A ‘Sportster’ történetével jócskán el?re szaladtunk az id?ben, ezért
most visszatérünk a hatvanas évekhez. Az id?k szele ekkoriban már egyre nagyobb
huzatot csinált a Harley -Davidson berkein belül, id?közben ugyanis Amerikában
is felt?ntek az els? japán gépek. William H. Davidson Európába utazott, hogy
körülnézzen kicsit a motorfronton. Az id?s alapító végigjárta az európai üzemeket,
miközben Olaszországban belebotlott egy nagy múltú, de akkoriban éppen eladásra
kínált motorgyárba. Ez volt az Aermacchi, melynek történetér?l nemrég jelentettünk
meg részletes írást a motorinfo oldalán.
Az eredeti Aermacchi modell
És az amerikai változat
Az id?s William H. Davidson ‘zsebb?l’ megvette 250.000 dollárért
az Aermacchi részvényeinek felét. Az újdonsült együttm?ködés 1978-ig tartott,
és a Darley-Davidson motorpalettájáról hiányzó kis, fürge, stílusos modelleket
hivatott pótolni az amerikai vásárlók igényeihez igazodva. Az olasz eredet?
250-es négyütem? ‘Made in Italy’ üzenettel, és Harley-Davidson emblémával
került az amerikai piacra. A versenyváltozatok a dobogó legfels? fokára röpítették
pilótáikat. A versenyhírnév szintén jót tett a lassan megkövesed? amerikai legendának.
(Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de a Pannónia is ebben az id?ben exportálta
250-es White modelljeit Amerikába)
Aermacchi – Harley versenymotorok
Az olasz vérfrissítés nem érintette egyáltalán a Harley-Davidson tradícionális
modelljeit. 1966-ra a ‘Panhead’ alaposan megérett a modellfrissítésre,
az átdolgozott változat pedig még amerikaibb lett, mint valaha. Nevét szokás
szerint a hengerfej alakjáról kapta, így lett ‘Shovelhead’, azaz ‘Lapátfej’.
Ki gondolta volna, hogy az Electra Glide-ról van szó!
Shovelhead Electra Glide
A Harly-Davidson gondjait azonban sem az Aermacchi, sem az Electra Glide nem
tudta megoldani. 1965-re a gyár már csak az amerikai piaci eladások 20%-át mondhatta
magáénak. Miközben egyre több motor kelt el, az amerikai legenda egyre inkább
visszaszorult saját hazájában, mialatt japán gyártók egyre több modelljüket
tudták értékesíteni a kontinensen. A világ megváltozott. A cég a részvénytársasággá
alakulás mellett döntött, de a részvények 53%-a családi tulajdonban maradt.
A japán hódítás kezdete: Honda CB 750
1968-ban tovább csökkentek az eladások. Ekkoriban már piacon volt a Honda CB
750. 1969-ben szenzációként robbant a hír: a Harley-Davidson-t felvásárolta
az AMF konszern. 1973-ig maradt William H. Davidson az elnöki székben, távozása
után öt csúcsmenedzser követte egymás után. Hiába, mert a jelent?s befektetések
ellenére a gyár nem lábalt ki gödörb?l. A dolgozók elégedetlensége sztrájkokhoz
vezetett. A stagnálás megnyirbálta a gyártó évtizedek alatt felépített imázsát,
mely egykoron a kiváló min?ségr?l szólt.
Legutóbbi hozzászólások