Kemény éven van túl a ma születésnapos paksi versenyz?, Gyutai Adrián. Az Alpok-Adria Bajnokságra és az IMRC sorozatra való szigorú felkészülést követ? er?s szezonkezdés után félúton beütött a krach, de mikor minden remény elszállni látszott, valahogy azért kikerekedtek a dolgok.
Adrián elmesélte, hogyan élte meg mindezt, és úgy t?nik, 24 évéhez képest bölcsen tekint a dolgok mögé.
– Az nem állítható, hogy egyszer?, átlagos idényt hagyott a háta mögött. Maga a felkészülése sem volt a megszokott, hiszen a fizikai alapozás mellett egy nagyon komoly tesztprogramot is teljesített. Lehet azt mondani, hogy szinte tökéletes alapokról indult?
– Nagyon nehéz éven vagyunk túl, de élveztem minden pillanatát. Keményen készültem már télen az idei évre, rengeteget motokrosszoztam és edzettem. Egy picit kés?n alakult ki a végleges kép, hogy miként fog kinézni a szezon, de március közepére elkészült a motorom, és egy elég komoly, hatnapos tesztprogramot csináltunk meg Rijekában, a Pannónia-ringen és a Slovakiaringen. Ez rengeteget jelentett nekem, hiszen ilyen jól még nem tudtam egy évre sem felkészülni. Ráadásul az önbizalmamnak sem jött rosszul, hogy a szezon el?tt sikerült megnyernem a Román Superbike Bajnokság hatszázas szezonnyitóját. Tehát néhány apróság kivételével tényleg tökéletes alapról indultam neki az idénynek.
– Annak a szezonnak, amelyet a nyári szünetig uralt a Superstock 600-as kategóriában…
– Tény, az év els? fele is remekül sikerült, a versenyeken kívül a Hungaroringen edzéslehet?ségem is volt, és a versenyek is jól alakultak. Az el?z? évi szinthez képest jóval er?sebbé vált a bajnokság, ennek nagyon örültünk, és annak pedig még jobban, hogy stabilan a dobogóért, s?t, a futamgy?zelmekért harcoltunk. A motorom és a csapatom remekül m?ködött, mindenki jól érezte magát, minden a helyén volt. A nyári szünetre úgy mentünk el, hogy vezettem mindhárom bajnokságot, sikerült két pályacsúcsot felállítanunk, futamgy?zelmeket és pole pozíciókat szereztünk. Ekkor minden szépnek és jónak t?nt…
Amikor jól mennek a dolgok…
– Aztán jött öt hét szünet, ami után minden alapvet?en megváltozott. Végiggondolta már azt, mit kellett volna másként csinálnia a pihen? alatt?
– Igen, sajnos volt rá id?m. Talán a hibát akkor követtem el, amikor az öthetes nyári szünet alatt nem motoroztam egy métert sem. Ha akkor lett volna egy teszt…
– De nem volt, és ett?l kezdve mintha üldözni kezdte volna a balszerencse. Bukások, kizárás, technikai gondok, súlyos sérülés. Kihagytam valamit?
– Azt hiszem, csak azt, hogy versenyz?i hiba. Ugyanis a nyári szünet után Mostban folytatódott a bajnokság, ahol minden rendben volt az edzéseken, az id?mér?kön is. A verseny viszont rosszul sikerült, el?bb kiugrottam a rajtnál, majd hibáztam egy nagyot, és elestem, majd meglehet?sen furcsa körülmények között kizártak, így lenulláztam a futamot. Másnap a warm up utolsó körében egyszer?en felrobbant a blokkom, így a jóval gyengébb tartalékkal állhattam csak rajthoz, végül „csak’ második lettem. És ekkor jött a második versenyz?i hiba, ugyanis a rengeteg elveszített pont miatt úgy véltem, csak és kizárólag a következ? versenyhétvégén, Poznanban tudom ezeket visszaszerezni. Éppen ezért hatalmas nyomás alá helyeztem saját magamat, amit végül nem bírtam el. Ma már tudom, ez óriási hiba volt a részemr?l. Ugyan megnyertem a szabadedzéseket és az id?mér?t, majd a pole pozícióból indulva a negyedik kör elejéig az els? helyen álltam, amikor túlvállalva magam elestem. Ekkor még visszaálltam, de a nagy sietség miatt nem ellen?riztem le a féket, és a kifolyó fékfolyadék miatt hatalmasat buktam, súlyos sérüléseket szenvedtem. Már a poznani kórházban tudtam, hogy a bajnoki álmaimnak búcsút inthettem.
…és amikor nem annyira.
