EST. 2002

Lorenzo úgy vezeti az M1-et, mint egy kett?ötvenest

Stoner és a Ducati uralta a pályát Katarban, ahogyan az egész tavalyi évben megszokhattuk. A sivatagi éjszakában azonban másoknak is jutott jócskán a rivaldafényb?l: olyan versenyz?knek, akik pár hónapja pattanhattak el?ször 800-as prototípusra, és már mégis megkerülhetetlen szerepl?i a bajnokságnak, legalábbis úgy t?nik. Jorge Lorenzo, Andrea Dovizioso, James Toseland és Alex De Angelis. Az újoncok. Mindannyian borzasztó gyorsak az edzéseken, közülük a spanyol pole-t szerez élete els? királykategóriás futamán, aztán mindannyiuknak f?szerep dukál a nagydíjon magán. A négy új arc közül hárman végeztek az els? hatban, Lorenzót csak Stoner utasította maga mögé, Dovi egy bizonyos Valentino Rossit el?z meg, Toseland a jóval tapasztaltabb csapattárs, Edwards el?tt hatodik. Az egyetlen, aki nem ér el a célig, az De Angelis, a tizedik helyen küzdött, mikor kicsúszott, a tréningeken viszont simán hozta a legjobbak köridejeit.

Hihetetlen eredmények, ha úgy vesszük – amihez valószín?leg hozzájárult a MotoGP éppen aktuális formulája is, ami, lássuk be, er?sen eltér attól, amit még annó az 500-as éra jelentett. A régi kétütem?ek megszelidítése talán nem ment volna ilyen hamar, de hát ez a jelen… és elektronika ide vagy oda, Lorenzóék tehetségét nem vitathatja el senki. Ahogy szerel?ikét sem. Ramon Forcada, a Lorenzo mellett álló mérnök szerint a nyalókás srác ‘úgy vezeti az M1-et, mintha az egy 250-es gép lenne.’ Forcada egyike a GP legtapasztaltabb szakijainak: 1989-ben kezdte a szakmát a JJ Cobas csapatnál, a negyedliterben, amjd jött az 500/MotoGP a Sito Pons-féle csapat színeiben olyan pilótákkal, mint Checa, Kocinsky és Barros. 2007-ben aztán megint Carlos Checával dolgozott együtt az LCR színeiben, abban a Cecchinello-gárdában, ahol egyébként Stoner is motorozott.

‘Jorge kiváló teszt-szezont tud maga mögött. A végletekig kiismerte a motort. Az M1-gyel kötelez? kompromisszumot hozni beállítások – kanyarbemenet, kigyorsítás – terén, és neki egyb?l sikerült egyensúlyt teremtenie. Nagyon tisztán vezet és egyenletesen. Ahogyan a nagy bajnokok, képes fenntartani egy állandó teljesítményt körökön át. Ezzel pedig nagyon sokat segít a technikusoknak abban, hogy kiderül, egy változtatás érvényes, m?ködik-e avagy sem. Kívülr?l nézve olyan, mintha agresszíven vezetne, pedig letisztult a stílusa, ez a telemetria-adatokból is világosan látszik. Sok tekintetben úgy kezeli a Yamahát, mintha egy 250-es motor lenne, de ez még csiszolódhat…’

‘…túl gyorsan akar megérkezni a kanyarokba, fenn akarja tartani a sebességet. Ez persze kétségkvül pozitv szándék, csakhogy a MotoGP-ben ennek akkor van értelme, ha a helyes pillanatban képes kigyorsítani. Egyébként minden más esetben jobb feláldozni a kanyarbemeneti sebességb?l. De remekül érzi ennek a ritmusát. Az igazat megvallva Lorenzónak jelenleg nincsenek gyenge pontjai. Egy kicsit meglepett, hogy máris ott tud lenni az elején, de ha belegondolok, micsoda kedvvel kezdte el tanulni a motort, mennyire hallgatott mindenkire, hogy gyorsabb lehessen – nem csoda. Hatalmas elszántság munkál benne, mindig többet akar és rengeteget dolgozik. Elemzi az adatokat vég nélkül, hogy rájöjjön, hol javíthat, és a végén javít is.’

Lorenzo a 250-ben sokszor bekattant, ha valami nem úgy sikerült. ‘A pilóták mind ilyene, maximalisták. Persze, hogy mindig a tökélyt hajhásszák. Így lehet eredményt elérni. A mai MotoGP-ben elég pár ezred, hogy négy-öt helyet visszacsússzál a rajtrácson.’ Az igazán nagy erénye Jorgének – ahogy egyébként a többi újoncnak is – , hogy gond nélkül belerázódott az elektronika világába. ‘Nem voltak problémák’ – mondja Forcada – ‘ha a kontrollparaméterek jók, a pilóta szinte észre sem veszi, hogy m?ködésbe lépett az elektronika.’ Folytatjuk…

ugrás fel