Laguna Seca: Rossi nyeri az évad versenyét

Ordas ráfaragás volt korsó sörrel ülni le a kanapéra USA GP-t nézni – pedig a jelek egyértelm?ek voltak. Casey Stoner beszákolta a hálóba az összes szabadedzést, már a legels?n körrekordot ment, majd az id?mér?n kiherélte a mez?nyt. A fogadóirodák gyakorlatilag a feltett pénzt adták volna vissza a Casey-gy?zelemre, ezek után nem csoda, hogy egy hót unalmas futamot vártunk: Stoner arannyal, Rossi ezüsttel, a bronzra pedig iksz, akár Spies is odaérhetett volna, az összetett szempontjából totálisan mindegy. Szóval a jelek megvoltak, a sör mégis kiborult, az addig lenyelt kortyokat pedig böfögés formájában láttam viszont az akciók okozta felszisszenéseknél. Kellett ez nekem? Naná, hogy kellett! És nem csak nekem, nekünk, a többi motorsport?rültnek, hanem a sorozatnak, a pilótáknak, a szponzoroknak egyaránt. Ez egy igazi futam volt, éles, vérre men?, vel?t facsaró csata. Nem is csata: harc. Nem is harc: forradalom, a királykategória forradalma, ami közel egy éves szunnyadásából felköhögve újra tudott negyven perc szórakozást adni, az eddigi formaegy-szagú unalmat lesöpörve az asztalról.

A szervezés hamisíthatatlanul amerikás. Magánklinikán összerakott szilikonvölgyek hordják a táblákat, egy hasonló forma vibráló hangon skandálja a himnuszt, az Egyesült Államokét persze, a lelátókon pedig a sok hazafi: a szügyre tett kéz alap, a jobbak szalutálnak is hozzá, a légi hader? díszköre azonban elmarad. Tom Cruise és Katie Holmes is kíváncsi a futamra, imádja ?ket a kamera, egy jó pofára minden motor mellett megállnak. De szép ez Istenem, indul az instant-show, és még a verseny is unalmasnak ígérkezik: tuti recept, hogyan kell megfojtani a vasárnap estét. Aztán elindulnak, és minden egy szemhunyásra változik meg. A Dottore akkorát rajtol, hogy már-már elhisszük, hogy szeret jól rajtolni. Stoner persze hozza a szokásos formát, a Ducati ereje rápasszírozódik a lejt?s aszfaltra, ahogy elhagyják az els? sort. Dovizioso el?kerül a semmib?l, és lecsap. Figyelem, még csak egy kanyart sem vettek be, és a néz?k 50%-nak máris „jó”. Lorenzo egy pillanatra elveszi Andreától a jobb helyezést, a következ?ben már törött bokával fekszik a sóderban. Évek óta nem láttunk ekkora nyújtott szaltót a motorsportban, Jorge kínai akciója öröm és kacagás volt ehhez a highside-hoz képest – legalábbis kívülr?l, a törési kár most reméljük, nem rúg majd akkorára. Stoner, tegyük hozzá, teljesen jogosan, már az elején megkezdi a szökést. A kör felénél már két motorhossznyi el?nnyel döntöget, amikor szintén a semmib?l megjelenik mellette Rossi, és megel?zi. A következ? egy kört lazára veszi az ausztrál, aztán jön a téboly. Stoner egy könnyed féktávon bemenést tervez, egy el?zés-light-ot, Valentino viszont nem. Bár Stoner egy pillanatig el?re vág, Rossi teljesen abnormális helyen, a dugóhúzó bementénél szúr vissza az ausztrálnak. Itt kapja a közönség az els? öklöst, ami jelen esetben kómába küld mindenkit. Aztán jön a következ?: a dugóhúzó kijáratát Vale a murván hagyja el, Stoner meg neki koccan a Yamahának. A Dottore nyíltan vállalt fegyvere ez: el?zz lehetetlen, különösen veszélyes helyeken, ezzel összezavarod az ellenfelet. Casey gyakorlatilag agyvérzéshatáron kergeti ezután két körön keresztül a pimasz Dokit, de mind hiába: a yamahás defenzíven veszi a pálya mindent eldönt? els? kanyarját, ahol el?zni lehetne.

