Kilencvenegy. Ennyi a Rossi doki által elért futamgy?zelmek száma, ugyanennyi a Gresini csapat mindenkori tagjai részér?l jegyzett dobogóké. Hogy mindez bír-e valami különös, mögöttes számmisztikai tartalommal, kiderül. Az biztos, hogy mind a yamahás olaszt, mind Fausto bácsi alakulatát fel kívánják tartóztatni… a spanyolok.
A Mugellón a hazaiak népünnepélyéhez asszisztált a gyorsasági motorsport világa, mindent vittek a taljánok: Corsi, Simoncelli és Rossi ebben a kronológiai sorrendben adtak a mez?nynek, ki ilyen, ki olyan különbséggel, ki ilyen, ki olyan versenyen. A vb most nagyon belendül, egyre-másra jönnek a futamok, nincs nagyon id? pihenni és a történteken merengeni. Így aztán a mélyenszántó múltboncolgatás helyett mi is el?re tekintünk, és uzsgyi, már harangozzuk is be a soron következ? GP-t, melynek helyszíne a Barcelona melletti Montmeló pálya, azaz: jön a Katalán Nagydíj.
Ha már megpendítettük a Valentino meg a Gresini-gárda közti numerikus párhuzamot, szögezzük le: két teljesen eltér? történet a kett?. Egyrészt van egy hétszeres világbajnok, aki a Giacomo Agostini-féle megdönthetetlen örökrekord megdöntése felé halad, már ami a futamgy?zelmek számát illeti. De a lényeg nem is a statisztika, sokkal inkább az: Rossi meg akarja nyerni a 2008-as kiírást. Ez teljességgel világos, ahogyan az is, hogy az el?ny minden tekintetben nála van. Kár úgy tenni, mintha nem fognánk fel, vagy mintha nem akarnánk felfogni: amióta Rossi helyre tette a motort, a gumikat és a fejét (itt nem feltétlenül a hajnyírásra gondolunk), ugyanott folytatja, ahol nagyjából három esztendeje abbahagyta. Három siker sorozatban, 122 szerzett pont a bajnokságban, ráadásul épp egy olyan pálya jön, ami megint csak fekszik és tetszik neki, és amihez szép emlékek f?zik. Ámde.
Montmelóban, Barcelona északi iparvárosában azonban (fel)támadni készülnek a spanyolok. F?ként Dani Pedrosa, aki 110 egységgel jelenleg az ezüstöt ér? helyen áll a tabellán. Daninak nem mennek az egy-egyben párharcok, már-már fájdalmasan nem, ennek ellenére kiegyensúlyozottan teljesít, ami nagy erény a mai világban. Most pár kilométerre eredeti lakhelyét?l, sz?kebb pátriájában lép pályára nagy reményekkel: célja, hogy az összetett élére repítse magát és a Hondát, miközben a pneumatikus szelepvezérlés? 212-est köszöni, továbbra sem kéri. Nicky Hayden már úgy van vele, hogy kérné – mit veszíthet – , kiderül, hogy megkínálják-e vele.
Vigyázat. Van egy emberke a mez?nyben, akinek a Mugello csak dühöt és csalódást hozott: Jorge Lorenzo. A Fiat Yamaha michelines fele 93 ponttal harmadik, és nagyon fel fogja húzni magát. Ha zászlót nem is t?z, számolni kell vele. Sokan mégis Casey Stonert tartják a f? barcelonai kihívónak. A címvéd? annak ellenére tudott menni el?re Olaszországban, hogy tudta: a meccs elúszott. Legény a talpán, az egyetlen, aki büszke lehet idei dolgaira a Ducati-seregb?l. A többiek talán odaérnek Katalánföldön, ahová a menedzsment várná ?ket – mindenesetre a számok világosan beszélnek: Stoner 74 pontjával szemben Elias és Melandri 24-24-et, Guintoli 12-?t gy?jtött. A meglepetésre inkább a Tech 3 formáció yamahásaitól számítanánk (akik, halkan jegyezzük meg, harmadikak a csapat-összetettben 101 ponttal a 150-es HRC és a 216-nál járó gyári hangvillások mögött).
A többiek? Gresiniékek a csízió dobogót jósol, ha valakinek kedve szottyan, játssza meg egy kisebb téttel, nagyot szakíthat vele. Alex De Angelis mindenesetre alaposan felszívta magát. Kétszázadik bajnoki hétvégéjére készül az együttes… A Suzuki meg a Kawasaki mintha vigasztalanul egy helyben járna, néha jön egy-egy jobb momentum, de amúgy… elégedettek nem lehetnek. Hopkinsnak már szinte fájóan kéne a siker, Capirossi ugyan négy ponttal többet gy?jtött, mint tavaly ilyenkor, de nem boldog. Ki szállítja a meglepetést, ha ugyan?
