Klasszikusok:

A Honda ‘nagyot bukott’, hiszen az amerikanizált R-változat,
az F-modell 1985-t?l szerte az államokban rengeteg vitát okozott a keresked?k
és a vásárlók között.

Valójában csak néhány említésre méltó különbség volt az európai és amerikai
típusvátozatok között. A leginkább szembet?n? különbség az volt, hogy az európában
vásárolható típus elvesztette a dupla fényszóróit, míg keresztül ért
az óceánon. Minden fontos részlet az R típusból került át: fogaskerékkel
hajtott vezérlés, gyors reagálású els? rugóstagok, szabályozható tengelykapcsoló
és els? fék, illetve az egyszemélyes ülés. Mindamellett mindkét változat
120 lóer?t adott át az aszfaltnak, és nyomatéka 3500 és 10000 fordulat
között alig 15 Nm-t ingadozott, vagyis igazán impozáns teljesítményt reprezentált.

Hát mi történt? Nagyjából semmi. Szinte minden amerikai motoros várta
az R modellt, a Honda várta a motorosokat. De csak vártak, és vártak – midenki
a másikra.

Gonosz id?k voltak ezek az Amerikában székel? kereskedéseknek. Amíg a Honda
azon merengett, hogy átviszi a típust az Egyesült Államokba, addíg a Kawasaki
megváltoztatta kissé az open-class sportgépeit, és kidobta a legújabb típusát,
a Ninja 900-ast, ami könnyebb volt, gyorsabb és olcsóbb. A végeredmény
az lett, hogy a Honda 1990-ben vite át a típust az Amerikai viszonteladók
területére.

Egyik tulajdonosa ilyen szavakkal illette a sajátját (ami mellesleg egy R típus
Európából):

‘Tudom, hogy egy dinoszaurusz, de szívesen kiállok
versenyezni bármilyen mai géppel…’

SaX