Stoner pár attak után lenyugszik, pontosan tudja, mi történik. Rossi az egyetlen üt?kártyáját készül kijátszani, a koreográfia kimerül az ausztrál idegesítésében, nem engedi el?zni, és úgy néz ki, célt is ér: az #1-es Desmosedici közel négy tizeddel lehetett volna gyorsabb a #46-os M1-nél, ha utóbbi nincs el?tte. De el?tte volt, és valljuk be, négy tized ide vagy oda, Valentinot nem könny? megel?zni. Míg ?k ketten külön versenyüket futják – hiszen a következ? boly b? egy másodpercet fal be körönként -, a dobogó aljáért is indul néminem? csörte. El?ször Hayden hiszi azt, hogy megint táncolhat a Laguna Seca-i dobogón, majd Dovizioso gondol hasonlót, de a nevet? harmadik, Chris Vermeulen gyakorlatilag vacillálás nélkül el?zi meg mindkettejüket. Az okosok, akik nem vártak michelinest a dobogóra, jól vártak, igazuk lett. Viszont a negyedik helyen kialakuló pikáns helyzet egészen az utolsó négy körig feloldatlan maradt: Nicky vagy Dovi? Michelin-Honda párbaj a javából, ha azt a nem mellékes tényt elfelejtjük, hogy Dovizioso gyakorlatilag egy Trabanton ül Hayden gyári gépéhez képest. Épp ezért lehetett olyan fenemód elégedetlen a Kentucky-Kid a végén – hiszen ezt a játszmát az olasz vitte.

Az elején semmi változás. Huszonpár kör elment a versenyb?l, és minden forduló test-test elleni küzdelmet hoz az élen. 1:21,8-akat mennek stabilan, Stoner kis hiba és az ebb?l fakadó lemaradás után két rundó alatt zárkózik vissza, 1:21,4-el megfutja a verseny legjobb körét. Ekkorra már mindenkinek teljesen világos, hogy Casey csak altat, és a megfelel? pillanatra vár, hogy lecsaphasson. De tud-e? A célrarában elfékezi magát az ausztrál, és a homokba vezeti a Ducatit. Ez már önmagában dönt? jelent?ség? lenne, de Casey még el is esik a motorral. Tavaly óta el?ször fordul el?, hogy Stonert sikerül idegileg fel?rölni. A 18 másodperces hátránnyal már semmit nem lehet kezdeni, ez egyértelm?. A Dottore kis híján leesik a motorról, amikor betáblázzák neki Casey 17 másodperces hibáját: még 7 kör és övé a huszonöt. Vermeulen becsületesen hozza a harmadik helyet, az #1-es Ducati elkezdi megint szórni az 1:21,4 körüli id?ket, de immár feleslegesen: Valentino viszi haza az aranyat, hogy a nagy nyári szünet el?tt nagyot sóhajtva, 25 pontos el?nyb?l várhassa a folytatást. Dovizioso életében el?ször jár itt, övé a negyedik hely, ami mellesleg a legjobb michelines, és a legjobb hondás pozíció, egy szekundumot ver arra a Haydenre, aki gyakorlatilag itt n?tt fel – érik a gyári motor az olasznak. A Casey-Vale meccs után olyanokon már fel sem kaptuk a fejünket, hogy Melandri vélhet?en utolsó ducatis futamán katasztrofális kezdés után kiállt, vagy hogy Edwardsot elverte a törött kez? de Angelis, aki Dovihoz hasonlóan most járt itt el?ször. Mellékes dolgok ezek ahhoz a gyilokhoz képest, ami 22 körön keresztül pattanásig feszítette az idegeket. A régi agresszív Dottore és a szokásos agresszív Stoner voltak ezek, és lehet még valaminek örülni: a kézfogásnak a dobogón. Remélhet?leg ez nem fog Biaggi- vagy Gibernau-afférrá beérni. Nagy verseny volt ez, emberek! Ordenáré nagy, lesz mit megemészteni a következ? négy hétben!