GP Legendák: Wayne Rainey

Szöveg: Száguldó Riporter – Fotó: archív

1993. szeptember 5., 13:29, Misano, Olasz Nagydíj. A versenyben vezet? Marlboro Yamaha senkit?l sem zavartatva a kavicságyba csúszik, maga alá gy?rve a háromszoros világbajnokot. Dermedt csend a lelátókon, a címvéd? kétségbeesetten próbál talpra állni, de nem megy neki. A motorsport egyik legemlékezetesebb balesete volt ez, mely véget vetett egy legenda pályafutásának. Wayne Rainey maga volt a két lábon járó professzionalizmus. Egy ember, aki megmutatta a világnak, hogy akarater?vel bármit el lehet érni.

1960. október 23-án született Los Angeles külvárosában. Apja go-kart versenyz? volt, így nem csoda, hogy a kis Wayne hamar megfert?z?dött a benzing?zzel. Hat évesen ült el?ször motorra, kilenc évesen már dirt track versenyeken koptatta a vaspapucsokat. Hamar kit?nt társai közül tehetségével és elszántságával. 15 évesen szponzorált versenyz? volt, 18 évesen pedig már a profik között húzta a gázt. Élete els? dirt track viadalán nyolcadik lett. “A versenyzés még nem az üzletr?l szólt.” – emlékszik vissza Rainey. “Élveztem a motorversenyzés minden apró pillanatát. Imádtam pályán lenni, egy koszos, lepukkadt furgonnal járni az országot, és várni nagy kiugrásra, ami szerencsére hamar eljött.”

Dirt Track: ez lenne az amcsi GP-riderek titka?

A Kawasaki kereste meg ajánlatával, miután a gyár els? számú motorosa, Eddie Lawson lesérült. Lawson áldását adta a frigyre, ezzel új szintre lépett a kaliforniai karrierje. Hamar összeszokott a 250-es Dirt Track Kawával, ellenfél nélkül nyerte a versenyeket Közép-Nyugaton. A Zöldeket annyira leny?gözte a fiatal srác, hogy azonnal felajánlottak neki egy helyet gyorsasági csapatukba, pedig korábban semmi köze nem volt Wayne-nek aszfaltos versenyekhez. 20 éves jampiként rántott egyet a vállán, így jelezvén munkáltatójának, hogy érdekli a dolog: “Persze, miért ne?”

Rainey kiteljesedett ebben a m?fajban. Az AFM klub futamokon dominált, minden pályán körrekordot állított fel. A Kawasaki benevezte ?t a New Hampshire-i AMA Superbike versenyre, ahol – mindenki meglepetésére – tanítani való motorozást mutatott be. Megnyerte a viadalt 20 másodpercet verve a másodikra a zuhogó es?ben. Gary Mathers azonnal leszerz?dtette ?t az 1982-es Kawasaki csapatba. “Idióta klub versenyekr?l hirtelen ott találtam magam Eddie Lawsonnal egy csapatban az 1025 köbcentis Kawasakin. Az a gép egy szörnyeteg volt.” – mondja Rainey. Év végén harmadik lett a bajnokságban Lawson és Mike Baldwin mögött, elnyerve az év újonca díjat.

AMA Superbike, 1983, Kawasaki: Az els? bajnoki cím

Egy évvel kés?bb folytatódott a Rainey-sikersztori. A Rob Muzzy által felkészített GPZ 750-essel öt verseny nyert meg a hétb?l a Honda forradalmian új, vízh?téses blokkjaival felszerelt V-4 VF750-esei ellen. Bajnok lett hazája Superbike bajnokságában. Akkoriban sem volt jobb helyzetben a motorpiac, mint napjainkban, a Kawasaki az év végeztével kivonult a versenysportból gazdasági okokra hivatkozva. Rainey-t sokkolta az eset, hiszen bízott csapatában. Kenny Roberts mentette meg a karrierjét helyet kínálva a 250-es GP csapatában.

A siker nem akart olyan könnyen jönni a Grand Prix világában, mint odahaza. Szabadkártyásként csak pár versenyen indulhatott, egy széria közeli Yamahával. A szezon végén visszaszerz?dött Amerikába. A MacLean Racing igazolta le, privát versenygéppel szállt harcba a gyári motorok ellen. Sérüléssel teli szezon volt ez, de ennek ellenére megnyert pár versenyt. A Honda vezérkarát leny?gözte teljesítménye, 1986-ban már náluk húzta a gázt. Kilenc fordulón diadalmaskodott ebben az évben, felállítva egy olyan rekordot, amit kilenc évvel kés?bb Miguel DuHammel döntött meg: öt futamot nyert zsinórban. Csapattársa kiegyensúlyozott motorozásával azonban nem tudott versenyre kelni, Fred Merkel lett a bajnok.

AMA Superbike, 1987, Honda: A második bajnoki cím (a 34-es motoron Schwantz)

Egy évvel kés?bb jött el az ? ideje, végre meg tudta nyerni második AMA Superbike titulusát. Ez volt az az évad, amikor rátalált örök nemezisére, Kevin Schwantz-ra. Kettejük csatája már a Daytona 200-on elkezd?dött. A texasasi er?t akart demonstrálni a kétszáz mérföldes elején. Elnyúlt ellenfelét?l, de Rainey nem hagyta magát. Nyomás alatt tartotta a kamikáze stílusban motorozó riválisát és hibázásra kényszerítette, ahogy annyiszor a GP-s évek alatt.