– S?t, ekkor úgy t?nt, a szezon is véget ért…
– Megm?töttek a Sportkórházban, de a testi sérülések mellett talán a lelkiek még nagyobbak voltak, hiszen túl kellett tennem magam azon, hogy hiába dolgoztunk rengeteget, hiába voltunk harcban az els? helyért a bajnokságokban, mindez semmivé vált. Ám ekkor megfordult a szerencsém. Ugyan a m?tétet végz? orvosok azt mondták, leghamarabb hét-nyolc hét után kezdhetek el óvatosan edzeni, míg a versenypályára legfeljebb 2015-ben térhetek vissza, a rehabilitációmat segít? specialisták – Orosz Csilla gyógytornász és Lénárt Ágota sportpszichológus, valamint a Kaqun Magyarország szakemberei – olyan fantasztikus munkát végeztek, hogy a m?tétem után négy héttel tesztelhettem a Hungaroringen, és rá egy héttel elindulhattam az Alpok-Adria és az IMRC Bajnokság utolsó versenyén.
– Az eredmények alapján úgy teljesített mindkét futamon, mintha ki sem hagyott volna egyetlen napot sem. Mi motiválta ekkor, hisz a bajnoki címekre már nem volt esélye?
– Úgy éreztem, hogy az utolsó versenyen mindenképpen el kell indulnom, nagyon szerettem volna jól lezárni az évet, még akkor is, ha a bajnokság szempontjából már minden mindegy volt, ráadásul szerettem volna egy jót motorozni. Mindkét Alpok-Adria futamon dobogós lettem, és az utolsó magyar bajnoki futamot sikerült megnyernem, aminek nagyon örültem.
– Persze ne hallgassa el, ekkor már tudta, az elmaradt Európa-bajnokság miatt elindulhat a világ egyik leger?sebb sorozatának, az olasz bajnokságnak a szezonzáró viadalán. Készen állt Mugellóra?
– Igen, hiszen a sérülésem után már versenyezhettem is, ráadásul a mugellói futam el?tt ismételten teszteltünk egyet a Hungaroringen.
A csapat.
– Bizonyította tehetségét ott is, hiszen a National Trophy 600-as kategóriában, ami a Superstock 600-as olasz nemzeti bajnokságnak felel meg, a 39 f?s mez?nyben a tizedik rajthelyet szerezte meg, míg a futamon a 11. helyen végzett. Elégedett volt a teljesítményével?
– Az olasz bajnokság mugellói zárófutamán kaptam lehet?séget egy nagyon kemény 39 f?s mez?nyben a világ egyik legpatinásabb pályáján. Ott, ahol el?tte még egy métert sem mentem. Ám hiába iktattunk be a versenyhétvége el?tt itt is egy tesztet, egész hétvégén félig es?s félig száraz körülmények voltak a pályán, amik eléggé megnehezítették a munkát. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, hiszen a világ egyik leger?sebb bajnokságában indulhattam, és úgy érzem, sikerült helyt állnom. Már ebb?l a hétvégéb?l rengeteget tanultam.
– Mi lesz jöv?re?
– ?szintén remélem, az idei szezonból tanultam annyit, hogy jöv?re mindezt hasznosítani tudjam. A fizikai felkészülésemet december elején kezdem meg, míg a mentális felkészítésemet továbbra is Lénárt Ágota irányítja majd, akivel élvezem a közös munkát. A menedzserem éjt nappallá téve azon dolgozik még most is, hogy olyan körülmények között versenyezhessek, ami biztosítja a fejl?désemet. Csak hálával tartozom a szerel?imnek – Bájónak és édesapámnak, Gyutai Attilának – valamint a csapatomnak, a Tomracing Motorsport Teamnek, hogy szintén mellettem állnak, mindenben segítenek.
Örömmel árulhatom el, hogy a 2015-ös szezonommal kapcsolatban szinte minden lényeges kérdésre megvan a válasz, és annyit elmondhatok, hogy jöv?re teljes szezont teljesíthetek az olasz bajnokság National Trophy 600-as kategóriában, míg mellette az anyagiak szabják majd meg, hány Alpok-Adria és IMRC bajnoki futamon tudok rajthoz állni. Vannak még nyitott kapuk, szponzori tárgyalások, és nem kizárt, hogy valamennyi versenyen ott leszek. Rengeteg munka vár ránk, de ha teljesíteni szeretnénk a közös álmunk, és ki szeretnénk jutni a világbajnokságra, akkor ennek érdekében mindenképpen egy magasabb szintre kell lépnünk. Lépésr?l lépésre haladunk, és úgy érzem, ha minden sikerül a terveink szerint, akkor 2016-ban már sokkal felkészültebb motorversenyz?ként debütálhatok majd a Supersport világbajnokság mez?nyében. Még egyszer mindenkinek köszönöm ezt az évet, és jöv?re mindent megteszek a lehet? legjobb eredmények érdekében.
Fotó: Molnár Ádám – Pole Positions Communications Kft.
Legutóbbi hozzászólások