Egy nagyszer? és felejthetetlen versenyhétvégére készülünk egy olyan pályán, amin már annyi jó futamot mentek a különböz? osztályok pilótái, hogy joggal nevezhetjük a gyorsasági motorsport szentélyének ezt is – semmivel sem lesz rosszabb, mint Le Mans vagy Jerez, ezt megígérjük.
Eljött az olaszok víkendje, egy olyan esemény, amely nekünk, magyaroknak is l?távolban van – mindazonáltal az útnak csak az vágjon neki, akinek már zsebben a belép?je, a tikkettek ugyanis – helyi hírek szerint – elkeltek, vagy majdnem, annak ellenére, hogy a ‘f?jegy’ is 90 (kilencven) eurót kóstált, ami nem kis pénz. De az biztos, hogy kevesen bánják majd a kis extrakiadást azok közül, akik ellátogatnak Scarperia mellé, a toszkán hegyek ölelésébe. A fest?i tájba úgy illesztedik a Mugello, mintha az ökoszisztéma természetes része volna, ráadásul a Tilke név ismeretlen a környéken – a San Donato, a Casanova vagy a Correntaio kanyarokat nem célszoftverekkel tervezték, hanem mintegy allegóriaként kanyarították oda, modellezve a környez? dombok lankáit, illetve nem egy helyütt az Appeninek meredek kaptatóit.
És még egy plusz: a Mugellón nincs szükség VIP-vendégekre és egyéb sallangokra ahhoz, hogy show legyen. Az egész hely olyan, mint egy stadion, a koreográfia nemkevésbé: a szurkolók elkülönített lelátókra koncentrálódnak – a Ducati-tribün legendás, de idén a Yamaha is tekintélyt parancsoló kék szektorral készül. Mindent a hagyomány szerint.
Ha már a hagyományoknál tartunk, az már régóta nem tradíció a MotoGP-ben, hogy Valentino Rossi vezesse az összetettet – pedig most ez a helyzet. Franciaország után 97 pontja van a Doktornak, de a két spanyol, Jorge Lorenzo és Dani Pedrosa ott loholnak a nyomában 94-94 egységgel. Casey Stoner nem kevéssel lemaradva, 56-tal követi a vezet? triót, de a harcba szerintünk most beszáll a ring nagy ismer?je, a szomszéd tartomány szülötte, Loris Capirossi is, aki rakétaként szokott menni Toszkánában.
Emlékszünk meg a 2003-as menetre (Rossi, Capirossi, Biaggi), vagy a 2006-os befutóra (Rossi, Capirossi, Hayden)? Vagy akármelyikre. Ejj, micsoda versenyek. Ki a favorit? Az el?jelek alapján természetesen Rossi, akire immár megint alacsony odsszal lehet fogadni az irodáknál… de ha valamikor, akkor most borulhat a papírforma.
Feltámadhat – van honnan – Marco Melandri, hiszen a Ducati jól szokott menni itt, de szemmel kell tartani a kategória két debütánsát is, Doviziosót és De Angelist, akiknek egyel?re nem sook babér termett idén, pedig sokra hivatottak és a lehet?ségeik is megvoltak. A Honda ugye hozza a pneumatikus szelepvezérlés? blokkot és a veterán Tady Okadát (lásd a korábbi cikket), de amúgy az összes gyár a Le Mans-i m?szaki csomagot hozza magával. Egyedül a Yamaha piszkálhat hozzá valamit az er?forráshoz, de kétséges, hogy a versenyre nagyon hazárdíroznának a hangvillások. Az évad egyik legtüzesebb víkendje következik.
A 250-ben már jópár futam óta Kallióra (93 pont) vadászik mindenki. Hiába van tele a géposztály tehetséges csikókkal, nagy bajnokokkal és született nyertesekkel, az visz mindent, aki képes kiegyensúlyozottan teljesíteni. Mika pedig sorra szálltja az eredményeket, és ha képes – stilszer?en – jegelni az el?nyt legalább a nyári félid?ig, akkor összejöhet neki (meg a KTM-nek!) az áhított cél. Viszont sokkal izgalmasabb lenne a bajnokság szempontjából, ha Mattia Pasini (77) közelebb tudna férk?zni, vagy mondjuk Alex Debon (59), miért ne. Arrafelé már nagyon szoros a meccs: Takahashi félig már kiselejtezett, de zseniálisan rugalmasan idomítható Hondával, pontazonossággal, Simoncelli az LE motorral, osztozva Aoyamával és Barberával (53-53). Bautista, akit a legnagyobb esélyesként tart(hatt)unk számon, 41-nél vesztegel. Tóth Iminek nagyon nem akarnak összeállni a dolgok ebben a szezonban, talán most változik a széljárás, és legalább valami pontfélék lesznek a versenyz? neve mellett a végelszámolásnál.
A 125-ben olyan világ van, amilyen még tán soha: egy francia versenyz? áll a tabella élén, jelesül Di Meglióék Mike-ja. 74 pontja van, miután megnyerte a trükkös hazai futamot, ami az újraindítás után már a miénk volt – Talmácsi azonban kijózanító lowside-dal folytatta idei vessz?futását, és nemhogy zárkózott volna, még jobban leszakadt az elejét?l. Azért nincs még minden veszve, de a hurráoptimizmust már a sutba dobhatjuk. Szerencsénk, hogy igazán hibátlanul senki sem megy. Terol és Corsi a WRB színeiben 66-62-vel következnek a sorban, aztán Olive, Bradl és Iannone – gondoltuk volna? Dehogy gondoltuk volna. Mégis ez van. Épp ezért, el?re, immár huszonhét éves fejjel. Boldog születésnapot, Gabesz!
El?rejelzést adni botorság volna, ha mindenáron valami okosság kéne a végére, akkor hát íme, itt van az: eredmény kell, és nem csak most, hanem Barcelonában is, hiszen a mez?ny egyb?l szedi a sátorfáját és költözik át a Montmelóra. Igazán akkor kell szurkolni, amikor hátrányban a csapat. Felkiáltásunk továbbra is, és mindörökké hajrá magyarok!!!
Legutóbbi hozzászólások