A 250-ben a jelszó Itália után: bosszúnak helye nincs! A Barbera-Simoncelli-affér után tévúton jár az, aki a leszámolást járható útnak tekinti. Versenybaleset történt a két versenyz? közt, drámai pillanatban, a hajrában. Barbera húzta a rövidebbet. De kár azt firtatni, hogy mi hogyan volt illetve hogyan lehetett volna, ha, egész egyszer?en, mert minden úgy volt, ahogy. A Tóth csapat sajtókommünikéje ‘sportszer?tlen’ húzásról írt, meglehet, az is volt – ezt senkinek nem tiszte eldönteni a képerny? el?l. Rossano Brazzi higgadtsága legyen mérvadó: ‘A verseny ilyen’ – mondta a mester, és nagyjából ezzel egyid?ben napirendre is tért. Az persze id?be telik, amíg feldolgozzuk az eseményeket, de haragot, bántottságot továbbvinni fölösleges. Szép volna, ha Hector és Marco sporttársi kézfogással zárnák le ezt az ügyet, aztán a pályán ett?l függetlenül megint egymásnak eshetnek, mi nem vagyunk semmi jónak elrontói.
A kategória összetettjét Mika Kallio vezeti, aki képes volt a maximumot kihozni a KTM-b?l a Mugellón, így jó pozícióból (106 ponttal) várja a folytatást. Múlt vasárnap technikai gondjai voltak a finnek, ez nem biztos, hogy ugyanígy lesz Barcelonában. Pasini 88-cal második, h?sies tett volna a fordítás. Debon 79-nél jár, Simoncelli mérlege pedig négy versenyre vetítve: két második, egy negyedik és egy els? hely. Nem rossz… Bautista már csak dacból is menni fog el?re, simán el tudjuk képzelni, hogy megnyeri a hazai futamot. Kár, hogy az eddig szákba tett 41 vb-ponttal nem fogja megváltani a világot. El?tte, 53-mal éppen Hector Barbera, aki ha némi taktikai érzéket szed magára, még sokra viheti… Tóth Imivel szemben pedig innent?l kezdve minimális elvárásunk a pontszerzés minden versenyen, nekünk teljesen mindegy, hogy hogyan csinálja.
Tudják-e Önök, hogy a mugellói 125-ös verseny befutója minden id?k legszorosabb hármas finise volt a kategóriában? Bizony ám: Simone Corsi, Talmácsi Gábor és Pol Espargaro 36 ezredmásodperc eltéréssel haladt át a célvonalon, ezzel átadva a múltnak a Masao Azuma, Tomomi Manato, Marco Melandri összetétel? dobogó els?ségét ebben az összevetésben (1998, Phillip Island, 44′). A Mugello ilyen szempontból a célfotók pályája, hiszen a 2006-ban a gy?ztes Pasini és a harmadik helyezett között 52 ezred volt csupán, Faubel pajtás pedig 66 ezredet mért a tavalyi bronzosra – emlékezetes verseny volt az is.
Katalánországban is szokványosak a szoros befutók a nyolcadliterben (1993-ban a japán Ueda 88 ezreddel volt gyorsabb a végelszámolásnál a harmadik helyezettnél, ezzel másfél évtizeddel ezel?tti barcelonai befutó még mindig ötödik az ‘örökranglistán’), tetszene is mindenkinek. Ezen a versenyen megint bármi megtörténhet. Magyar gy?zelem az, amire vágyunk, vagy dobogó, mindegy, de örüljünk a végén. Akinek kétségei vannak, tegye félre úgy vasárnap délig: vissza lehet hozni a sírból ezt a szezont. Ugyan az ellenfelek nagyon kemények, sokkal durvábbak a vártnál, Gáborunk pedig lépéshátrányban van, de ha sorra szállítja az eredményeket az 1-es rajtszámú Aprilia, akkor bizony nincs az a Corsi vagy Di Meglio, akit ne lehetne nyakoncsípni.
Jelenleg 87-87 ponttal az élen épp a fent említett két úriember, majd Terol, Olive, Bradl és Espargaro. Meg kell hagyni, parádés versenyeket produkálnak a fiatalok. Smith-t szemmel kell tartani, ? jóformán ezen a pályán n?tt föl. Nagy versenyre számítunk, dönt? fontosságú küzdelemre, az idegek harcára – egyszóval a szokásos ?rületre. Hajrá magyarok!!!
Legutóbbi hozzászólások