hangvillások keveset áldoztak a fejlesztésekre, szinte harc nélkül tették fel kezüket a Hondának. King Kenny bejelentette, hogy saját fejlesztés? motorral vág neki a világbajnokságnak. A t?keinjekciót a malajziai Modenas és a Marlboro adta a projecthez, Kenny Sr. pedig a tapasztalatát.
A vállalkozás nem úgy sült el, ahogy gondolták. A siker csak nem akart jönni. Kenny Junior, a csapat els? számú motorosa szó szerint elmenekült apja csapatától a Suzukihoz, ahol 2000-ben világbajnok lett. Egyébként máig ?k az egyetlen apa-fiú kett?s, akik világbajnokok lettek egy azon kategóriában.
A motogp szabályok bevezetése jelentette Kenny Sr.-nak a kegyelemdöfést. A 990 köbcentis szabályok utolsó évében majdnem meglett a csapat els? gy?zelme (egy Honda RC211V blokknak köszönhet?en), de csak két dobogóra futotta az id?közben megtért Kenny Juniornak köszönhet?en.
A folyamatos szenvedések, az égbe szök? anyagi terhek miatt már nem tudta megfelel?en irányítani csapatát, és inkább a visszavonulás mellett döntött. De id?sebb Robertset ismerve még egyáltalán nem adta fel. A hírek szerint a Moto2-es kategória indulásánál már újra a rajtrácson szeretne lenni saját csapatával. Talán most sikerülni fog neki.
Legutóbbi hozzászólások