Le Mans: Rossi utcahosszal nyer és az élre áll

Micsoda csomagot kaptunk ma a gyorsasági vébét?l… köszönjük szépen ezúton is. Történelmi napnak lehettünk tanúi, ha csak a képerny?kön illetve kivetít?kön keresztül is: három Yamaha márkajelzés? motor végzett a dobogón – ilyesmi a 2001-es Német GP óta nem fordult el? – , Rossi átvette a vezetést az összetettben és behúzta idei második huszonötösét is, hatalmas el?nnyel nyerve Le Mans-ban, a kalendárium egyik – ha nem a – legkellemetlenebb ringjén. Van ünneplés, vannak megható pillanatok, van show – végre megint az emberi arcát mutatja a MotoGP.

Nagy verseny volt. A Doki borzasztóan rajtol, de aztán fölhozza magát szokása szerint. Pedrosa, Stoner és Edwards alkotják az élbolyt, jó ideig elvannak egymással, aztán némi látványos adok-kapok után Valentino megkezdi nagy monológját, ami kitart a kockás zászlóig. ?rült tempó, szédületes lapra fektetések még akkor is, amikor bizony szabályosan esik az es?. Csillagos ötös. És ugyanez az osztályzat jár a csapattársnak, a debütánsnak – Jorge Lorenzónak, aki mankóval és tolószékkel közlekedik, a gipszet az els? szabadedzések el?tt dobta le, de a nyeregben egészséges, mint a makk: gyors, agresszív, valódi klasszis. Micsoda felzárkózás, már megint, a csúnya rajt után… hogyan ment át mindenkin!?

Nagyot ütött a Yamaha az ellenfeleken. Ilyen márka ez: az egyik gyári pilóta ilyen gumival, a másik olyannal, a harmadik meg ugye privát. Igazi er?demonstrációt láttunk – és miben rejlik az er?? Ugyanolyan motorok, amelyekb?l eltér? technikusi háttérmunkával külön-külön ki lehet hozni az eredményt. A többiek ma bizony meg lettek verve.

Pedrosa egész jól ment, képes gyorsan motorozni, de sokat rontott – és a párharcokat rendre elveszítette ezúttal is. Nem mintha szégyenében a föld alá kéne bújnia a negyedik helye miatt, de ennél többet várna az ember, több tüzet, agilitást, bevállalást. És nem csak egy körön. A Suzuki ötödik Vermeulennel, ami nem rossz, ám ha a fordulónként átlagosan egy másodperces lemaradást nézzük, már árnyaltabb a kép. Így távoli marad a dobogó… Alakulnak a kék motorok, Capirossi is gy?jtögetett néhny pontot, de például a sz?k kanyarokban még sokat kell javulniuk.

Doviziosónak megint nem sikerült megragadnia az élbolyban, ami nagyrészt köszönhet? volt annak, hogy Toseland nekiment a verseny kezdeti szakában. Hayden leszakadt, pedig egész szépen kezdte a nagydíjat, De Puniet-t, a hazaiak kedvencét el?zi meg a befutónál – ? sem váltotta meg a világot a privát Hondával, ahogy De Angelis sem. Ha Önök még nem láttak versenypályán tekerg? láncot, akkor feltétlenül nézzék meg a verseny ismétlését valamelyik csatornán, az ilyesmi ugyanis tényleg ritkaságszámba megy: szegény Hopkins maradt végáttétel nélkül (Capirossi bontotta le egyébként, nem magától pottyant a földre). Más? Ja igen, a ducatisok… ha valakiknek fekete napjuk volt, akkor nekik: Elias tizenegyedik, Guintoli tizenharmadik, Melandri épphogy elcsíp egy pontot (az olasz els?ként áll ki es?re hangolt cseremotorért, ami nehézségek árán indul el). Stoner az elején harcolt, amikor motorhiba miatt a pálya szélére kényszerült (el?ször úgy t?nt, mintha eltévedt volna, de nem), ráadásul pont ott, ahonnan még majd’ egy teljes kört kellett abszolválnia a boxig. Odarollerezvén aztán felült a tartalékmotorra, amin defektes lett az els? gumi.

Két hét múlva jön az Olasz Nagydíj, a toszkán hegyek… hazai pálya Rossinak, aki világbajnoki éllovasként érkezik meg a Mugellóra. Lorenzo és Pedrosa pontazonossággal állnak a Doktor mögött (94-94), Stoner 41 egységnyi hátrányt jegyez.