A Honda marasztalta volna a bajnokot, de Raieny már elfogadta Kenny Roberts ajánlatát, így riválisával együtt mutatkozott be a GP500 porondján. Leforrázta a tény, hogy a szezon els? versenyén Schwantz gy?zedelmeskedett Suzukában. Laguna Secába megérkezvén Kevin vezette a pontvadászatot, ami még inkább felb?szítette Rainey-t. Élete els? pole-ját szerezte az id?mér?n, a futamot pedig a negyedik helyen zárta. Nem nyert, de legalább legy?zte nemezisét, aki ötödikként futott a célba. A brit nagydíjig nem volt része gy?zelemben a kaliforniainak, végül a harmadik helyen zárta a bajnokságot, Schwantz eközben a nyolcadik helyre volt jó.

1989-ben egy hajszálon múlott a világbajnoki cím (err?l már korábban olvashattatok nálunk). Rainey egész évben kiegyensúlyozottan versenyezett, egyszer hibázott csak, de az a titulusába került. Lawsont utoljára koronázták királlyá, Rainey pedig tanult a leckéb?l, 1990-t?l már nem hagyta magát legy?zni. Lawson sérülésekkel bajlódott 90-ben, így csak Schwantz jelentett veszélyt Rainey-re. Kettejük párharca ezekben az években mélyült el igazán.

„Gy?löltük egymást!” – tíz évvel a visszavonulásuk után hangzott ez el. „? az a fajta srác volt, aki mindent úgy csinál, ahogy a nagykönyvben le van írva. Minden mozzanatában benne volt a tökéletesség. Ha megnézel egy Rainey-fotót, biztos vagyok benne, hogy nem találsz benne semmi kivetnivalót. ? volt az, aki még az edzések utolsó perceiben is képes volt babrálni a motorján.” – mondja róla Schwantz.

Marlboro Yamaha: A GP h?skorának szimbóluma

„A kiegyensúlyozottság volt Kevin gyenge pontja. Elképeszt?en gyors volt, de mindig elkövetett egy-egy buta hibát, ami miatt elúszott a versenye. Kés?bb értettem meg igazán, miért versenyzett úgy, ahogy.” – modnja ellenfelér?l Rainey.

Schwantz tehetetlen volt Rainey stílusával szemben. Három éven keresztül legy?zhetetlen volt számára a kaliforniai. 1993-ra minden megváltozott. Wayne elveszítette motivációját, nem élvezte a versenyeket, éppen ezért még keményebben kellett küzdenie a negyedik világbajnoki titulusáért.

Az olasz nagydíj helyszínére érkezvén Rainey uralta a tabellát. A verseny közepéig senki sem gondolta volna, hogy egy pillanat alatt változik meg a világbajnokság képe. A háromszoros bajnok elhibázta az els? kanyart, nagyobb d?lésszöggel esett be az ívre, a kigyorsításnál nagy gázt adott, Yamahája kil?tte ?t a nyeregb?l. Els? gondolata az volt, hogy most megfogták, most ? hibázott. Kés?bb kiderült ennél komolyabb a baj.

Pályabejárás Eddie Lawsonnal

“Ennél nagyobb fájdalmat még nem éreztem.” – emlékszik vissza a bukásra Rainey. “Volt pár nagy esésem korábban, tudom milyen utána talpra állni. Ez azonban más volt. Miel?tt még odaért volna a segítség, azt mondtam magamnak, jó, most állj fel szépen, ez most az els?. Hiába mondta az agyam, hogy állj fel, a testem nem akart engedelmeskedni. A karjaimat tudtam csak mozgatni. Tudtam, hogy nagy a baj.”

Rainey gerince eltört. Orvosai azon is meglep?dtek, hogy túlélte a balesetet. A mez?ny semmit sem tudott a bajnok állapotáról, az Olasz Nagydíj folytatódott tovább, mintha mi sem történt volna. Schwantz ott állt a siker kapujában, de ekkor még nem tudta mekkora árat kellett fizetnie els? – és egyben utolsó – világbajnoki címéért.

„Mikor elesett, nem tudtam sajnálatot érezni. Végre ? is elkövette azt a hibát, amit én már annyiszor. Még soha nem láttam ?t elesni versenyen. Az akkori harmadik helyem felért egy gy?zelemmel. Nagy harcban voltunk a világbajnoki címért, és ezzel a bronzéremmel nagyon sokat kaszáltam.” – mondja Schwantz.

Egy tipikus Schwantz-Rainey párharc

Vacsora közben érte a hír Kevint, hogy legnagyobb riválisa nem versenyezhet többé. Deréktól lefelé lebénult. Schwantz ezután elvesztette motivációját. Hiába lett 1993 világbajnoka, érezte ?, és éreztették is vele, hogy ez csak Rainey balesete miatt történhetett meg. Riválisa oldozta fel végül a közönség kedvencét.

„Majdnem sikerült megnyernem a negyediket. Végül Kevin lett a bajnok, aminek nagyon örültem.” – így Rainey.

Rainey azzal a lékesedéssel tért vissza csapatf?nökként, ami három világbajnoki címhez segítette ?t. 1994 és ’98 között dirigálta a Yamaha els? számú alakulatát, ez id? alatt csupán egy nagydíjat nyert csapata, 1995-ben Loris Capirossi révén Eastern Creek-en, az Ausztrál Nagydíjat. Rainey Monterey-be vonult vissza családjával, ám a mai napig felt?nik néhány go-kart versenyen. Az igazi versenyz? ugyanis tolószékben sem tud a fenekén maradni. És ? még ma mai napig az.